Az Államfők könnyed hangvételű értekezés
Akciók, haverság, európai helyszínek és néhány szóvicc
Egy félresikerült amerikai-brit titkosszolgálati akció, egy nagyratörő bosszúterv, és két egymásnak feszülő politikus: John Cena amerikai elnökként és Idris Elba brit miniszterelnökként a túlélésért küzd az Államfők című akció-vígjátékban – no meg azért, hogy ne menjenek egymás agyára. Az Amazon Prime Video látványos és szórakoztató filmje egyszerre idézi a ’80-as évek haver-zsarufilmjeit – kiterjesztve azok receptjét a nagypolitika meghatározó szereplőire –, de egyes elemeiben az akciófilm-rajongásról szóló, könnyed hangvételű értekezésként is értékelhető.
A haverfilm (buddy movie) olyan filmtípus, amelynek darabjai két – alapvetően különböző – karakter összecsiszolódásának és/vagy barátságának történetét tárják a nézők elé, általában azok közös kalandjaira, együtt átélt megpróbáltatásaira összpontosítva. Az alzsáner kiválóan ötvözhető egyéb zsánerekkel, így például az Erőszakik (2008) krimi-vígjátékként, a Men in Black – Sötét zsaruk (1997) sci-fiként, a Zsákolj, ha tudsz! (1992) sportkomédiaként, az Éjszakai rohanás (1988) road movie-ként, a Blues testvérek (1980) zenés filmként, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) westernként is jellemezhető.
Az altípus egyik különösen népszerű csoportja az úgynevezett haver-zsarufilm (buddy cop movie), amelyben a páros tagjai rendőrök (esetleg az egyik rendőr, míg másik egyéb szakma képviselője, netalántán bűnöző). A Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? (1995), a Die Hard – Az élet mindig drága (1995), a Tango és Cash (1989), a Halálos fegyver (1987), vagy a 48 óra (1982) című filmek például ilyenek.
Műfajteremtés?
Haver-politikusfilmről azonban nem igazán lehetett beszélni – eddig. Az Amazon Prime kínálatában a napokban felbukkant Államfők azonban eme al-altípusba sorolható – amellett, hogy akcióvígjáték is, persze.
A cselekménye nem túlságosan összetett.
Spanyolországban félresiklik egy veszélyes orosz fegyverkereskedő kézre kerítését célzó CIA–MI6-akció. Ezek után igencsak rosszul sül el az angol miniszterelnök (Idris Elba) és az Amerikai Egyesült Államok elnöke (John Cena) londoni sajtótájékoztatója, ezért a tanácsadóik felvetik: a kedvező sajtóvisszhang végett utazzanak együtt a következő közös programjuk helyszínére, Varsóba. Csakhogy az Air Force One-t Fehéroroszország felett támadás éri, és a két államfő eltűnik a külvilág elől. Nem vesznek oda, de úgy döntenek: amíg nem jönnek rá, ki áll a támadás hátterében, nem kötik ellenfeleik orrára, hogy életben maradtak. Saját erejükből kell tehát eljutniuk a varsói védett házba, majd onnan tovább, Ausztrián és Horvátországon át az olaszországi Triesztbe, egy ott tartott NATO-konferenciára. Eltűnésük után ugyanis olyan helyzet áll elő, amelyben az észak-atlanti védelmi szövetség fennmaradása vagy széthullása a tét.
Annak tisztázásában, kinek a rovására írható a különgép ellen elkövetett támadás, a cselekmény megfelelő pontján a már említett spanyolországi akció túlélője, egy szemrevaló ügynöknő lesz segítségükre. Úgyhogy a legfőbb kérdés tulajdonképpen az:
kibírják-e addig anélkül, hogy egymás agyára mennének?
Képesek-e megtalálni a másik elviselésének módját anélkül, hogy folyton éreztetnék vele, mennyire nem szívelik?
