A prémvadász balladájától a tikkasztó hajszáig: két világ, egy westernhős

Egy közelmúltban megjelent recenziónkban úgy fogalmaztunk, hogy Zagor, a fumetti, vagyis az olasz képregény egyik legnépszerűbb karaktere. Jelen recenziónk apropóján hozzátesszük: a másik meg Tex.

Tex Willer igazságérzete

De ki is ez az általában kék nadrágban és sárga ingben ábrázolt karakter, aki csaknem mindenhová magával viszi a winchesterét és a késeit? Nos, a teljes neve Tex Willer, 1948-ban jelent meg az első története, és kalandjainak folyama azóta egyre dagad, szélesedik. Egy ideig törvényen kívüli volt, aztán texasi ranger – vagyis nyomozó és rendfenntartó – lett, de

általában nem az előírásokat követi, hanem a saját igazságérzetét.

Attól indíttatva védi az amerikai őslakosokat és minden pozitív karaktert a rosszaktól, például a vérszomjas banditáktól, a profithajhász kereskedőktől, a gátlástalan iparmágnásoktól, vagy a korrupt politikusoktól.

Az indiánokkal való viszonya különösen szoros, hiszen egy ideig egy Lilith nevű navajo lány férje volt, és e házasság révén a törzs főnöke lett, Éjszakai Sas (olasz eredetiben: Aquila della Notte) néven. Felesége aztán himlőben meghalt, de Tex azóta is az őslakosok jogainak elszánt védelmezője. És persze egyéb ügyekkel is foglalkozik, hiszen alapvetően egy önfejű revolverhős, aki ott tesz rendet, ahol az adott epizódban éppen jár.

Újabb sorozat

A figura nem ismeretlen a fumetti hazai kedvelői előtt: első magyar nyelvű kalandja 2000-ben jelent meg, aztán 2022-ben elindult a Tex Classic sorozat, idén pedig kezdetét vette a Tex Special nevű is. Az újabb széria első száma októberben látott napvilágot, és két százoldalas történetet tartalmaz.

Az elsőben – Zeke Colter balladája (eredeti cím és megjelenés: La ballata di Zeke Colter, 1994) – Texet a behavazott Sziklás-hegységben éri az októberi éjszaka. Ám nem sokkal az után, hogy tábort ver, felbukkan rég nem látott ismerőse és egykori vadásztársa – a címben szereplő Zeke –, és meghívja hősünket a közeli kunyhójába.

Tex elfogadja az invitálást, így nem csak a „kissé” különc hegyi ember lakhelyét ismeri meg, de az életébe is bepillantást nyer:

Zeke prémvadászatból – főleg hódok prémének vadászatából – tartja fenn magát. Ha szüksége van valamire, amivel a hegy, az erdő és a folyó nem tudja ellátni, lemegy a legközelebbi kisvárosba, eladja a prémeket, a pénzből bevásárol, aztán visszatér a kunyhójába, az asszonyához, a Sánta Kacsa nevű – válogatott szidalmakra és gorombaságokra tanított – indián feleségéhez.

Legutóbb is így tett, csakhogy elkövetett egy hibát: aranyrögökkel fizetett, amelyeket egy indiántól kapott, még évekkel ezelőtt. Csakhogy a helyi vegyesbolt tulajdonosa abból indult ki, hogy maga találta őket, így utána küldött néhány fegyverest, hogy szedjék ki belőle, hol az értékes sárga fém lelőhelye.

Mindent bekebelez a civilizáció

Tex egykettőre átlátja: olyan kunyhóban kapott szállást, amelyet hamarosan ostrom alá vesznek a golyózáporral és a tető felgyújtásával érvelő „érdeklődők” – de ha már így esett, segít régi barátjának a támadás visszaverésében. Ám mert a fegyveresek érkezéséig még van némi idejük, megkéri az öreget, meséljen még arról, milyen az élet a hegyen. Zeke-et nem kell biztatni: eleve bőbeszédű – kedvenc szófordulata például az, hogy „A bölény vérét!” –, de ennek hallatán még inkább belemelegszik…

A Zeke Colter balladája valójában nem más, mint

a prémvadászok – de úgy is mondhatnánk: a természetközeli emberek – életmódját dicsőítő himnusz.

A hangvétel mégis alapvetően nosztalgikus-melankolikus, hiszen Zeke tisztában van vele, hogy a civilizáció egyre közelebb és közelebb kerül a sokáig háborítatlan birodalmához, végül bekebelezi azt.

A városok zsúfoltságától, zajától és mocskától a hegyekbe menekülő remeték napjai meg vannak számlálva, és csak idő kérdése, mikor tűnnek le végleg. Zeke nem csak emlegeti a bölényt, de tulajdonképpen maga is az: egy visszaszorulóban lévő mesterség, egy halálra ítélt életforma egyik utolsó képviselője. „A helyzet még csak nem is hasonlítható a régi időkhöz! Így van ez. Béke porainkra!”, jelenti ki egy ponton lakonikusan.

