A Szabadság, szerelem kínai története
Bai Mang [Baj Mang] kínai költő nevéhez fűződik Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versének legszebb és legnépszerűbb kínai fordítása. Ezt a kis versikét Kínában majdnem mindenki fejből tudja, még akkor is, ha nem ismerik a valódi eredetét. A kínaiak azonban Bai Mangra nem csak mint irodalmárra és műfordítóra, hanem mint forradalmárra is emlékeznek. Petőfi Sándornál is fiatalabb volt, amikor hősiesen feláldozta az életét hazájáért. Pontosan kilencven évvel ezelőtt, 1931. február 7-én a fiatal kínai írót, több társaival együtt, Sanghajban kivégezték.
A XX. század első felében sorozatos forradalmak zajlottak Kínában, minek következtében megszűnt a több mint kétezer éves kínai császárság. A régi világ romjain létrejött köztársaság mindennapjait a hadurak összecsapásai uralták, akik háborút vívtak a saját befolyási övezetük védelmében és az egész országra kiterjedő hatalom megszerzéséért.
Ebben az időszakban azonban végbement egy intellektuális nyitás is Kínában, az 1919-es Új kultúra mozgalma munkája nyomán a szellemi életben új szelek fújtak. A külvilágtól addig alapvetően elzárt kínai társadalom számára ez egyenértékű volt a felvilágosodással. Az európai irodalom nagyjainak közvetítése által a forradalmi eszmék elérték a kínai értelmiséget. Petőfit is felfedezték a kínai, angol, német nyelvű irodalmi és irodalomtörténeti könyveknek köszönhetően. Nagy idők nagy hőst teremtenek, mondja a kínai közmondás.
Előszőr a császári dinasztia utolsó éveiben, Lu Xun [Lu Hszün] (1881-1936), a későbbi jeles író és gondolkodó volt az, aki egy 1907-ben írt A márás költészet erejéről című irodalmi tanulmányában nyolc európai forradalmi szellemű költőről szólva egy hosszú fejezetben bemutatta Petőfit. (Mára a buddhizmusban egy démon.) Ezután Emil Reich (1854-1910) magyar származású történész 1898-ban Londonban kiadott Magyar irodalom: történelmi és kritikai áttekintése (Hungarian Literature: An Historical and Critical Survey) című angol nyelvű tanulmánykötetében olvasható Petőfi, a magyar költői zsenialitás megtestesülése (Petőfi, the Incarnation of Hungary’s Poetic Genius) című fejezetét fordította kínaira „A Petőfi költészetéről” címen. Ez a két Petőfiről szóló kínai nyelvű kiadvány Japánban jelent meg 1908-ban, mert Lu Xun ott tanult ösztöndíjasként.
Lu Xun 1925-ben hat Petőfi verset is lefordított német nyelvről kínaira, és publikálta azokat az általa szerkesztett Pekingben megjelenő irodalmi lapban, a Szófonalban. Lu Xun igazán szerette Petőfit, az 1927-ben publikált Vadfüvek című esszékötetében a következő olvasható:
„Ez a nagyszerű lírikus költő, magyar hazafi, hetvenöt évvel ezelőtt halt meg hazájáért kazah katonák lándzsájának hegyétől. Fájdalom, hogy Petőfi meghalt. Ami azonban még ennél is fájdalmasabb, hogy verseinek mondanivalója a mai napig ugyanúgy érvényes.”
Az irodalmi életben már széleskörűen ismert Lu Xun 1927-ben Sanghajba költözött, ahol megalapította az Áradat című irodalmi folyóiratot. Az 1927-es év egy rendkívül kaotikus év volt Kínában. Ebben az évben jött létre a Csiang Kaj-sek féle nemzeti kormány Nankingben, miközben Pekingben és Vuhanban már működött egy-egy kormány. Csiang Kaj-sek diktatórikusan lépett fel az ellene szervezkedő vagy vele egyet nem értő mozgalmakkal szemben, ezért a kínai kommunisták felkelést hirdettek, hadsereget toboroztak és fegyveres harcba kezdtek Csiang Kaj-sek ellen. A felkelés azonban nem járt sikerrel, Csiang Kaj-sek megerősítette pozícióit, egy év múlva pedig egyesítette Kínát.
