Hirdetés

Ha nem jön el valóban a végítélet, egy nap valószínűleg a pszichológusok és a szociológusok hosszú tanulmánykötetben fogják majd elemezni, vajon a 2010-es és a 2020-as években miért szólt a popkultúra ilyen mértékben a világvégéről vagy az azt követő embertelen időszakról. Hosszasan lehetne sorolni ugyanis az ilyen jellegű televíziós sorozatokat és filmeket, a friss sikerszériától, a Fallouttól kezdve az új Mad Maxig, hogy csak idei példákat említsünk. Ezt a vonalat erősíti a Nicolas Cage főszereplésével készült thriller, az Amikor leszáll az éj is. A történet izgalmasan indul, hiszen fogalmunk sincs arról, mi okozta az apokalipszist, majd mikroperspektívából szemlélve követhetjük végig a két kamaszgyerekét egyedül nevelő apukát, miként napról napra túlélni próbál a fiaival. Az hamar kiderül, hogy amikor lemegy a nap, akkor alaposan be kell zárkózni, mert mutáns szörnyek bújnak elő, amelyek táplálékként tekintenek az emberre. Ám, miként az lenni szokott, bizonyos események hatására idővel a karakterek mégiscsak kénytelenek lesznek kimerészkedni és szembenézni a szörnyekkel. És ez az a pont, amikor az ígéretes felütés után hirtelen unalomba fullad a film, a gyenge számítógépes effektusokat ledobja a vászon, lehetetlen komolyan venni a kreatúrákat, ráadásul a rendezés a feszültségkeltés tekintetében is kudarcba fullad.

Korábban írtuk