A színek mestere

Róth Miksa családi örökségként hozta magával a mesterséget, hiszen nemcsak édesapja, de már nagyapja is üvegesként dolgozott. Alig volt húszéves, amikor 1885-ben megörökölte az apai, ekkor már csőd szélén álló műhelyt. Gazdasági megfontolásból ugyan a felszámolása mellett döntött, ám elképesztő ambíciójának és a színes üveg iránti szeretetének köszönhetően helyette a Dohány utcában saját „üvegfestészeti műintézetet” alapított. Rögtön el is kezdte a tudatos márkaépítést, amiben nagy segítségére volt a korszak akkor már jó nevű sztárépítésze, Steindl Imre, aki őt bízta meg a máriafalvi gótikus templom üvegablakainak rekonstrukciójával. Az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor az Országház tervezőjeként dolgozó Steindl – immár ismerve igényességét és megbízhatóságát – szintén őt kérte fel a magyar parlament üvegablakainak megtervezésére és kivitelezésére is.

Karrierje ezzel beindult, de a siker korántsem a szerencsén múlt. Róth Miksa ugyanis, miután apja műhelyében elsajátította a mesterség csínját-bínját, következetesen fejlesztette tudását, tanult a Minta-, majd az Iparrajztanodában, majd külföldi tanulmányútra ment, hogy végigjárja a középkori üvegablak-művészet legjelentősebb európai példáit, és Magyarországra hozza az amerikai Louis Comfort Tiffany által kifejlesztett új ólomüveg-technikát is.

Művészvilla a Nefelejcs utcában

Róth Miksa művészete az adott korszak és a megrendelő igényeihez alkalmazkodott. Alkotott a historizmus, a szecesszió, de az art deco stílusában is, művész és műhelyvezető menedzser volt egyszerre, aki magánéletét is a karrierjéhez igazította. Már csaknem 32 éves volt, amikor 1897-ben feleségül vette Walla Jozefinát, akitől három gyermeke született. Róth Miksa immár ötfős családjával 1911-ben költözött be a Nefelejcs utca 26. szám alatti villába, túl olyan sikereken, mint az idehaza 1898-ban elsőként megkapott Iparművészeti Állami Aranyérem, az 1900-as párizsi világkiállítás ezüstérme vagy az 1902-es torinói, illetve az 1904-es St. Louis-i világkiállítás nagydíja.

– Róth Miksa a házat a bútorgyáras Gelb családtól vásárolta meg, majd felújítás után családjával az utcafronti épületbe költözött, míg az udvar végében egy háromemeletes műhelyt rendezett be, amely egészen 1939-ig, a második zsidótörvény hatálybalépéséig működött is – vázolja a ház történetét Kolocz Dóra, a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény szakmai vezetője, muzeológusa a szeptember 6-án újranyitott múzeum emeletén, a Róth család egykori otthonának eredeti bútoraival berendezett ebédlőjében állva. – Míg itt, az emeleti szobákban a család a hétköznapjait élte, addig a földszinti helyiségekben Róth Miksa rendezte be a saját rajzolószobáját, illetve könyvtár- és fogadótermét. A művész 1944-ben bekövetkezett halálát, majd az 1950-es évek államosítását követően az özvegy és gyermekei társbérletben ugyan, de az épületben maradhattak. Nekik köszönhetően maradt fenn a hagyaték jelentős része, hiszen ők őrizték saját szobájukban a családfő személyes tárgyait, a világhíres mozaikokat és a sokszorosan díjazott ólmozott üvegablakokat is.

Klasszikus miliő, modern kényelem

Ha körbejárjuk a lakásmúzeumként működő három emeleti szobát, ma is ugyanazok a bútorok, így voltaképpen ugyanaz a miliő fogad bennünket, mint száz évvel ezelőtt Róth Miksát, amikor egy hosszúra nyúlt műhelymunka után hazatért családjához. Az ebédlőt az 1880-as évek polgári lakásának ónémet bútoraival rendezték be, amelyekhez a család olyannyira ragaszkodott, hogy ide, a Nefelejcs utcába is magukkal hozták őket. Merthogy divat ide vagy oda, néhány kivételtől, így például a Thonet karosszéktől és a szecessziós ülőgarnitúrától eltekintve otthonukba nem vásároltak modern dolgokat. Miközben a berendezési tárgyak egy már-már eltűnőben lévő kor polgári gazdagságát tükrözik, addig a lakás műszaki berendezései nagyon is modernek. Az eredetileg gázzal, később már árammal működő csillár, illetve a szecessziós cserépkályha rejtett szellőzőrendszere arról árulkodik, hogy a Róth család nemcsak hogy megengedhette magának a korabeli luxust, de élt is az általa felkínált kényelemmel.

