Abszurd

Madarász Isti annak a generációnak a tagja, akit a hazai filmek helyett már nagyobbrészt a hollywoodi produkciók inspiráltak. Tökéletesen illusztrálta ezt bemutatkozó rendezése, az első magyar időutazós sci-fi, a Hurok. Az Átjáróház azonban még ennél is bátrabb és szokatlanabb vállalás, olyannyira, hogy nem is lehet egyetlen műfaji kategóriába besorolni, hiszen a fantasy, a horror és a romantikus film hagyományai vegyülnek el benne vígjátéki elemekkel. A történetben egy fiatal srác éjjeliőri állást vállal egy hullaházban, amelyről hamar kiderül, hogy egyfajta purgatórium az élet és a halál között. Az ott kísértő lelkek – köztük az a lány is, akibe a fiú nem sokkal korábban első látásra beleszerelmesedett – különböző segítségekre kérik, hogy megkönnyebbült szívvel távozhassanak a túlvilágra. Már a tartalomleírásból is világos lehet, hogy hangulatában és tartalmában egyaránt igencsak eklektikus alkotásról van szó, amelynek minden percére olyannyira sok vizuális és verbális poén jut, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Bár néha mindez visszafelé sül el, és az abszurd ötletek cunamija idővel megterhelővé válik, ennek ellenére mégis ez a legkülönlegesebb magyar film a Liza, a rókatündér óta.