Apró mesék

A történeteink, főleg a női központúak, leginkább a túlélésről szólnak – mondja Szász Attila rendező, akinek Köbli Norbert forgatókönyvíróval közös munkái újrapozicionálták a hazai történelmifilm-gyártást. A berni követ, a Félvilág és az Örök tél után a héten kerül mozikba Apró mesék című új alkotásuk, amely a film noir stílusjegyeit is felmutatva a második világháború utáni zűrzavaros korszakot idézi meg.

Fotó: Vertigo Média

– Romantikus történelmi thriller, szól az Apró mesék műfaji besorolása. Mit takar pontosan ez a ritka kombináció?

– Ezt szó szerint kell érteni, a történet 1945-ben játszódik, közvetlenül a II. világháború után, tehát történelmi, a középpontjában egy szerelmi száll ál, ez a romantika, ugyanakkor tele van fordulattal és feszültséggel, vagyis thriller. A mozi forgatókönyvírója, Köbli Norbert munkásságára külön-külön és együtt is jellemzőek ezek a műfajok, már A vizsga vagy az első közös filmünk, A berni követ is tartalmazott thrillerszerű elemeket. Norbinak egyébként is specialitása, hogy műfaji köntösbe csomagolva ragadja meg a történelmi eseményeket. Ebben lelkes partnerre talált bennem, hiszen én is nagyon szívesen mesélek a nemzet vagy a világ sorsfordulóiról úgy, hogy a végeredmény egyszerre legyen fordulatos, izgalmas, megható, tanulságos és első számú célként mégis szórakoztató. Még a Gupvi-táborok poklát bemutató Örök télben is volt ilyen szándékunk: a néző ne csak száraz tényeket, nyomasztó drámát kapjon minden kockában, hanem legyenek benne olyan természetes, sőt megható emberi érzelmek, amiket egy filmtől méltán elvárhat a közönség.

– Ha kettejük szerencsés találkozása nem történik meg, akkor is hasonló, történelmi jellegű filmeken dolgozna a legszívesebben?

– Bár már gyerekkoromban szerettem a történelmet, rendezőként elsősorban mégsem a különböző nagy korszakok érdekelnek, hanem maga a sztori. Aminek nyilván plusz ízt ad, és komplexebbé, gazdagabbá teszi a művet, ha vízválasztó történelmi korszakokban játszódik, és a valóság az alapja. A legjobban az izgat, mit mondanak ezek a régi történetek, játszódjanak akár 1914-ben, 1945-ben vagy 1958-ban, a máról. És hogy miért nem okulunk soha a múltból: az emberi viselkedésminták, érzelmi sémák krízishelyzetekben alig változtak.

– Az Apró mesékben hogyan érhető tetten mindez?

– Például a férfi és nő közti kapcsolatban. Örök érvényű, minden korban fennálló kérdés, hogy férfi és nő megbízhat-e egymásban, és ez a háború utáni zűrzavaros időszakban, amikor a legtöbben csak magukra számíthattak, még húsba vágóbb probléma volt. Ezenkívül érintünk olyan témákat is, mint a családon belüli erőszak – valahogy ez sem akar soha eltűnni. Hiába van soha nem látott béke és jólét régóta, az emberek pont ugyanúgy képesek kicsinálni egymást, mintha romokban heverne a lelkekkel együtt az ország. Csak az eszközök mások. Nyilván ma már nem mászkál senki fegyverrel az utcán, és önbíráskodik, mint ahogyan az teljesen megszokott volt Magyarországon a negyvenes évek közepén.

– De nem is áldozza fel az életét a szabadságért vagy a hazájáért.

– Ezt nem tudhatjuk, mert szerencsére nem állít minket a sors olyan választások elé, mint például A berni követ szereplőit, akiknek dönteniük kellett a menekülés és a biztos vég között. Bizonyos turbulens időszakokban felnagyítódnak az alap emberi indulatok és érzelmek – ezért hálás filmes műfaj a történelmi filmé –, és a hősökből könnyen antihősök lehetnek.

– Vagy mint az Apró mesékben, pont fordítva.

– Pontosan. A sztori egyébként valós alapja, hogy van egy szélhámos, aki a háborúban eltűnt családtagjaikat apróhirdetésekben kutató embereknek válaszol, azt mondja, ismerte az illetőt, elmesél róla egy történetet, ezáltal reményt ad az embereknek, akik ezért annyira hálásak, hogy pénzt adnak neki, kosztot, kvártélyt. Így él napról napra piti kis csalóként, majd amikor lebukik, és menekülnie kell, az erdő mélyén egy nő és a gyermeke adnak neki menedéket. Ezzel elindul egy romantikus szál, mígnem egyszer csak betoppan a régóta nem látott, erőszakosnak és durvának mondott férj, és kezdetét veszi egy különös macska-egér játék hármójuk között. Mindez javarészt az alapból mindig baljós, sejtelmes hangulatú erdőben, kamaradráma jelleggel játszódik, a film eleje és a vége viszont kinyitja a teret, és átfogóbb képet mutat a háború lerombolta ország és benne a férfitámasz nélkül maradtak mindennapjairól.

