A Vigyél Haza Alapítvány idős, mentett, sok esetben betegségből felépült kutyáinak fotóiból rendezett kiállítást Göblyös Péter fotós. Az Álmok és ábrándok című fotókiállítás célja, hogy segítsen azoknak a korosodó ebeknek gazdát találni, akiket lecseréltek, kidobtak, vagy meghalt a gazdájuk, így gyakorlatilag a kanapéról kerülnek a gyepmesteri telep ketreceibe.
 



„Tíz éve működik az alapítványunk. Azért, hoztuk létre, hogy az Illatós úti árva, sérült kutyákon segítsünk. Csináljuk a munkánk mellett, mindenki a saját eszközeivel, a maga tehetségével és tapasztalataival támogatja a tevékenységünket” – kezdte a bemutatkozást Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója.

„Tapasztalataink szerint a legnagyobb dráma az, amikor egy öreg kutyát kidobnak. Sok idős eb kerül utcára azért, mert meghal a gazdája, vagy egyszerűen csak lecserélik egy kölyökkutyára, ha kiöregszik, vagy beteg lesz. Ezek a kutyák gyakorlatilag a kanapéról kerülnek a gyepmesteri telep ketreceibe. Nagyon nehéz őket örökbe adni, mivel a többség fiatal kutyákat keres. Régóta próbálunk ezekről az idős kutyákról kedves és szép képeket készíteni, hiszen bölcsesség van bennük, türelem, tolerancia, sok embernek lenne ideális egy ilyen állat. De nyilvánvaló: ahhoz, hogy a munkánk eredményes legyen, meg kell próbálnunk még vonzóbbá tenni az örökbefogadást” – magyarázza Óvári András.

Ez adta a kiállítás ötletét, amelyhez keresni sem kellett a fotóst, az alapítvány már több mint három éve dolgozik együtt Göblyös Péterrel, a Vizslafotózás alapítójával. Első közös projektjük, a „Valaki hiányzik a hintaszékből” is idős kutyák fotózásáról szólt. 

„Az volt a koncepciónk, hogy beszereztünk egy régi hintaszéket, a kutyák pedig előtte ültek a fotózáson, mintha csak arra várnának, hogy valaki leüljön abba a székbe, akivel együtt merenghetnek a múlton és ábrándozhatnak a jövőn. Nagyon népszerű volt a fotó, több ezren megosztották, ám a képen szereplő kutyák még mindig itt vannak nálunk” – mesélte Óvári András.

Fotó: Vigyél Haza Alapítvány



„Nehézségek nem voltak a munka során, mindig öröm a kutyákkal dolgozni” – tudtuk meg Göbölyös Pétertől, aki azt is elárulta, hogy nekik otthon két vizslájuk van, akik már a tizedik évüket tapossák, és ez érződik is rajtuk. Ugyanakkor szívesen játszanak, és rengeteg szeretetet adnak. 

„Jutalomfalattal, simogatással vesszük rá a modelleket, hogy kialakuljon a bizalom, nem támadjuk le őket egyből a fotózással, már csak azért sem, mivel bizonytalan előéletű kutyákról van szó, akiknek félelmeik lehetnek. Az volt a cél, hogy mindenki jól érezze magát a fotózáson” – avatott be kulisszatitkaiba a fotós, hozzátéve, hogy négylábú modelljei közül nagyon soknak testi és lelki sebeik is voltak, ám a simogatás és a szeretetteljes légkör mindig jó motivációnak bizonyult, az ínycsiklandó jutalomfalatok segítségével szinte észrevétlenül készültek el a képek. 



A kutyafotózás mestere természetesen örömmel vállalta a feladatot, hogy segítsen az elárvult ebeken, de arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad csak sajnálatból örökbe fogadni, mert az elmúlik. 

Öröm az ürömben, hogy az idős kutyáknak jelenleg is jó soruk van az alapítvány  gondozásában, ahol akár az életük végéig gondoskodni fognak róluk. Ugyanakkor a cél az örökbeadás lenne. 

„Nem egy menhely vagyunk, nincs is annyi férőhelyünk, hogy minden sérült, idős kutyának helyet tudjunk biztosítani. Ha egyet sikerül örökbe adnunk, akkor jön helyette más. A mi alapvető vállalásunk az, hogy a hozzánk került, kidobott ebeket felkészítjük arra, hogy újra családhoz kerüljenek. Elgázolt, sérült beteg kutyákat fogadunk be, meggyógyítjuk, megszépítjük őket, elvégezzük a nevelést és a szocializációt” – mondta Óvári András. 

Felvetettük, hogy sokan tartanak attól, hogy ha nem kölyökkorukban veszik magukhoz a kutyát, akkor az nem fog hozzájuk ragaszkodni, adott esetben meg is haraphatja őket. Az alapítvány vezetője erre azt mondta, ahogy az idős emberek sem egyformák, az idős ebek között is sokféle van. Nem igaz, hogy mindegyik megcsontosodott, vagy megrögzött szokásaik vannak. Ezek a kutyák nagyon szerethetőek, nyitottak, új emberekkel ismerkednek meg. 

„Nyilvánvalóan, amikor hozzánk kerülnek, kell egy kis idő, míg normális mederbe rázódik az életük, de ez érthető, hiszen sokkolta őket, hogy kidobta őket a gazdájuk. Meg kell tanulniuk újra bízni az emberekben, de ez nem okoz gondot. Sokan vannak, akiknek az életébe jobban bele tudna simulni egy idősebb kutya, aki többnyire nyugodtan üldögél gazdája mellett, és nem rágja meg mondjuk a báli cipőt vagy a szőnyeg szélét, mint egy kölyökkutya. Persze örökbe fogadásuk nagyobb elkötelezettséget igényel, de nem árulunk zsákbamacskát, elmondjuk, ha gyógyszert kell adni neki, azt is megmondjuk, hogy az mennyibe kerül. Reménykedünk benne, hogy a kiállítás segítségével kedvet tudunk csinálni ehhez, ha csak egyet-egyet is sikerül ennek köszönhetően örökbe adni az már siker” – tette hozzá Óvári András.



Az alapítványnál eközben más területeken is próbálnak tenni a kidobott kutyák érdekében, dolgoznak például a hagyatéki törvény módosításán is, hogy ha meghal valaki, és az örökös nem tud, vagy nem akar gondoskodni a gazda nélkül maradt kutyáról, akkor különítsen el egy összeget a leendő örökbefogadónak, elvégre az elhunytnak is minden bizonnyal az lenne az akarata, hogy kedvence jó helyre kerülhessen.

Az Álmok és ábrándok című fotósorozatot Budapesten, az Aranytíz Galériában (V. kerület, Arany János u. 10.) nézhetik meg az érdeklődők április 15-ig. A kiállított képeket meg is lehet vásárolni, a teljes összeget az alapítvány kapja, amit az ebek ápolására fognak fordítani.

(K.D.)
 
A Vigyél Haza Alapítvány gondozásában lévő, örökbefogadható kutyusokról, illetve arról, hogy lehet segíteni nekik, az alapítvány Facebook-oldalán vagy honlapján tájékozódhatnak.