A valódi szépség kora

Utoljára 1997-ben rendeztek kiállítást e témában, mégpedig a Magyar Nemzeti Galériában. Az azóta napvilágra került kutatási eredményeknek köszönhetően a mostani tárlat kísérletet tesz arra, hogy újraértékelje MS mester szerepét, nemcsak a hazai művészetben, de az európai festészet és grafika összefüggéseiben is. Így a kutatók nyomozómunkája során kirajzolódtak a művész környezetének, pályájának egyes állomásai, a nürnbergi, majd a bécsi évek tevékenysége, és közben egy sor újabb festményt és rajzot sikerült MS mester vagy a hozzá kapcsolódó műhely alkotásaként azonosítani. Vagyis közelebb kerülni ahhoz, voltaképpen ki is ez a titokzatos, a munkái miatt évszázadok óta ismert, ám kilétét tekintve mégis rejtőzködő figurája a XV–XVI. századi művészetnek.

Virágzástól hanyatlásig

A tárlat időzítése tökéletes. A közvéleményt éppen a Hunyadi-filmsorozat tartja lázban, a kiállítás pedig éppen Hunyadi János korával indít, I. Jagelló Ulászló trónra lépésével, hogy aztán egészen a mohácsi csata tragédiájáig felrajzolja, így kellően tág történeti kontextusát adja MS mester korának. A középkori Magyar Királyság utolsó virágzó időszaka volt ez: Hunyadi Mátyás a belháborúkkal terhelt időszakból emelte ki az országot és tette gazdasági, politikai, kulturális szempontból Európa meghatározó hatalmává, művészeti centrumává.

A történeti hagyomány II. Jagelló Ulászlót, azaz „Dobzse” Lászlót erőtlen királyként tartotta számon, ám mára kiderült, ennek épp az ellenkezője az igaz. Ulászló folytatta Mátyás műpártoló tevékenységét, nemzetközi tekintélyét pedig az itt, a kiállításon is látható, II. Gyula pápa által adományozott díszkard bizonyítja, amelyet a pápa 1510-ben küldött a királynak azzal a kéréssel, hogy lépjen be a pápai ligába – a király ráadásul még a semlegesség luxusát is megengedhette magának.

Ulászló fia, II. Lajos ideje már a hanyatlásé: a török veszély árnyékában örökölte meg a trónt. 1520-ban Szulejmán lépett az Oszmán Birodalom élére, aki a hosszú békeidőszakot megszakítva fordult szembe Magyarországgal: 1521-ben elesett Nándorfehérvár, ahonnan egyenes út vezetett Mohácsig.

Hét tábla az örökkévalóságnak

MS mester javarészt tehát a virágzó időszakban, az 1490 és az 1520-as évek között működött – valamikor az 1470-es évek végén születhetett, és 1540 után halt meg. A tárlat második szekciójában a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárának hét táblaképe az egész termet elfoglaló installációban jelenik meg, amely így, együtt még sohasem volt látható. Már csak azért sem, mert a művek a XX. századig a legkülönbözőbb helyeken rejtőztek. A Királyok imádása például a műkereskedelemből jutott a lille-i Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe, a Vizitáció tábla pedig a tópataki plébánia padlásáról került elő.

A táblaképeket a múzeumi enteriőrben úgy helyezték el, ahogyan az oltáron eredetileg láthatóak voltak, vélhetően az eredetileg is az oltárhoz tartozó, Szent Borbálát és Katalint, a város védőszentjeit ábrázoló, arannyal gazdagon díszített szobrokkal együtt. Az MS mester fő műveként számontartott táblaképek a virágzó, gazdag bányaváros – Selmecbányán ezüstbányászat folyt – polgárainak esztétikai igényeit, elvárásait is tükrözték. És bár a táblaképek stilárisan egységesek, mégis akadnak különbségek, egy ilyen nagy horderejű megrendelésen ugyanis a mester irányításával egy egész műhely dolgozott.

A Vizitáció a táblaképek legfinomabban kidolgozott darabja, középpontjában Mária és Erzsébet találkozása áll, a háttér pedig egyik legszebb példája a mester művein látható tájábrázolásoknak. A Királyok imádása című táblakép reprezentatív, gazdag megjelenítése és a háttérben feltűnő reneszánsz városka okán is kissé kilóg a sorból; talán ez a leginkább világi hangulatú táblakép. A középen látható jelenetben az egyik király kitekint a képről – ez úgynevezett kriptoportré –, a király alakjában vélhetően az egyik gazdag selmecbányai polgárt festette meg a mester, nem kizárt, hogy magát az alkotás megrendelőjét. A Feltámadás tábla a sorozat utolsó darabja, egyik érdekessége, hogy erre került rá MS mester monogramja, és persze itt is láthatók afféle vizuális kézjegyként a művészetére, technikájára oly jellemző örvénylő, látványosan redőződő textíliák, amelyek egyébként más művein is felbukkannak.

De kit rejt a monogram?

A kiállításon külön tematikai egység foglalkozik MS mester újonnan azonosított műveivel. A selmecbányai oltáron kívül eddig egyetlen művet ismertek, amelyre a mester felrajzolta monogramját: egy zenélő szerelmespárt ábrázoló rajzot, amelyet a párizsi Museé du Louvre őrzött. Mivel e rajzon a műhelytársak közreműködése nélkül figyelhető meg a mester rajztechnikája, így segítséget nyújtott jó néhány másik alkotás azonosításához: e lap, valamint a selmecbányai oltár stílusa alapján még további hat rajzról derült ki, hogy MS mesterhez köthetők, ezek többsége afféle gyakorlólap lehetett. Érdekesség, hogy MS mester jó pár rajzának részletét Albrecht Dürer korai műveiből vette át, amelyekhez azonban csakis Nürnbergben férhetett hozzá. Akad egy festmény is, amelyről szintén újonnan derült ki, hogy MS mesternek tulajdonítható: Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiuma, azaz síremléke, amely arra is utal, hogy MS mester ekkortájt, az 1510-es években már Bécsben működött. A kutatók szerint az sem kizárt, hogy ő festette a híres bécsi Stephansdom egyik szenteket ábrázoló falképegyüttesét is. A kiállítás kurátorai felvetik, az MS monogram mögött egy Bécsben működő festő, egy bizonyos Michael Schröter sejthető.

A tárlaton külön szekció foglalja össze az MS mester alkotásain folytatott kutatásokat: kiderül, a restaurátor-műhely komplex vizsgálatai hogyan segítik a művészettörténészek munkáját, és főképp, milyen elképesztő alapossággal és részletességgel derítik fel a műtárgyak titkait a táblaképek alapanyagául szolgáló fa vizsgálatától az alárajzolások felderítésén át a festékek mélyreható elemzéséig, ezernyi információhoz jutva így.