Ebben a zavaros időszakban, 1927 szeptemberében egy tehetséges fiatal, a mindössze 17 éves Bai Mang kezdte meg tanulmányait a sanghaji egyetem német nyelv és irodalom szakán. A fiatal irodalmár négy évvel korábban bátyja, Xu Peigen támogatása mellett költözött a keleti nagyvárosba, hogy ott végezhesse el középiskolai tanulmányait. Az ifjú Mang a nyüzsgő Sanghajban szemtanúja lehetett annak a viharos változásnak, amely az országban végbement. József Attilához hasonlóan elégedetlen volt a társadalmi viszonyokkal és a politikai helyzettel, ezért aktív résztvevőjévé vált a forradalmi mozgalomnak. Még középiskolás volt, amikor előszőr letartóztatták, azonban mindenben támogató bátyja közbenjárására hamar visszanyerte szabadságát. Bai Mang testvére ugyanis a nemzeti hadsereg tisztje volt, a két testvér politikai nézetei szöges ellentétben álltak egymással.
Xu Peigent végül 1927 nyarán Németországba küldték katonai továbbképzésre. Az aggódó testvér a távolból írt leveleiben nyugalomra intette öccsét, azonban a fiatal költő az Elbúcsúzom örökre, bátyám! című verssel vetett véget a vitáknak és az addigi gyámkodásnak.
Bai Mang ezután csak magára számíthatott, 1928 ősszén ezért egy újabb letartoztatás után a szülőfalujába menekült, ahol tanári állást kapott egy helyi iskolában. A politikai elkötelezettsége miatt konfliktusba került a családjával is, ezért 1929 tavaszán újra Sanghajba költözött. A nagyvárosban nyomorogni kényszerült, úgy élt, ahogy Petőfi saját korában Pozsonyban vagy Pesten. Kutatásom szerint éppen ebben az időszakban ismerkedett meg Petőfi műveivel, a mozgalmi munkát ugyanis írással és fordítással segítette.
Bai Mang kezébe került egy német nyelvű Petőfi-kötet, egy Alfred Teniers (1830-1889) által szerkesztett, 1887-ben Bécsben kiadott, Petőfi Sándor versei (Gedichte von Alexander Petöfi) című vékony kiadvány. Az nem világos, hogy hogyan jutott hozzá, saját visszaemlékezései szerint egy antikváriumban talált a könyvre, azonban a pekingi Lu Xun Emlékmúzeumban máig őrzött könyv első oldalán a bátyja neve olvasható.
Az a szokás Kínában, hogy amikor valaki megvásárol egy könyvet, a borító utáni oldalra írja a saját nevét, gyakran a vásárlás helyét és a dátumát is. Én magam és a legtöbb kutató azt feltételezi, hogy az eredeti tulajdonos a költő bátyja volt, aki elküldte Bai Mangnak ajándékba, hogy segítse a nyelvtanulásban. Függetlenül azonban a könyv eredetétől, a fiatal forradalmár-író felfedezte magának Petőfi Sándort. Megismerte az életét és a verseit, szenvedélyes rajongója lett.
Elsőként Petőfi életrajzát fordította le kínai nyelvre, amit 1929 májusban elküldött a Lu Xun által szerkesztett Áradat folyóirathoz. Bai Mang a kisérőlevelében az eredeti német fordítás minőségére panaszkodott, illetve arra, hogy az ő kínai nyelvre történő fordítása így még borzasztóbb lehet.
„Nagy tiszteletben tartom Petőfi egyéniségét, Kínában már elég sokat írtak Byronról, Petőfiről azonban még keveset. Szeretném bemutatni ezt a cikket a közönségnek, később pedig egy átfogóbb, részletesebb írást is közölni. Jelenleg néhány versét próbálom fordítani, talán sikerül az olvasók elé tárni azokat is.”
