A zsűri lefitymálta, ősbemutatója kudarc volt, később mégis a nemzeti ellenállás szimbóluma lett

Katona József 1811-ben, alig húszévesen kapcsolódott be a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába, miközben Pesten jogot tanult. Fő művét, a Bánk bánt azonban egy pályázatra írta az Erdélyi Múzeumnak. Ezt a folyóirat alapítója, Döbrentei Gábor tette közzé „Eredetiség s jutalomtétel” címmel, mivel a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor egy olyan drámát akart színpadon látni, mely nevezetes magyar történelmi eseményről szól és nem utánozza a nyugati művészeti irányzatokat.

A pályázat feltételei a következők voltak: a tárgynak történetinek kell lennie, a határidő 1815. szeptember vége, a pályaműveket az Erdélyi Múzeum kolozsvári munkatársai bírálják, két pályaművet jutalmaznak, az elsőt hétszáz, a másodikat háromszáz forinttal, a jutalmazott műveket kinyomtatják és előadják a megnyitandó kolozsvári színházban, a pályadíjakat csak önálló becsű műnek adják ki.

A pályázatot, mivel többen kérték a határidő meghosszabbítását, csak 1817 elején zárták le. Az eredményt Döbrentei Gábor 1818-ban tette közzé, amelyben a bírálók abszolút értékű művet nem találtak. Viszonylag legjobbnak a „Pártosság tüze” című művet (írója Tokody János Bihar megyei szolgabíró) és az 1817-ben névtelenül kiadott „Öt szomorújáték” közül három darabot (írójuk Bolyai Farkas, a híres matematikus) találták. Még két darabot ítéltek némi figyelmet érdemlőnek, de meglepő módon a Bánk bán ezek között sem szerepelt. Döbrentei így írt jelentésében: „Mindenik társ el volt telve a haza szeretetétől, mindenik óhajtotta ezen időszaki írásnak azt a szép szerencsét, hogy általa egy klasszikai becsű drámánk serkentetett volna elé oly készen, mint Minerva Jupiter homlokából.” A Bánk bán tehát ekkor lényegében teljes kudarcot vallott, mivel a pályázat végeredményének kihirdetésekor említésre sem méltatták.

Katona József 1819-ben jelentős mértékben átdolgozta drámáját. A második változatban az író – főként barátja, Bárány Boldizsár segítő kritikájának hatására – módosított a cselekmény időpontján, ezáltal némiképp valósághűbb történetet kreált, közben pedig Melinda elcsábításának részletesebb kidolgozásával a mű folyását is világosabbá tette. Katona életében ez a változat sem arathatott jelentős sikert, ugyanis a cenzúra hosszú ideig csak könyv formájában engedélyezte a Bánk bán megjelenését, mivel a főhős alakját és Gertrudis királyné megölésének motívumát veszélyesnek ítélte az uralkodóházra nézve. A sorozatos kudarc végül kedvét szegte, az író az 1820-as évek elején feladta művészi ambícióit, és 1826-tól haláláig Kecskemét város főügyészeként tevékenykedett.

Bánk bán címlapja a szerző kéziratával és a szereplők a szerző kéziratában. Forrás: Wikimedia Commons

Az első bemutató sem hozott sikert

Katona József 1830-ban, szívrohamban hunyt el, úgy, hogy nem érte meg a Bánk bán színrevitelét. Életében mindössze a Trattner Kiadó gondozásában megjelent könyv juthatott el a közönséghez. A Bánk bán színpadi bemutatójára egészen 1833. február 15-éig kellett várni, amikor a drámaíró jó barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhetően egy Kassán fellépő színtársulat azt választotta jutalomjátékául. Érdekes módon a darab még ekkor sem hozta meg a remélt közönségsikert.

Végül, ha lassan is, de beindult a Bánk bán diadalútja. A pesti Nemzeti Színházban először 1839. március 29-én játszották, ahol a nézők között volt gróf Széchenyi István is. Érdekesség, hogy a legnagyobb magyar az előadás után azt írta a naplójába, hogy lázító, veszedelmes.

A Bánk bánról később csakugyan kiderült, hogy forradalmi hatású mű. Ezt érezte és érzi ma is közönsége; ezért követelték a színpadra 1848. március 15-én, a forradalom napján. Ez indokolta a cenzor véleményét, a szabadságharc utáni eltiltását, a szövegét megcsonkító előadásokat. A darab ekkor nyerte el igazi jelentőségét, és ettől kezdve összeforrt a nemzeti szabadság eszméjével. Nem véletlen, hogy a szabadságharc leverése után egy évtizedig nem is tűzhették műsorra. A politikai változások következtében 1858-ban csonkán, majd a kiegyezés után ismét teljes szöveggel adhatták elő. A Bánk bán egyszer s mindenkorra a magyar nemzeti ellenállás szimbólumává vált, bemutatása minden korban jelentőséggel bírt, például 1956-ban is.

Hazám, hazám, te mindenem…

A dráma népszerűsége és jelentősége inspirálta Erkel Ferencet, hogy operát írjon belőle. A háromfelvonásos darab szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona drámája alapján. Az opera keletkezéstörténete több mint másfél évtizedet ölel fel, az 1844-45-ben megkomponált első részletektől az 1861-es ősbemutatóig.

A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején Erkel az asztalfióknak szánva dolgozott a partitúrán. A teljes mű ősbemutatójára 1861. március 9-én került sor a Nemzeti Színházban, ahol hatalmas várakozás előzte meg az előadást. A bemutató a magyar opera hatalmas sikere lett, nagy hatással volt a kortársakra, és a Verdi-operák korabeli olaszországi előadásaira emlékeztető élményt nyújtott a magyar közönségnek. A mű központi témája – a hazaszeretet, a hűség és az idegen elnyomás elleni küzdelem – különösen a XIX. századi Magyarország politikai és társadalmi viszonyai között rezonált erőteljesen.