Míg a lakásmúzeum értelemszerűen nem változott, addig a Róth Miksa-emlékév tiszteletére az Emlékház kiállítóterei jelentős átalakításon mentek keresztül. A 2000 óta működő múzeumban most nyáron történt először átfogó felújítás, így amellett, hogy az iparművészeti termeket a XXI. század látogatói igényeihez igazították, a család egykori konyhájából egy új, időszaki kiállítóteret is kialakítottak. A Róth 160 kamaratárlaton a múzeum gyűjteményének olyan darabjai szerepelnek, amelyek jelentős részét még soha nem láthatta a nagyközönség. A műhelyhez kapcsolódó grafikai anyagok és tervrajzok nemcsak esztétikailag gyönyörködtetik a látogatót, de segítenek az elkészült művek mögé látni, így Róth Miksa műhelyének kulisszatitkaiba is bepillantást engednek.

A fény festője

Az új kiállítótér vakítóan fehér falain – egy vállaltan szubjektív válogatás eredményeként – színek szerint csoportosított tervrajzok sorakoznak. Ezeket a múzeum gyakornoki programjának 23 résztvevője és a négy állandó munkatárs hosszú hónapokkal ezelőtt válogatta ki, hogy rajtuk keresztül mutassák be Róth Miksa munkásságának komplexitását, amelyet a legtöbben csupán a művészettörténeti kutatásokból ismerünk. Pedig, amint azt Kolocz Dóra elárulja nekünk, az életmű sokkal komplexebb ennél, nagyon sok olyan rétege van, amely túlmutat a művészet keretein.

– A 160-as évforduló kapcsán mindazt be szeretnénk mutatni, amit ez elmúlt évek, évtizedek kutatásaiból már tudunk, beleértve azt az örökséget is, amit a művész ránk hagyott. Merthogy mindezek ismeretében, a művészeti megközelítésen túl, Róth Miksa munkásságáról lehet beszélni gazdaság-, társadalom- és várostörténeti szempontból is, de a személyét, kapcsolati hálóját is körbe tudjuk járni. Miközben alkalmazkodott korának elvárásaihoz, jócskán meg is haladta azokat. Új típusú üvegeket vásárolt, így például dolgozott muránói és német üveggel is, de miután a századfordulón megismerte a Tiffany-technikát, nemcsak hazahozta, hanem a magyar szecesszió stílusába illesztve alkalmazta is. Zsolnay Vilmos a színek mesterének nevezte, hiszen elődei rikító, már-már giccses színhasználata helyett az általa választott színek harmonikus egységet alkotnak mozaikjainak és üvegkompozícióinak többi elemével.

„Az üvegfestményen át beömlő világosság maga a napfény” – vallotta Róth Miksa. A felújított iparművészeti terem ennek megfelelően bár tartalmában minimálisat változott, az elsötétítésnek köszönhetően sokkal jobban engedi látni a művész ólmozott üvegablakait, köztük az ikonikus A műveltség allegóriáját, amelyet egy műértő szerzetes menekített el eredeti helyéről, egy zalai kolostorból. A bejelentett megsemmisítés előtti éjjel ugyanis lapjaira szedte, bőröndbe rakta, majd vonatra szállt vele, és átadta a családnak. Ma pedig a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény egyik megbecsült darabja, olyan más fontos alkotásokkal együtt, mint a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert Pax című üvegmozaik; a közelmúltban restaurált Lovag kedvesével ólomüveg kép vagy egykor a ház bejáratánál álló, a mester saját kezűleg készített mozaikkandallója.