A történet írója, Claudio Nizzi nem hagy sok kétséget felőle, hogy nem az arany a valódi kincs – amelyet Zeke egyébként így jellemez: „Rosszabb, mint egy éhes farkas. Ha egyszer megharap, többé nem ereszt!” –, hanem a természet szeretete, és a benne élők, többek között az állatok elfogadása. (Ez utóbbi például annyit tesz, hogy az ember nem pusztít el belőlük többet, mint amennyi az alapvető szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlen.)

A Zeke Colter balladája tehát viszonylag lassú tempójú, lírai hangvételű történet – ahogy a címe is jelzi: nem akciódús száguldás. Tex valójában mellékkarakter benne, szerepe nem is annyira az, hogy segít elűzni a fegyvereseket – persze, ezzel kapcsolatban is megteszi, amit tud –, sokkal inkább az, hogy érdeklődve hallgat, amikor az öreg a tűzbe bámul – mert ennyi támogatás azért mégiscsak kell neki, hogy felidézze a múltat.

Renzo Calegari rajzai egyszerre realisták és érzelmesek, elmélyítik a történet már jellemzett hangulatát.

Sivatagi üldözés

A második képregény – A sivatag törvénye (eredeti cím és megjelenés: La legge del deserto, 2000) – számos tekintetben a Zeke Colter balladája ellentettje.

Nem a Sziklás-hegységben, hanem Mexikóban, sík vidékén játszódik. Ide menekül az a háromtagú banda, amely az Egyesült Államokban kirabolt egy bankot, majd túszként magával hozta a pénzintézet vezetőjének kiskamasz fiát, Johnnyt. Azt tervezik, hogy átszelik az előttük elterülő sivatagot, aztán elérik az óceánt, hajóra szállnak, és vízen folytatják az útjukat.

Elméletben egyszerű mindez, csakhogy a sósivatag életveszélyes – maga a perzselő pokol –, ráadásul kiderül számukra: két csapat is követi a nyomaikat. Az egyik az Államokból érkezett, és a megkárosított pénzintézet első embere, Mr. Ellison vezeti, akinek legfőbb célja, hogy visszakapja a fiát – lehetőleg élve. Eme önkéntesekből álló különítmény tagja Tex is. A másik társaság egy mexikói bandita, a félszemű Tuerto bandája, amelyik hírét vette a bankrablásnak, és elhatározta, hogy megkaparintja az eltulajdonított pénzt.

A feszültségről nem csak az üldözés gondoskodik, hanem egyéb tényezők is, például a csoportdinamika. A háromfős banda nem bírja a meneküléssel járó feszültséget, és széthullik, tagjai egymás ellen fordulnak. Úgy tűnik, csak a Dave Rogers nevű férfi elég higgadt és talpraesett közülük ahhoz, hogy túlélje ezt a kalandot. A történet előrehaladtával aztán Dave egyre szimpatikusabb lesz – nem utolsósorban azért, mert összebarátkozik Johnnyval, és többször is megvédi a társaitól, mígnem…

A sivatag törvénye tehát gyors tempójú, akciódús történet, amelyben Tex az üldözők legtapasztaltabb tagja, az egymást érő összetűzések hőse, a Johnny megmentéséért folyó küzdelem kulcsfigurája. Olyanokat mond, mint hogy „Jobb, ha a [rosszfiúk] előtted vannak, mintha hátba támadnának! Szívesebben lövök egy olyan banditára, aki a szemembe néz!” Vagy éppen: „Az ügynek még nincs vége! Maradt egy rendezetlen számlám!”

Vagyis: a Mauro Boselli által írott történet elég fordulatos ahhoz, hogy végig fenntartsa az olvasó érdeklődését, és hasonló hangulatot áraszt, mint a hatvanas-hetvenes években készült olasz vagy amerikai westernfilmek sikerültebb darabjai.

A jó western nem avul el

Az európai képregény egyik fontos alakjának számító spanyol Alfonso Font rajzait dramatikus árnyékolás és feszült kompozíciók jellemzik – összességében igencsak alkalmasak a barátságtalan környezet és a paranoiás hangulat képi megjelenítésére. És ha már a hatvanas-hetvenes években készült spagettiwesterneket említettük: rajongóik örömmel konstatálhatják, hogy a háromfős banda vezére, az Eddie nevű alak csaknem pontosan úgy néz ki, mint Klaus Kinski. (E német színész elsősorban a Werner Herzog filmjeiben nyújtott alakításairól ismert, de számos másikban is szerepelt, például jó pár olasz-spanyol westernben, főleg negatív karaktereket alakítva. Hogy csak néhányat említsünk közülük: Pár dollárral többért [1965]; Golyó a tábornoknak [1967]; A halál csöndje [1968]; Egy zseni, két haver, egy balek [1975].)

Vagyis: a Tex Special első részében szereplő történetek remekül kiegészítik és ellenpontozzák egymást, így a kötet azok tetszését is elnyerheti, akik régi ismerősként üdvözlik a keményöklű igazságosztót, és azokét is, akik most találkoztak vele először. Hiszen a kiadvány bizonyítja: a jó western nem avul el – csak újabb ösvényt tapos magának.

(Tex Special 1.: Zeke Colter balladája – A sivatag törvénye. C. S. A. Comics, 2025. 208 oldal, ára: 5499 forint.)