Hirdetés

A korosodó bérgyilkos rigolyásan ragaszkodik saját, jól bevált szabályaihoz. Egy este azonban mégis hibázik, elvéti a célpontot, és ezzel megbízói ki is mondják rá a halálos ítéletet. Lássuk be, ritkán hallani ennél elcsépeltebb felütést, ám a Harcosok Klubját és a Hetediket jegyző David Fincher ezúttal is szembemegy a nézői elvárásokkal. A hasonló filmekkel ellentétben itt nem a bűnön, de még csak nem is a bűnhődésen van a hangsúly – a főszereplő hatékonyan nyomja el magában minden empátiáját –, és nem is az akció­jelenetek kerülnek az előtérbe, hiszen egy intenzív verekedést leszámítva a csendé a főszerep, amelyet a legtöbbször csupán a férfi önigazoló és önbecsapó monológjai törnek meg. Az alkotás hihetően ábrázolja a merényletek megtervezéséből és az állandó várakozásból fakadó monotóniát, valamint – univerzálisabb gondolatokat is megfogalmazva – a törvényen kívüli élettel gyakran együtt járó végtelen magányt, hangulatában leginkább Ryan Gosling Drive – Gázt! című thrillerét idézve. A film mindemellett Michael Fassbender látványos visszatérése is, a színészt a 2015-ös Steve Jobs óta nem láthattuk hozzá méltó drámai szerepben.

Korábban írtuk