A Szent Korona tizenegyedik hazatérése
47 évvel ezelőtt ezen a napon, 1978. január 6-án a Parlament kupolacsarnokában Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ünnepélyes keretek között átadta a Szent Koronát Apró Antalnak, az Országgyűlés akkori elnökének, amely 33 évnyi távollét után visszakerült Magyarországra. Az esemény szimbolikus jelentősége túlmutatott a koronaékszer visszaszolgáltatásán: a hidegháború idején az amerikai-magyar kapcsolatok javulásának egyik kézzelfogható eredménye lett.
A Szent Korona a második világháború végén, 1944. november 7-én a szovjet front előrenyomulása miatt került veszélybe. A koronaőrök ekkor a budai királyi várból nyugati irányba menekítették, először Veszprémbe, majd Kőszegre. 1945 márciusának végén Ausztriába szállították, majd április 26-án a Salzburg melletti Mattsee-ben egy benzines hordóban elásták. A koronát végül az amerikai hadsereg katonái találták meg július 25-én. Innen Ausztriából Augsburg, Heidelberg, Wiesbaden, Frankfurt, München, Bonn és Bremerhaven érintésével hajón az Egyesült Államokba szállították, ahol 1953-tól a Fort Knox-i katonai támaszponton őrizték egészen 1978-ig.
Az 1978-as visszaszolgáltatás hosszú diplomáciai tárgyalások eredményeként valósult meg, Jimmy Carter elnöksége alatt. Az amerikai fél csak szigorú feltételekkel adta vissza a koronát, például előírták, hogy a koronázási jelvényeket a magyar népnek adják vissza, nem az államhatalom képviselőinek. Kádár János nem lehetett jelen az átadáson, és kikötötték, hogy tilos Moszkvába szállítani. A koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. Az esemény egyszerre segítette elő a Kádár-rendszer nyugati legitimációját, és hosszú távon hozzájárult annak bomlásához is.
A Szent Korona tizenegy hazatérése
A Szent Korona rendkívüli kalandokkal teli sorsa önmagában is jelképezi a magyar állam több mint ezeréves viharos történelmét. A Magyarország állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő koronaékszert tizenegy alkalommal vitték külföldre, az évforduló apropóján összegyűjtöttük, mikor, és milyen körülmények között került haza.
1205: Imre király halála után a magyar trónviszályok miatt a koronát külföldre vitték, hogy megóvják azt a belső politikai csatározásoktól. II. András visszaszerezte a koronát, és hazahozta Magyarországra. Ezzel biztosította a királyi legitimitást és stabilizálta a belpolitikai helyzetet. A korona hazatérése egyben András hatalmának megszilárdítását is jelentette.
1242: A tatárjárás idején IV. Béla király menekülni kényszerült, és a koronát Dalmáciába vitte, hogy megvédje a pusztulástól. Miután a tatárok kivonultak Magyarországról, a koronát visszahozták az országba. Ez az esemény jelképezte az újjáépítést és az ország újbóli megerősödését.
1305: Cseh Vencel (László) halálát követően politikai instabilitás jellemezte Magyarországot. A koronát külföldre vitték, hogy elkerüljék illetéktelen kezekbe kerülését. Károly Róbertnek végül sikerült visszaszereznie, és koronázásával megszilárdította uralmát. Ez a hazatérés új fejezetet nyitott a magyar történelemben, biztosítva a politikai stabilitást.
1463: Hunyadi Mátyás király visszavásárolta a Szent Koronát III. Frigyestől, aki azt zálogként tartotta magánál. A váltságdíj összege elképesztően magas, 80 ezer aranyforint volt, ami az akkori Magyar Királyság bevételeinek harmadát-negyedét tette ki. Ez ma mintegy négy-ötezer milliárd forintnak felelne meg! A korona visszakerülése Mátyás legitimitását szimbolizálta, aki ezzel megerősítette uralkodói hatalmát és az ország egységét.
1608: II. Mátyás koronázása előtt a koronát Bécsben őrizték, hogy a Habsburgok ellenőrzésük alatt tartsák. Azonban a magyar rendekkel kötött kompromisszum eredményeként a koronát visszahozták Magyarországra, lehetővé téve a koronázást. Ez a hazatérés a rendi jogok és a Habsburgok közötti hatalmi egyensúlyt tükrözte.
1664: Az oszmán háborúk idején a Magyar Királyság jelentős katonai fenyegetéssel nézett szembe. A korona veszélybe került, amikor a törökök előrenyomultak a királyság belső területei felé. A Habsburg Birodalomhoz hű magyar arisztokrácia, hogy megóvja a Szent Koronát az ellenségtől, Bécsbe menekítette azt 1664-ben. Miután a szentgotthárdi csata jelentős Habsburg-győzelmet hozott a törökök felett, és megkötötték a vasvári békét, lehetőség nyílt a korona visszaszállítására. A koronát a királyi körök hozzájárulásával és szigorú kíséret mellett hozták vissza Magyarországra, ahol ismét a nemzeti függetlenség és a keresztény hit megtestesítője lett.
1687: A törökök kiűzése után a Szent Korona ismét Magyarországra került. Ez a hazatérés a Habsburgok magyarországi uralmának megszilárdítását jelentette, és biztosította az új hatalmi berendezkedést.
1712: III. Károly magyar királlyá koronázása előtt a koronát visszahozták az országba. Ez az esemény előkészítette a Pragmatica Sanctio elfogadását, amely lehetővé tette a Habsburgok nőági örökösödését, és hosszú távon stabilizálta a birodalmat.
1790: II. Lipót trónra lépése után a koronát visszahozták Budára, hogy támogassák a magyar nemesség politikai önállóságát. A korona jelenléte szimbolizálta a nemzeti egységet és az ország jelentős szerepét a Habsburg Birodalmon belül.
1853: Ferenc József koronázására a koronát ismét Magyarországra szállították. Az esemény a Habsburgok és Magyarország közötti kompromisszumot szimbolizálta, amely végül az 1867-es kiegyezéshez vezetett. A Szent Koronát korábban a Habsburgok az 1848-49-es szabadságharc leverése után vitték Bécsbe, hogy ezzel szimbolikusan is kifejezzék Magyarország függetlenségének megszűnését és központosítsák a birodalmat. A koronázási jogokat saját ellenőrzésük alatt tartva a magyar nemesi körök ellenállását igyekeztek megtörni. A koronát szigorú őrizet alatt tartották Bécsben, hogy elkerüljék annak esetleges felhasználását a magyar ellenállás vagy legitimáció szimbólumaként.
1978: A Szent Korona 33 évnyi távollét után visszakerült Magyarországra. Az esemény a hidegháború enyhülésének egyik kiemelkedő diplomáciai sikere lett.
