Bár mára szinte minden városnak megvan a maga tánckara, a hetvenes évek Magyarországán a balett még mindig csak egy szűk réteg szórakozását jelentette. Klasszikus ága nem vonzott tömegeket, így nem csoda, hogy csak a fővárosban és Pécsett sikerült egy-egy balettegyüttesnek megvetnie a lábát. 1977-ben a Győri Balett alapítói még az Állami Balettintézet növendékeiként szívták magukba a tudást, későbbi vezetőjük, Markó Iván Brüsszelben Maurice Béjart világhírű társulatának, a XX. Század Balettjének szólistájaként dolgozott. A Tűzmadár budapesti bemutatóján azonban összefonódott útjuk, két évvel később pedig megalapították a Győri Balettet.

– Amikor megfogant bennünk a gondolat, hogy az évfolyam együtt marad és Ivánt hazahívjuk Brüsszelből, nagyon sokan azt mondták, elvetélt ötlet Győrött társulatot alapítani – mesél a múltról a győri együttes vezetője, Kiss János. – Egy olyan iparvárosban, amelynek nincsenek tánchagyományai, biztos, hogy nem lesz létjogosultsága egy balettegyüttesnek. A kritikus hangok azonban szerencsére tévedtek. Mára az óvodától a középiskoláig egyengetik a táncos lábú gyermekek útját, önálló intézményrendszert hoztak létre.

Túl több mint száz premieren megfordultak már Amerikától Ázsiáig, játszottak a határon túli magyaroknak és a pápának egyaránt, Győr városának rangot adva a világ kulturális életében.

Hogy éppen Győr lett a hazai balettélet egyik fővárosa, a vak szerencse műve volt. 1978-ban avatták fel az új győri színházat, amelynek létrejöttéről egy helybéli évfolyamtársukon, Greiner Éván keresztül szereztek tudomást a táncosok. Egy évvel a megnyitó után, éppen halottak napján debütáltak A Nap szerettei című darabjukkal, majd szinte az első előadást követően a milánói Scalában vendégszerepeltek. Itália után sorra jöttek a külföldi meghívások, Görögország, Hollandia, Finnország, Amerika színpadai látták vendégül őket.

Az alapítók szerint a korai években a vasfüggönyön túlról érkező együttest még kuriózumként tartották számon. Eközben évente két-három új darabbal bővült a repertoár, és a hazai közönség is egyre jobban megszerette az új eszközökkel élő, modern elemeket is felvonultató társulatot.

– Már a kezdetekkor nagy szeretettel vettek körül bennünket, s ez a mai napig nem változott. Amikor még alig húszévesen gyalogoltunk a vasútállomástól a garzonházig, az emberek kikiabáltak nekünk az utcára, hogy mennyire örülnek nekünk – folytatja a történetet a Kossuth-díjas balett-táncos. – Amikor pedig 1991-ben, Iván távozása után válságos helyzetbe került az együttes, sorra szólítottak le bennünket, biztattak, hogy tartsunk ki, felajánlották a segítségüket.

Markó Iván hirtelen távozása lehetetlen helyzetbe hozta a Győri Balettet. Adott volt egy világhírrel rendelkező társulat, ám egyetlen előadásukat sem játszhatták.

– Nagy krízishelyzetben voltunk, Iván letiltotta minden darabját. Emellett még tavasszal megkerestek bennünket a Katolikus Püspöki Kartól, hogy vállalnánk-e egy előadást az akkoriban Magyarországra látogató II. János Pál pápa tiszteletére – folytatja Kiss János. – Természetesen igennel válaszoltuk, noha ez eléggé felelőtlen ígéret volt. A pápa tiszteletére létrehozott balett, a Szent Margit-legenda, amelyet a pápai szentmise előtt, mintegy nyolcvanezer ember előtt mutattunk be a Népstadionban, végül azonban újjászületésünk első opusza volt.

Markó távozása után az együttes tagjai Kiss Jánost választották meg vezetőjüknek. A korábbi szólótáncosból igazgató lett, s az alapító tagok mellett megjelent az új generáció. Az egykori táncosok egy része ma próbavezetőként vagy balettmesterként jár vissza.

A sorra bemutatott hazai és külföldi darabok mellett a győri balettképzés is komoly hírnévre tett szert. A társulat javarészt saját nevelésű táncosok segítségével működik, és a fiatal, helyi gárdának köszönhetően egyre inkább sikerül a színház iránt kevésbé fogékony ifjúságot is megnyerni.

