Böszörményiről, a Stereo Kft.-Periferic Records igazgatójáról mindig is tudták a zenebarátok, hogy kizárólag minőségi muzsikához adja a nevét. Azért szervezi a Zene a periférián koncertsorozatot, hogy olyan értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek többnyire távol maradnak napjaink tömegtájékoztatás által kedvezményezett, ám jellegtelen és felejthető alkotások sikerlistáitól. Ilyen háttérrel csak idő kérdése volt, hogy a református lelkész családból származó lemezkiadó-tulajdonos mikor váltja valóra elképzelését, amelyhez az ötletet a 2000-ben Budapesten rendezett Reformátusok Világtalálkozója adta. A résztvevők ugyanis igencsak híján voltak dalaikat tartalmazó kazettáknak.

Ezek után került sor a Zeneakadémián az 5 kórussal – mintegy 150 énekessel – és Pálúr János orgonaművésszel készített hangfelvételre, amelyen a magyar reformátusok használatára kiadott énekeskönyvben található zsoltárokból, fohászokból, énekekből válogattak. A koncert anyaga a Református Énekek I. címet viselő hanghordozókon hallható.

A rendezvény és az arról készült kazetta/CD oly mértékű érdeklődést váltott ki, hogy a bevezetőben említett jelképes csermely hirtelen duzzadni kezdett, szükségessé vált a folytatás. Erre került sor január 12-én a Zeneakadémián, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a zsoltárok kedvelői. Köszöntőjében Böszörményi Gergely arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy egy év múlva nemcsak folytatják az immáron hagyománnyá lett kórusmű-bemutatót, hanem háromnapos református zenei fesztivállá bővítik. Ezek után már csak annyit kért a közönségtől, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefont, és megfázás ide, torokgyulladás oda, próbálja meg visszatartani köhögését, mivel a koncertről ezúttal is felvétel készül. A kérésnek meg is lett a foganatja. A Debreceni Kántus, a Pasaréti Palló Imre Énekkar, a Baár-Madas Gimnázium Kórusa, a Julianna Református Általános Iskola Gyermekkórusa, a Psalterium Hungaricum Kórus és a felvidéki Fiatal Reformátusok Szövetségének Kórusa, valamint a két szólista – Kárpátiné Berkesi Boglárka, továbbá

Basky István – eszmei körülmények között mutathatta be mintegy kétórás műsorát. Nyoma nem volt annak az izgés-mozgásnak, prüszkölésnek, krákogásnak, amely nem ritkán a színházi és opera-előadások legfelemelőbb pillanatait is élvezhetetlenné teszi. A koncert sajátossága, hogy a közönség – esetünkben a hallgatóság kifejezés nem helytálló – időről időre maga is bekapcsolódhatott az általa jól ismert dallamok éneklésébe. A szebbnél szebb zsoltárok, kórusművek és szövegek visszahozták a karácsony hangulatát, a Dicsőség mennyben az Istennek! kezdetű dalt pedig az is ismerte, aki történetesen a katolikus egyház gyermeke.

A kórusok kitettek magukért, Arany János, Cseri Zsófia, Berkesi Sándor vezényletével hol egyenként, hol közösen, hol orgona kísérettel, hol pedig hangszeres kíséret nélkül – a cappella – adták elő műsorukat. Ez utóbbi teszi leginkább próbára az énekesek intonálási képességét. Lehetetlen szavakba foglalni azt a hatást, amikor a hat kórus majd kétszáz énekese Pálúr János orgonakíséretével egyszerre szólalt meg.

A történetnek azonban ezzel még nincs vége. Böszörményi ugyanis az alábbiakra tett ígéretet a tavaly megjelent CD füzetében: „Szándékaim szerint a hangversenyt elvisszük Sárospatakra, Debrecenbe, Kecskemétre, Szentesre (ahol nagyapám volt a lelkész), Pápára és évente ismételve a határon túli legnagyobb református közösségekbe: Kolozsvárra, Újvidékre, Kassára vagy Pozsonyba. Megfelelő hazai támogatás esetén az ottani bevételt teljes egészében a helyi református egyházközségnek ajánljuk fel.”

Noha a rendezvény a nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg, a tervezett körútra egyelőre nem futotta, azonban ismerve a koncertigazgató szilárd eltökéltségét, rendíthetetlen kitartását, csaknem biztosak lehetünk benne, hogy ígéretét előbb vagy utóbb beváltja. Addig is marad a felejthetetlen élmény, majd a május körül megjelenő CD és kazetta, továbbá a készülődés a jövő évi református zenei fesztiválra, ahol a jelenlévők ismét úgy köszönthetik egymást: Áldás, békesség!