„A színház együtt él, együtt lélegzik a társadalommal”
A színház együtt él, együtt lélegzik a társadalommal, millió szállal kötődnek egymáshoz, olyanok együtt, mint az idegrendszer, reagálnak és hatnak egymásra – mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára vasárnap Zalaegerszegen.
Szentmártoni János a Hevesi Sándor Színház negyven évvel ezelőtti megnyitása kapcsán tartott gálaesten azt mondta: nemcsak a csillagok kedvező együttállása kellett ahhoz, hogy éppen 1983-ban indult el a zalai színház. Úgy vélte, ehhez kellett „egy erős és öntudatos helyi közösség is”, amelynek volt elegendő „anyagi, szellemi és lelki ereje, elszántsága”.
Hozzátette: Zalaegerszeg a hetvenes évek végén lendületes fejlődésbe kezdett, két évtized alatt megduplázódott a lakosság száma, művelődési intézmények, múzeumok és kiállítótermek jöttek létre, sportcsarnok és uszoda épült. „A lelkes, ambiciózus, elkötelezett és erős lokálpatrióta érzelmektől fűtött” helyi közösség – a diktatúra regnálása idején – képes volt a csodára, színházat is teremtett – mondta.
Az, hogy a Hevesi Sándor Színház immáron négy évtizede rendületlenül működik és közben százezreknek kínált pótolhatatlan „lelki, szellemi és esztétikai élményeket”, azt mutatja, hogy a színházalapítók nem pillanatnyi fellángolásból cselekedtek, hanem szilárd alapokra építkeztek – hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
Említést tett a nyitóelőadást – Madách Imre, Az ember tragédiája című drámáját – rendező, majd az intézményt is igazgató Ruszt Józsefről, valamint utódairól, Halasi Imréről, Stefán Gáborról és a jelenlegi direktorról, Besenczi Árpádról, akik a színművészekkel együtt mind hozzátettek valamit ahhoz, ami ma a Hevesi Sándor Színház.
Besenczi Árpád ünnepi szavai szerint „hűségesen és alázattal” őrzik azt a lángot, amit Ruszt József lobbantott fel, majd a későbbi igazgatók is továbbadtak. „A néző és a színész közös együttlélegzése”, bánat, öröm, siker vagy éppen kudarc, fizikai és szellemi erőfeszítés mellett a sok-sok érzelem közül leginkább a szeretet tartja egyben a színházat – vélekedett.
Vigh László, a térség fideszes országgyűlési képviselője ünnepi beszédében egyebek mellett azt emelte ki, hogy a színház „nevel, oktat, tanít, bemutatja a magyar nyelv szépségeit”.
Balaicz Zoltán polgármester (Fidesz-KDNP) arról beszélt, hogy a nyolcvanas évek elején különleges kulturális pezsgés jellemezte a várost, olyan intézmények épültek, nyíltak, amelyeknek máig meghatározó szerepük van. Közéjük tartozik – a Merő Béla által indított Reflex Színpadra is alapozó – állandó színház megnyitása, amely valójában már 1982-ben, egy előévaddal megkezdte működését.
A zalaegerszegi teátrum örökös tagsági oklevelét vehette át az est folyamán Böhm György rendező, aki a negyven évvel ezelőtti nyitóelőadásnak is közreműködője volt. A jubileumi gálaesten megkoszorúzták a 150 éve született névadó, Hevesi Sándor szobrát, és nézőként vagy fellépőként részt vett számos olyan művész, aki az eltelt évtizedek alatt megfordult a zalaegerszegi színpadon, mások mellett Nemcsák Károly, Koltai Róbert és Sasvári Sándor.