Évente más-más fiatal koreográfus darabjait mutatják be, amelyekkel a magyar történelmet is igyekeznek megismertetni az iskolás korosztállyal. A tavalyi esztendőben például egy méltatlanul feledésre ítélt ’56-os hős, Tóth Ilona életéről szóló darabot, Velekei László koreográfiáját mutatták be, a továbbiakban pedig kisiskolások számára szóló előadásokat is terveznek. Ezek a darabok rendhagyó történelemórával érnek véget, a közönség a táncosok és történészek segítségével kötetlen beszélgetésekben ismerheti meg a bemutatott korszakot.

Az sem véletlen, hogy éppen egy Bartók-darabbal kezdik az ünnepi jubileumi estet október 30-án.

– Nagyon fontosnak tartottam, hogy egy magyar zeneszerző művére készüljön koreográfia. Bartók Bélát a világ minden táján ismerik és tisztelik. Román Sándor készített koreográfiát Concertójának ötödik tételére, ezzel indul az első felvonás – mutatja be az igazgató a díszelőadást. – Ezt Schubert A halál és a lányka című darabja követi, amit Roberth North elképzelései alapján viszünk színpadra. Ő a Győri Balett tiszteletbeli tagja, emellett igazi világpolgár, akinek világszerte játsszák a darabjait. Korábban a Carmen koreográfiáját is ő készítette nekünk, amit ebben az évadban fogunk felújítani. A harmadik darab pedig Christopher Bruce-tól a Kakas, amely a Rolling Stones Rooster című albumára készült. Egy Bruce-darabot játszani óriási rangot ad a társulatnak, hiszen a koreográfus híres arról, hogy nem adja művei játszási jogát kelet-európai társulatoknak. A Győri Balett az első, akit ez a megtiszteltetés ért. Kiss Jánosnak hat évébe telt megszerezni a hozzájárulását – azt is csak azzal a feltétellel, hogy a mester maga tanítja be a mozdulatokat a táncosoknak. A jubileumi évad azonban ezen túl is tartogat meglepetéseket. Az együttes harminc esztendejét fotókiállítás mutatja majd be a színház épületében, a főhomlokzat alatt pedig mozi működik majd, folyamatosan bemutatva a leghíresebb előadásokat.

Januárban pedig New Yorkban lépnek színpadra, a város első számú táncot befogadó színházában, a Joyce Színházban. Ennek külön érdekessége, hogy a kelet-európai együttesek közül a Győri Balett lépett fel itt elsőként 2002-ben.

A város közkönyvtárában a közeljövőben a kelet-európai kommunista rendszerek bukását mutatják be, s az ehhez kapcsolódó képzőművészeti kiállítások és színházi előadások mellett képviseli a tánckultúrát a Győri Balett. Emellett márciusban egy hosszú turnéra indulnak Ausztria, Németország és Svájc tizenhat városának érintésével.

Itthon pedig a díszelőadást Győr mellett Debrecen és Budapest közönsége is városában üdvözölheti, miközben a társulat új darabokra is készül, a 2010–2011-es évadot a Kiegyezés témája köré építik. A boldog békeidőket, az egykori Monarchia Magyarországát kívánják bemutatni.

A jövőbeni tervek mellett azonban megkerülhetetlen a kérdés: miként tudnak a válság ellenére ilyen színvonalas programokkal előállni?

– Hála istennek a város kitartott az együttes mellett. Nekünk is úgy kell takarékoskodni, mintha a saját háztartásunk lenne a társulat, rengeteget pályázunk, az önkormányzat és az állam is támogat bennünket, de ezenkívül immár másfél évtizede mellettünk áll jó pár multinacionális cég is – avat be a sikerük másik, nem elhanyagolható részébe az igazgató. – Ami nagyon érdekes, hogy vannak magánszemélyek is támogatóink között. Egy főorvos úgy segít bennünket, hogy az egészségünkre ügyel, egy fogorvos pedig Carmen-díjat alapított, amelyet minden évben egy tehetséges táncosunk kaphat. Ez a kihalófélben lévő gesztus külön öröm a számunkra.

A táncművészet értékét többek között a folyamatos megújulás adja, a Győri Balett sikere is ennek köszönhető. A művészetek között valódi átmenetet teremtettek, minden érzékszervre egyaránt hatva. Sok falat ledöntöttek az elmúlt három évtizedben, hogy megmutathassák, a balett mindenkihez szól, a táncos is csak ember, hús és vér. A pápa tiszteletére eltáncolt darabjukat egy sportcsarnokban adták elő, Gaudí című előadásukban az építész Sagrada Família-templomát jelenítették meg mozdulataikon keresztül, idén pedig a sokakat megmozgató rockzenét ötvözik az egyik legkonzervatívabb művészettel.

– A balett jelentőségét főként a mai álságos időkben képesek igazán értékelni az emberek – fogalmazza meg a Győri Balett vezetője. – A szó bizonyos mértékben elvesztette hitelét, de mi, táncművészek azt szoktuk mondani, hogy a testtel hazudni nem lehet.

Gerhát Petra