Újra látogatható Kinizsi Pál nagyvázsonyi otthona
A törökverő oroszlán vára
Három éven át tartó felújítási munkálatok végeztével újra megnyitotta kapuit a nagyvázsonyi Kinizsi-vár. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében zajló fejlesztésnek köszönhetően Mátyás hadvezérének egykori otthona interaktív kiállítással és korszerű rendezvényteremmel bővült, a látogatás során végigkísérhetjük a vár építéstörténetén kívül Kinizsi Pál életét és törökverő nagy csatáit, míg a lakótorony középkori enteriőrrekonstrukcióinak köszönhetően bepillanthatunk az itt élők mindennapjaiba is.
A csaknem kétezer lakosú Nagyvázsony a Balaton-felvidék ősidők óta lakott települése. Északról a Déli-Bakony legmagasabb hegye, a Kab-hegy magasodik fölé, délről viszont csak dombok határolják. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért épült vár a középkorban erre a viszonylag alacsonyan fekvő, lankás területre. Feltehetően azért, mert a római korban hadi, később pedig fontos kereskedelmi útvonal ágazott itt el, nem mellesleg pedig a falun áthaladó bő vizű patak nemcsak a vár vizesárkát táplálta, de ellátta ivóvízzel a benne élőket is. Arra a kérdésre pedig, hogy néhány évvel ezelőtt miért is választották be a nagyvázsonyi Kinizsi-várat a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram kiemelt helyszínei közé, a névadó és a vár története adja meg a választ.
„Vásonkő”, a családi rezidencia
Nagyvázsonyban, mely már a római korban is lakott település volt, a honfoglalást követően telepedett le a névadó Váson család. A család leszármazottai, a Vezsenyiek építették fel valamikor az 1400-as évek elején azt az udvarházat, amelyet néhány évtizeddel később a Mátyás király udvarában szolgáló lovászmester, Vezsenyi László Vázsonykő várává bővített. Mivel azonban az építtető 1472-ben gyermektelenül halt meg, vagyona visszaszállt a koronára. Egy 1473. január 8-án kiállított adománylevél pedig már arról tanúskodik, hogy Mátyás király mindezen nagyvázsonyi birtokokat, beleértve „Vásonkő” várát is, egyik legtehetségesebb hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozza.
Kinizsi szinte azonnal nekilátott a vár főúri lakóhellyé váló átépítésének. Az ő idejében épült fel a lakótorony, emelettel bővült a palota nyugati szárnya, elkészült a loggia és vár északnyugati sarkára a kápolna. Mivel azonban a hadvezér – a kiújult török háborúk miatt – ideje nagy részét hivatali székhelyén, Temesváron töltötte, a családi birtok irányítása feleségére, Magyar Benignára maradt.
Kinizsi alig négy év házasságot követően, 1494 novemberében hosszú betegség után meghalt. Minden vagyona, így a vára is Benignára szállt, aki a gyászév letelte után feleségül ment Horváth Márkhoz. A fiatal udvari nemes politikai karrierje a házasságnak köszönhetően meredeken ívelt felfelé: előbb budai várnagy, majd horvát–dalmát bán lett. A várat Benigna vele bővítette tovább reneszánsz stílusban, illetve közösen fejezték be a közeli, Kinizsi alapította pálos kolostor építkezéseit. A vár fénykora a házaspár történetével együtt tulajdonképpen véget is ért. Vázsonyból előbb végvár, majd a Zichyek uradalmi központja lett, de az épület mindeközben lassú pusztulásnak indult.
Törökverő „üvöltő oroszlán”
Az, hogy Nagyvázsony vára a 2010-es évek közepén bekerült a NÖF – Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálta Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramba, nem független a névadó Kinizsi Pál személyétől sem.
– Kinizsi a nép közül emelkedett ki szívének, bátorságának és hatalmas erejének köszönhetően. Világviszonylatban is kuriózumnak számít, hogy 1494-ben bekövetkezett haláláig egyetlen csatát sem veszített el – idézi elénk a várúr alakját Oláh Zsanett, a NÖF ügyvezető igazgatója. Azét a nagyszerű hadvezérét, aki 1479-ben Báthori István erdélyi vajdával közösen hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett Kenyérmezőnél, és akiről a híres történetíró, Antonio Bonfini a következőképpen emlékezett meg: „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe, s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.” Többek között az ő bátor helytállásának is köszönhető, hogy a szultánok kedve hosszú időre elment a magyarországi háborúskodástól, így a magyarság megmaradhatott a Kárpát-medencében.