Lu Xun, aki ismerte és szerette Petőfi költészetét, nagy örömmel vette a fiatal költő fordításait. Miután átnézte a kéziratokat, bekérette a német nyelvű alapszöveget, hogy ellenőrizhesse a fordítást. Június 24-én Bai Mang személyesen kereste fel Lu Xunt a sanghaji lakásán és átadta a Teniers-féle kötetet. Másnap Lu Xun levélben értesítette Bai Mangot, hogy a fordítását szerkesztve közzé teszik az Áradatban, azonban az életrajz önmagában „nagyon ridegnek tűnne”, fordítson le néhány Petőfi verset is mellé. Végül Petőfi életrajza mellett kilenc rövidebb Petőfi-verset adtak közre az Áradatban, a folyóirat 1929 decemberében megjelent utolsó számában.
A fordítás utószavában ezt írta Bai Mang:
„Ezeket a rövid verseket az életem rendkívül nyugtalan körülményei között, kemény szívérzelemmel fordítottam le. (…) Ha majd rendeződik az életem, akkor Petőfi verseinek fordításaiból összeállítok egy valódi kötetet, és Kínának ajánlom fel.”
Az Áradat ugyan megszűnt, Lu Xun azonban több irodalmi lapot is működtetett, amelyekben megjelenhettek Bai Mang művei. A fiatal költő életkörülményei némileg javultak a fordításai és versei után kapott honoráriumoknak köszönhetően. A következő évben, 1930 márciusban csatlakozott az akkor alakult Kínai Demokratikus Írók Szövetségéhez, melynek Lun Xun volt az egyik alapítója. A forradalmi mozgalom és a fiatal irodalmár kapcsolata egyre szorosabbá vált.
Az események azonban gyorsan drámai fordulatot vettek. A sanghaji rendőrök 1931 januárjában letartóztatták Bai Mangot és az írószövetség másik négy tagját, február 7-én pedig huszonhárom másik fogvatartottal együtt titokban kivégezték őket. Bai Mang, Petőfi leghíresebb kínai fordítója, a forradalom elkötelezett katonája mindössze 21 évet élt.
Két év múlva, 1933 áprilisában, a sanghaji Korunk című irodalomkritikai folyóiratban jelent meg Lu Xun, az öt fiatal író emlékének írt Az elfeledettek emlékére című nekrológja. A Bai Mangról szóló részben ezt írta:
„Legjobb barátom Bai Mang volt. Sajnos a leveleit és hozzám küldött kéziiratait már sehol nem találom, elvesztek. (…) A válogatott Petőfi-versek kötete nálam maradt, de nem tudom hová sodródhattak lefordított részei, csupán egyetlen vers kézirata maradt fenn, melynek német címe Wahlspruch volt.”
(Az elfeledettek emlékére című írás teljes magyar verziója a világhálón ma szabadon elérhető.)
A Lu Xunnál maradt Petőfi kötet a már említett Teniers-féle kiadvány volt, amelynek tizennyolcadik oldalán szereplő Wahlspruch című vers nem más, mint a Szabadság, szerelem! című négysoros német változata. A vers mellett szerepel Bai Mang saját kezűleg tintával írt, a klasszikus kínai prozódia szabályai szerint végezett fordítás. Bai Mang halála után több mint két évvel, Lu Xun egy írásában ezt a fordítást idézte Bai Mangtól. Ezzel pedig örökre a kínai irodalom és történelem részévé avatta.
Utóirat:
Lu Xun Az elfeledettek emlékére című nekrológja ellenére Petőfi sokáig csak egy szűk kör számára volt ismert Kínában. Az 1950-es években Lu Xun Az elfeledettek emlékére című írása kötelező olvasmányként bekerült a kínai középiskolai tankönyvbe, így Kínában mindenki ismeri Petőfi Sándor nevét, világnézetét, de legfőképpen a Szabadság, szerelem! című verset. Petőfi pedig az egyik legfontosabb összekötőként szerepet játszik a két ország kulturális kapcsolatokban.
(A szerző műfordítóként 2019-ben kínai nyelven kiadta Petőfi szerelmes versei című kötetet.)
