Abszurd

A film címszereplőjét váratlanul két kollégája is megtámadja, idővel a helyzet pedig csak tovább súlyosbodik, és már találomra törnek az életére járókelők, akikkel néhány másodperces szemkontaktusba került. Nem marad hát más választása, mint hogy önkéntesen elszeparálja magát mindentől és mindenkitől. A Vincentnek meg kell halnia felütésében az utóbbi egy év olyan alkotásaira emlékeztet, mint az Álmaid hőse vagy az Amitől félünk, amelyekben mind egy többé-kevésbé átlagos középkorú férfi hirtelen valami teljesen abszurd és fenyegető szituációban találja magát. Amíg azonban előbbi komoly társadalomkritikát fogalmazott meg, utóbbi pedig mély pszichológiai és egzisztenciális kérdéseket feszegetett, addig Stéphan Castang rendezőnek kevesebb mondanivalója akadt, így a második félidőben egy valószerűtlen szerelmi dráma felé tereli a cselekményt. Ezáltal pedig hamar elvész a kezdeti fekete humor, és bár a feszültség visszatér a fináléra, nincs bosszantóbb, mint amikor egy alkotásban benne rejlik egy instant kultfilm lehetősége, de apróbb hangsúlybeli eltolódások miatt végül csak felemásan teljesíti ezt az ígéretét.