Mivel a Kinizsi-vár csaknem hatszáz éves történelme alatt folyamatosan változott, nehéz dolga volt a XXI. századi szakembereknek, hogy a rekonstrukció során melyik történeti periódust vegyék alapul. Végül úgy döntöttek, hogy a megújuló terek Kinizsi Pál első, 1480 körül elkészült palotájának mintáját követik, megőrizve a későbbi építések máig fennmaradt részleteit is.
Történelmi időkavalkád
Talán éppen ez az időkavalkád az oka, hogy akik egységes történelmi összképet vártak a felújított nagyvázsonyi vártól, már több helyen is csalódásuknak adtak hangot. Voltak, akik nehezményezték, hogy az új hozzáépítések a középkori falmaradványok látványának rovására mennek, fedett kamionparkolóhoz, depóhoz vagy egy pláza hátsó gazdasági bejáratához hasonlították őket. Azon, hogy a rekonstrukció – mely egyébként mindenben követte a műemlékek restaurálására elfogadott velencei charta előírásait – valakinek elnyeri-e a tetszését, vagy sem, lehet vitatkozni. Tény viszont, hogy Buzás Gergely kutatásainak köszönhetően a vár egykori kinézetéről ma már sokkal többet tudunk, mint bármikor. Vagyis ha Kinizsi egykori várát a XXI. századi látogató elvárásainak megfelelően, azaz élményszerűen akarjuk bemutatni, szükségszerű volt ezeknek az egykori tereknek és építészeti részleteknek a hiteles visszaépítése, mégpedig a régi, megmaradt részektől jól elhatárolható módon. Még akkor is, ha ez vitathatatlanul megváltoztatta a vár hosszú évtizedek óta megszokott összképét. Ugyanakkor sokszor éppen ezek a kiegészítések mozgatják meg a fantáziánkat, hiszen olykor csak utalnak bizonyos részletekre, amelyek valószínűleg ott voltak, ám nem rekonstruálták őket.
A Kinizsi-vár helyreállítási munkálatai 2020. július 28-án kezdődtek, majd a mintegy 1,6 milliárd európai uniós forrásból felújított várat 2023. március közepén vehették újra birtokba a látogatók.
– Legfontosabb célunk az volt, hogy ebben a középkori épületben olyan kiállítást hozzunk létre, amely nemcsak a szövegekre épül és tanítani akar, hanem élményt is ad – mondja Lukács Zsófia, a várbéli kiállítás társkurátora, aki belsőépítészként elsősorban az enteriőrrekonstrukcióiért felelt. – A lakótoronyban a XV. századot idézzük meg egy korabeli tárolóhelyiség, a várnagy, illetve Magyar Benigna hálószobájának enteriőrjével, míg a földszinti termek hagyományosabb kiállítási terei a vár építéstörténetével ismertetnek meg bennünket. De itt kapott helyet a kőtár is, benne Kinizsi Pál és Horváth Márk vörösmárvány síremlékével, illetve azokkal a korabeli faragott kövekkel, amelyek segítették az épület rekonstrukcióját.
A látogatói élmény mellett más hozadékuk is van a várfelújításoknak. Nagyvázsony esetében például a rekonstrukció kezdetével párhuzamosan Fábry Szabolcs polgármester tájékoztatása szerint hetven ingatlant újítottak fel a vár közvetlen közelében, illetve több mint húsz új vállalkozás indult el.
– A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram ékes példája annak, hogy a múltat úgy is lehet becsülni, hogy a jelenbe hozzuk, sőt, egy kicsit a jövő felé fordítjuk. De megmutatja azt is, hogy munkahelyet nemcsak az ipar és a mezőgazdaság teremthet, hanem a kultúra is, amely megerősíthet térségeket és az ott élők identitását is – emeli ki Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, a térség önkormányzati képviselője hozzátéve, hogy a Kinizsi-vár az egyik olyan magyar történelmi örökség, amely európai viszonylatban is megmutathatja kultúránk erejét.