– És egyben illeszkedik a Köbli Norberttel közös korábbi filmjeiben megkezdett sorozatba, amely a nőket, az ő hihetetlen lelkierejüket állítja a középpontba.

– A történeteink, főleg a női központúak, leginkább a túlélésről szólnak. A Mágnás Elza halálát feldolgozó Félvilág három különböző mintát hoz arra, hogyan lehetett túlélni egy nőnek a századforduló után. Az Örök tél szó szerint is egy igazi túlélőtörténet, az Apró mesék főhőse pedig a háború után próbál talpon maradni férfi nélkül, majd a film szereplői mindnyájan egyre életveszélyesebb helyzetekbe kerülnek.

– Az Örök tél női főszerepét az itthon jobbára ismeretlen Gera Marina játszotta, férfi párja Csányi Sándor volt tőle szokatlan drámai szerepben, Gryllus Dorkát elcsúfították a Félvilágban, az Apró mesék főszerepeiben pedig Szabó Kimmel Tamás és Kerekes Vica mellett az eddig szintén csak szűkebb réteg által méltányolt Molnár Levente bújik a hazatérő férj bőrébe. Ez is a koncepció része: húzni valami váratlant a színészválasztás során?

– Nyilván ez kettős dolog. Mindig kellenek a húzónevek, hiszen elsősorban ők vonzzák be a moziba vagy ültetik le a kép­ernyők elé a közönséget, és kell valaki, akinek nincsen még „elkoptatva” az arca, ezért képes meglepetésekkel szolgálni. Először egyébként nem is Levente volt a befutó, hanem Nagy Zsolt. Ő még az előkészületek alatt kiszállt a produkcióból, ezért kénytelenek voltunk keresni a helyére valakit. Ez utólag végiggondolva számtalan pozitívumot hozott: kicsit újradefiniáltuk magunkban a karaktert. Nem egy második Nagy Zsoltot akartunk, hanem egy olyan színészt, akit nehezebb az alkata vagy a kisugárzása alapján megítélni, aki egyszerre tűnik ártalmatlannak, miközben egy szemvillantás alatt képes kihozni magából az állatot. Levente végül nagyon meglepett minket, és bízom benne, hogy a közönséget is meg fogja.

Szász Attila. Fotó: Skuta Vilmos

– Ez az első filmje, amely nem valamelyik televíziós csatornán, hanem rögtön moziforgalmazásban startol. A tévéfilmeken kitanulva a szakmát, nem gondolkodik még nagyobb tétben?

– Természetesen vannak terveim, illetve Norbival együtt közös terveink az eddigieknél grandiózusabb, nagyobb költségvetés-igényű történelmi mozik elkészítésére. Tavaly év elején pályáztunk is egy nagyon izgalmas Trianon-történet vázlatával a filmalaphoz, amely egy sportoló személyes sorsán keresztül mutatja be, milyen az, amikor egy ember és egy ország egyformán elveszít sok mindent, aztán hogyan nyeri vissza az önbecsülését, a lelkét, hogyan éri el a sikert. Akkor nem volt rá fogadókészség, ettől függetlenül nem adjuk fel: Norbi mindenképpen meg fogja írni a forgatókönyvet, és újra megpróbáljuk. Ezenkívül is van rengeteg filmtervünk, szeretnénk előbb-utóbb elérkezni a mába, és persze szélesíteni a műfaji palettát. Utóbbi jegyében én most éppen az egyik régi filmtervemen, egy lélektani horrorfilmen dolgozom, ami a filmalap támogatásával fejlesztődik, és ha minden jól megy, és a forgatókönyv meg­győzi a döntéshozókat, ez lehet a következő munkám. De azért óvatos vagyok e tekintetben. Még A berni követ előtt volt a karrieremben egy közel tízéves időszak, amikor ugyanezt a filmet egy nagy nemzetközi koprodukcóként akartuk tető alá hozni, ám a rengeteg ígéret ellenére végül nem lett semmi belőle. Azóta biztos, ami biztos, több vasat tartok egyszerre a tűzben. Álmokból nincs hiány, a tarsolyban csupa csodálatos ötlet, mindegyikben egy-egy csodálatos film lehetősége. Csak legyen elég idő megvalósítani őket.