A vályogházak reneszánszát éljük Magyarországon
Gáspár János vályogos mester az egyik legszerencsésebb és legboldogabb ember Magyarországon. Főfoglalkozáskén vályogházakat épít és újít fel, a Pest megyei Pándon szép gazdaságot vezet a családjával, a fogathajtás az egyik szenvedélye. Az a fajta magyar mesterember, akit okkal tart példának a környezete. Június közepén balatoni nyaralójában szervezett tábort azok számára, akik szeretnék elsajátítani a vályogos mesterség fogásait.
Március elején készítettem egy riportot Gáspár János gyönyörű hivatásáról, akkor a vályogház előnyeiről, az egészséges és környezetbarát alapanyagról beszélgettünk. Mikor a cikket befejeztem, némi hiányérzetem támadt, sok érdekes dolog került szóba beszélgetés közben, amelyek terjedelmi korlátok miatt nem kerülhettek be a cikkbe. Most néhány napot Gáspár János balatoni táborában töltöttem, ahol újra elmélyedtünk a népi építészet nagyszerűségében.
Reggel hétkor ébresztő, János azonban már hajnal 5 óra óta talpon van, előkészíti a terepet. Egy pohár kávé mellett elmesélte: a tábor filozófiája, hogy a tanulók valós építkezésen szerezzenek gyakorlatot. Most a saját portáján vendégeskedtünk, ahol a munkásokkal együtt dolgozhattunk, tanulhattunk.
János táborai nagyon népszerűek, a meghirdetett helyek általában egy nap alatt betelnek. Nagyjából 20-25 embert fogadnak, általában az ismerősök és azok ismerősei jönnek el. Nyaranként két tábort hirdetnek meg. Többre is lenne igény, azonban Jánosnak nincs ideje egy harmadikra. Pedig a képzés üzleti vállalkozásként is megállná a helyét.
– Akik eljönnek hozzánk, azok megtanulják, hogyan lehet helyben található anyagból az alapanyagot elkészíteni, vályogtéglát csinálunk, rakott falat építünk és vályogvakolatot készítünk. Közben válaszolok a kérdésekre is, mindenkinek igényei szerint.
A tábor vonzerejét növeli, hogy az ellátás kifogástalan. Bőséges reggeli, ebéd és vacsora, túlnyomórészt saját készítésű húsok kerülnek terítékre. Egy vegetáriánus hölgy is volt a táborozók között, a húsrengeteg mellett azonban az ő igényeinek megfelelő ételt is felszolgáltak. Semmi nem kötelező, ennek ellenére mindenki igyekszik részt venni a munkában. János elmondása szerint a vályogvakolat elkészítése és felrakása érdekli a leginkább az embereket. Egy viszonylag egyszerűen elsajátítható technikáról van szó, amelynek segítségével egy átlagos kézügyességű ember is képes lesz kívülről-belülről bevakolni a saját házát. Nem lesz senkiből profi vályogos egy hét alatt, de a kisebb munkákat el tudja végezni a házán. A csapat összetételétől függ, hogy János milyen programot választ az oktatásra, azt tanítja, amire a a jelenlévőknek szükségük van.
– A legfontosabb, hogy jó minőségű anyagot tudjanak készíteni maguknak a táborozók, onnantól már mindegy, hogy rakott falat vagy kemencét készítenek maguknak belőle. Ezt az internetről nem lehet megtanulni, sokat kell a való életben gyakorolni, és akkor menni fog.
A vályogos szakma kihalófélben van Magyarországon, János elmondása szerint egy kezén meg tudja számolni azokat, akik valóban értenek a vályogházhoz. Persze rengeteg a kontár, elvállalják a munkát, elveszik a pénzt, az eredmény azonban garantáltan csalódást fog okozni. Ezt a mesterséget érteni és érezni kell, a vályogozás nem egyenlő a kőművesmunkával. János szívesen látja azokat is, akik az építkezéseihez csatlakoznak év közben, amolyan segédmunkásként. Az ilyen alkalmakon is rengeteget lehet tanulni, és senkinek nem kerül semmibe.
Az őszi riportban János elmondta, hogy időről időre jönnek jelentkezők, de nem bírják a fizikai megerőltetést. Az építőanyag-árak meredek emelkedése miatt azonban egyre nagyobb kereslet van a vályogházakra. Persze nem csak az árak miatt: János évek óta a Dunántúlon kapja a legtöbb megbízást, tehetős német és magyar családoktól, akik szeretnének egészséges és szép házban élni. Nyugaton már több évtizedes divatja van a vályognak, Magyarországon most fedezik fel újra. Az idei tábor alkalmával egy német diplomata magyarországi házát újították fel Jánosék, a német úr a magyar feleségével a Balatonhoz közeli vályogházában szeretne élni.
A táborba a legtöbben azért jönnek, mert van egy felújításra szoruló vályogházuk, vagy éppen vásárlás előtt állnak. A jó mesterekre akár éveket is várni kell, jelentős összegeket lehet megspórolni, ha a háztulajdonos képes elvégezni a felújítás részfeladatait is. János szerint sokkal olcsóbb kísérletezni és próbálkozni, mint kifizetni egy kontárt, aki nem csupán a pénzt teszi zsebre, de kis balszerencsével akár kárt is okozhat a ház állagában.
Idősek, fiatalok, nők, férfiak, értelmiségiek és szakmunkások egyaránt jelen vannak a képzésen. Ami közös a jelenlévőkben, hogy vidéki házat és nyugalmat szeretnének, egyszerre egészséges és könnyen kezelhető otthont akarnak kialakítani. János elmesélése szerint a tavalyi csoportban volt egy házaspár, aki azóta saját kezűleg újították fel a házukat. Rengeteg sikertörténet születik a táboroknak köszönhetően. Persze sokan János mellett szembesülnek azzal, hogy a vályogház építése vagy felújítása komoly elhatározást kíván, „oda kell állni”. Sokan úgy döntenek, hogy inkább várnak és egy mesterre bízzák a munkát. Azonban ők is gazdagabbak lettek egy jó élménnyel és rengeteg szakmai tapasztalattal. Már tudják, hogy mire van szüksége egy vályogháznak.
Idén augusztusban lesz egy újabb tábor. Akinek szerencséje van, az még csatlakozhat.