A magyar gyermekek, no meg a gyermeklelkű felnőttek, december ötödikén este kiteszik az ablakba fényesre suvickolt cipőiket, amelybe aztán a nagyszakállú, kinek-kinek érdemei szerint, finom édességet tesz. (A virgácsot a Krampusz hozza). A holland Mikulás, Sinterklaas, Amerigo nevű fehér lovával gőzhajón érkezik, Spanyolországból. Mézes kalácsot osztogat, az ajándékokat pedig stílusosan fapapucsba rakja. Az orosz Gyed Moroz-nak, vagyis Fagy Apónak is van lova, Trojka, és unokája, Hóleányka segít az étcsokoládés, édes tejjel vagy gyümölcsökkel töltött cukorka szétosztásában, de nem december hatodikán, hanem január elsején. Az amerikai Santa Claus rénszarvasok húzta szánnal közlekedik, és a kéményen át érkezik a házakba, cukorrudacskákat téve a kandallókra akasztott zoknicskákba. A finn lappföldi Mikulás, Joulupukki, tradicionális finn karácsonyi édességet, fahéjas, gyömbéres és szegfűszeges kekszet ajándékoz a gyermekeknek.

A világ Mikulásainak sorában talán a legextravagánsabb a norvég Pelznickle, Szakállas Miklós, kék ruhában, rongyos kalapban és kenyérrel teli hátizsákkal járja az utcákat, Sleipnir nevű, nyolclábú repülő lova kíséretében, akit a gyerekek december hatodikára virradóra szénával megtömött csizmával várnak.

Habár a hagyomány számos országban különböző, a név mégis mindenhol ugyanazt a személyt rejti, a gyermekek és felnőttek által egyaránt várt Mikulást, akinek érkezése világszerte egybeforrt a finomabbnál finomabb édességek ajándékozásával.

A Magyar Édességgyártók Szövetsége szerint mi magyarok tavaly például minden karácsonyi szezonban mértnél többet, összesen 943 tonnányi figurás édességet tettünk gyermekeink és szeretteink kiscsizmáiba, közel 2,7 milliárd forintot költve.

A szövetség adatai szerint a hazai fogyasztók minőség preferenciájában 2007 jelentette a fordulópontot. Ettől kezdve mind értékben, mind pedig mennyiségben a magas kakaótartalmú, valódi csokoládéból készült figurás édességekből fogy több. Amíg 2007-ben 1,7 milliárdot, addig 2008-ban már 2,1 milliárd forintot tett ki a valódi csokoládéból készült termékek eladásából származó bevétel. Ezzel szemben az alacsony tápértékű, bevonómasszából készült édességekből egyre kevesebbet fogyasztunk.

A tejbevonóból, vagyis a kakaómasszából készült édességek az áruknak köszönhetik a népszerűségüket, hiszen az olcsóbb alapanyaguk miatt feleannyiba kerülnek, mint a valódi kakaóból készültek. Hasonlóan pozitív tendencia figyelhető meg a hungarikumnak számító szaloncukroknál, mert a vásárlók ebben az esetben is az ismert gyártók, márkás, minőségi, kedvező ár-érték arányt nyújtó termékeit választják. Ezt a tendenciát jól mutatja, hogy amíg a sajátmárkás szaloncukrok iránti kereslet stagnál, addig a dobozos, illetve állótasakos, minőségi termékek közkedveltsége és értékesítése évről évre növekszik. Ebből a karácsonyi édességből háztartásonként mintegy 1,7 kiló, összesen több mint öt és fél ezer tonna, elsősorban zselés, vajkaramellás, marcipános, kókuszos, diós, mandulás, mogyorós, újabban pedig feketeerdős ízesítésű édesség kerül a magyar családok karácsonyfájára.

A magyar specialitásnak számító szaloncukorra hatmilliárd forint felett költünk. Vásárlásaink mintegy kétharmadában tasakos terméket választunk, kisebb hányadában kimérve vagy dobozban vesszük meg a fáravalót, amely 1870 óta a világon egyedülálló módon díszíti a karácsonyfákat a magyar családok otthonában.