Elhunyt Ozzy Osbourne
Akiből csak egy volt
Mint a világon mindennek, a rocknak is vannak másokkal össze nem vethető egyéniségei. Hogy ezek a személyek teljes életükben követendő példát mutatnak-e, arra szinte lehetetlen megadni a választ az ellentmondó hírek áradatából. Azért az igazán nagy személyiségekre jellemző, hogy a fiatalkori vadulások után igyekeznek pozitív mintával szolgálni, még ha előfordulnak is megingások. Egyikük, Ozzy Osbourne július 22-én elhunyt.
A bevezetőben említett bizonytalanságot igazolja, hogy már 2023. december 26-án keringeni kezdtek álhírek a haláláról. Hogy nem volt egészséges, azt sejtette az előző év február 2-ára hirdetett budapesti koncertjének lemondása. Egy biztos, Ozzy két végén égette a gyertyát. A Black Sabbath együttesből akkor tette ki a szűrét a zenekarvezető Tony Iommi, amikor 1979 nyarán új album felvételére gyűltek össze a stúdióban, és az énekes merev részegen érkezett, majd összehányta a helyiséget. A történet ugyanakkor némileg más megvilágítást kap, ha tudjuk, hogy a csapat kezdeti, hajszolt életviteléhez szükséges ajzószerekkel éppen menedzsereik látták el őket.
Életvitele szólistaként sem változott meg máról holnapra, ugyanakkor lelkileg súlyosan érintette fiatal gitárosának – Randy Rhodes – halálos balesete. A fiát elveszítő édesanyának egy közös koncertlemezük teljes bevételét ajánlotta fel. Szintén jelentős gondot jelentett számára, hogy közönsége a korábban és a hétköznapi életben is mindennapos őrültségeit várta el tőle a színpadon is. Ezeket teljesítette, iszákosságára például olyan erőltetett-vicces magyarázatokkal, hogy orvosa minden napra egy pohár bort engedélyezett, ezért mutatja a naptára már a harmadik évezredet…
Életének sajátos színfoltja, hogy éppen a Black Sabbath-menedzser Don Arden lánya, Sharon sietett a segítségére. Összeházasodtak, attól kezdve pedig együtt szerették volna intézni pályafutását, apósa azonban akkori áron csak egymillió fontért állt el a vele kötött szerződéstől. Jelentős változást az 1991-ben megjelent No More Tears című albuma hozott egyfajta bocsánatkérésként mindazért, amit elkövetett. Megkövette mamának szólított feleségét, Sharont – Mama, I’m Coming Home –, valamint a videóban feltűnő galambokat, mivel korábban egy ilyen kedves madárral bánt el mocskosul.
Egyvalamit azonban mindig becsben tartott: a közönséget. Annak tett fogadalmához hű maradt: „Sosem drogozok vagy iszom, mielőtt színpadra lépek”, ahogyan azt sem akarta, hogy serdülő lányai öreg szeszkazánként mutassák be őt barátaiknak. Ha olykor bágyadtnak, erőtlennek tűnt – ahogyan 1998. június 3-án Budapesten, az akkori Kisstadionban az újjáalakult Black Sabbath koncertjén –, az a fáradtság jele volt, nem az italosságé.
Nem játszott hangszeren, a szövegíráshoz sem értett, utóbbiak korábban Geezer Butlerre hárultak, de mind a négyüket szerzőként írták a lemezekre. Szólistaként már ő egyeztette a dallamokat a szerzőkkel.
Mindent megtett a népszerűségért, vállalta az egyébként hozzá méltatlan, feleségével és két gyermekével készített The Osbournes című valóságműsort is.
Számaival a világ visszásságainak leleplezését tűzte zászlajára, ebben időről időre egyre újabb betegségei hátráltatták. 2019-ben kezdődő Parkinson-kórja, műtétei és ismétlődő lerobbanásai után 2025. július 5-én még lejátszotta műsorát abban a városban, ahol pályafutása kezdődött, Birminghamben. A félórás koncertet csak bőrfotelben ülve tudta végigénekelni, és a Crazy Train című sikerével zárta.
