Hirdetés

Van jó néhány olyan történet, amelyet túlzásnak éreznénk, ha nem tudnánk, hogy valós esemény az alapja. A Rózsa-sziget ezek közé tartozik. A fiatal mérnök, Giorgio Rosa 1967-ben kitalálta, hogy épít egy platformot tizenkét kilométerre Rimini partjától, és a semleges nemzetközi felségterületen elterülő mesterséges objektumot kikiáltja független köztársaságnak. Terve nem ütközött ugyan a korabeli törvényekbe, a saját zászlóval és kormánnyal bíró miniállam legitimitását azonban sem Olaszország, sem az ENSZ nem hagyta jóvá. Az 1968-as mozgalmak is a férfi ellen hangolták a politikát, amikor a zavargások közepette gyanús volt mindenki, aki a szabadság és az önrendelkezés eszményét hirdette. A Netflixnek ezt a különös sztorit feldolgozó produkciója kissé melankolikus vígjáték egy örök álmodozóról, akinek a hatalom eleinte megvesztegetéssel, majd fenyegetéssel próbálja letörni a szárnyait. A rendezés és az operatőri munka kifejezetten hangulatos, a tempó néhol túlzottan komótos, és az abszurd szituáció jóval több poént is elbírt volna. Más szempontból azonban kifejezetten előnyös a visszafogott tálalás: az alapanyag éppen elég erőteljes ahhoz, hogy hatásvadász eszközök nélkül is megérintse a nézőt.

Korábban írtuk