Mert csakugyan nem szívelik. A brit miniszterelnök kissé érdes modorú volt katona, aki nem igazán szeret a politikai köré épült marketinggépezet iránymutatása szerint játszani. Ráadásul agglegény, ami a közvélemény szemében nem feltétlenül jó pont. Az amerikai elnök viszont simulékony és nagydumás, korábbi népszerű akciószínészként kisujjában van a szavazóival (értsd: a közönséggel) való kapcsolattartás, és mindezek mellett még példás családapa is, természetesen. Van hát honnan indulniuk a másik elfogadásának, megértésének és megkedvelésének útján, hogy végül eljussanak az együttműködésig és az összefogásig
– de hát épp e folyamat bemutatása adja egy jó haverfilm sava-borsát!
A két, kezdetben összeférhetetlennek tűnő főszereplő nem csak stílusa, habitusa, jelleme és egyéni tulajdonságai, de nemzeti karakterjegyei alapján is különbözik – mi másért zavarná például az amerikai elnököt, hogy az Egyesült Királyságban az angolok egyik legnépszerűbb ételével, a fish and chipsszel kínálták?
Arnold Schwarzenegger mintája
A John Cena által megformált elnök alakjában nem nehéz felismerni a valóságos színész-politikus, Arnold Schwarzenegger alakját. Az Egyesült Államok első embere Vízikobra néven futó akciófilm-szériája ugyanakkor a Trópusi viharban (2008) szereplő Tugg Speedman (Ben Stiller) Rekkenő-franchise-át idézi. A film tehát részben a filmezésre, továbbá az (akció)filmek iránti rajongásra épül, és önreflexív metajátékot folytat: akciójelenetei legalább annyira ötletesek, látványosak és szellemesek, hogy bármelyik Vízikobra-részben megállnák a helyüket. Ilya Naishuller rendező – aki a Senki (2021) és a Hardcore Henry (2015) című darabokkal igazolta, hogy van érzéke van az akcióműfajhoz – e téren tehát jó munkát végez.
A főszerepeket alakító Idris Elba és John Cena között végig jól működik a kémia a képernyőn, érezhető élvezettel formálják meg karakterüket. A rátermett Priyanka Chopra Jonas ügynöknőt megformáló Noel Bissett elsüt néhány szóviccet. Ezek szellemes – tehát magyarul is érthető, működő – visszaadásában a magyar feliratot fordító Monori Edinának, valamint a hazai változat szövegkönyvét elkészítő Gecse Attilának egyaránt vannak érdemei. Hogy milyenek, arra egy konkrét példa. A végkifejletben előkerül egy szigonypuska és egy Ámor-szobor, és Idris Elba karaktere a felirat szerint így összegzi a történteket: „Ha jön Ámor nyila, ne légy nyámnyila”. A szinkronban ugyanekkor ezt mondja, Galambos Péter hangján:
„Szigonyúan kellett eljárnunk!”
Klisék és bugyuta poénok
Mindehhez változatos és szemet gyönyörködtető európai helyszínek és alapvetően könnyed humor társulnak, a képsorokhoz remekül illeszkedő, érzelmes és fülbemászó slágerek jelentette betétdalokról nem is beszélve. (Az említett végkifejlet például Elvis Presley Can’t Help Falling in Love című, 1961-es örökzöldjére zajlik – lassítva.)
Az Államfők élvezeti értékét ugyanakkor rontja, hogy cselekménye meglehetősen klisés, olykor B filmbe hajlik, és humora helyenként bugyutává válik (igen, a birkatőgyes poénra gondolunk, például). A helyszínek sorrendjét figyelve az ilyesmire fogékony nézőnek feltűnhet, hogy a forgatókönyvírók mintha nem lettek volna tisztában vele, hogy Ausztria nem határos közvetlenül Horvátországgal, Horvátország pedig Olaszországgal – de elképzelhető, hogy a tempó feszesebbé tétele miatt tömörítettek, nem a térképet nézték el.
Így vagy úgy: az Államfők akcióban bővelkedő, látványos és alapvetően szórakoztató film, aki ilyesmire vágyik, annak ideális választás valamelyik délutánra vagy estére. Már csak azért is, mert
nem veszi túlságosan komolyan önmagát, így a nézőnek sem kell ezt tennie vele
– feltéve persze, hogy nem kíván „szigonyúan eljárni”.
(Államfők/Heads of State. Szinkronizált amerikai akció-vígjáték. Játékidő: 116 perc. Rendezte: Ilya Naishuller, 2025. Elérhető az Amazon Prime Video kínálatában.)
