Arannyal írt szavak

Újra Magyarországé lehet Mátyás király híres reneszánsz könyvtárának, a Biblio­theca Corvinának egyik legfontosabb kötete, A fenséges könyvtár dicsérete: az a díszkódex, amely éppen a könyvtár leírását tartalmazza. Szerzője Naldo Naldi (latinul Naldus Naldius) firenzei humanista költő. A magyar művelődéstörténet rendkívül értékes darabjáról van szó, amelynek eszmei értéke felbecsülhetetlen. Maguk a lengyelek is fontos kéziratnak tartják; amint a kódexet jelenleg őrző toruńi Biblioteka Uniwersytetu Mikołaja Kopernika közösségi oldalán megjegyzik, a Naldi-féle pergamenkódex a fennmaradt XV. századi nyugat-európai díszkéziratok egyik legfontosabbja.

1 2 3 4 5 6 / 6

Jelképes műtárgyak

A Naldi-corvina adományozásának ügye a lengyel parlament elé kerül, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) képviselői ugyanis törvénytervezetet nyújtottak be azzal kapcsolatban, hogy az ország a magyar félnek adná át a közép-lengyelországi Toruń könyvtárában őrzött kódexritkaságot. A tervezetet Piotr Babinetz, a PiS képviselője, az alsóház kulturális bizottságának elnöke jegyzi, indoklásában kitér arra, hogy a magyar történelem és identitás számára „rendkívüli értékkel bíró műtárgy” odaajándékozása a „magyar nemzet baráti gesztusának viszonzását” jelentené. Az előterjesztésben olvasható, hogy a kódex a lengyelországi gyűjtemény értékes eleme, ám „nincs szoros összefüggésben a lengyel történelemmel”, miközben Magyarország számára „rendkívül értékes bizonyítéka a Mátyás király személyéhez köthető kulturális és nemzeti örökségnek”. Az átadási folyamatot a lengyel állam nevében a varsói kormányfői hivatal kabinetfőnöke koordinálná a tervezet szerint.

Lengyelország a kódex visszajuttatásával egy korábbi magyar gesztust viszonozna: tavaly februárban a magyar kormány ugyanis úgy döntött, visszaadja a lengyeleknek II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzött. Az ajándékozás jogszabályi hátterét a két ország kormánya közötti kulturális és tudományos együttműködésről szóló, 1992 októberében aláírt egyezmény adja, ennek alapján a felek támogatják a múzeumok, galériák, műemlékvédelmi intézmények kooperációját, továbbá erőfeszítéseket tesznek mindkét fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének védelme, valamint az országok saját területén található, a másik fél kulturális értékeit és emlékeit képező tárgyak megőrzése érdekében.

Gesztusok és szimbólumok

A két ország közötti ajándékozás persze minden esetben szimbolikus, amit az adott politikai, történelmi kontextusban kell értelmezni. Nem véletlen például, hogy a kiegyezés után két évvel, 1869-ben Ferenc József négy értékes, Hunyadi Mátyás egykori könyvtárából származó kódexet adományozott az Országos Széchényi Könyvtárnak, amelyet korábban épp Abdul-Aziz szultántól vett át abból az alkalomból, hogy a Szuezi-csatorna megnyitása alkalmából Isztambulba is ellátogatott.

A királyi páncélzat elajándékozása kapcsán a lengyel–magyar barátságot már-már közhely emlegetni, ám a tavaly júliustól idén június 30-ig hazánk által betöltött V4-es elnökség idejére időzített adományozás szép gesztusa, akár jelképe is lehetne a közösség megerősítésének. Nem véletlen, hogy Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a „magyar nemzet kivételes ajándékaként” aposztrofálta a királyi páncélt, ami szerinte a „lengyel–magyar barátság újabb szimbólumává válik”, majd hozzátette, II. Zsigmond Ágost a Jagelló-ház utolsó sarjaként úgy építette Közép-Európa erejét, „mint ahogyan a visegrádi országok napjainkban egyre bátrabban próbálják”. II. Zsigmond Ágost páncéljának egyébként különös értéke van: a koronázási palásttal és Mátyás trónkárpitjával együtt szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeum ötven legjelentősebb műtárgya között. A páncélt 1533-ban kapta Zsigmond még királyfi korában abból az alkalomból, hogy I. Ferdinánd osztrák főherceg lányát, Erzsébet főhercegnőt eljegyezte.

Antik auktoroktól az egyházatyákig

A Naldo Naldi-féle kódex, hasonlóan a királyi páncélzathoz, ugyancsak különleges értéket képvisel: bemutatja Mátyás király könyvtárát, amely egyébként a reneszánsz kori Európa egyik legnevesebb gyűjteménye volt.

– Négy énekből álló, latin nyelvű epikus műről van szó, amelyet a firenzei huma­nista, Naldo Naldi írt az 1480-as évek legvégén, párhuzamosan a budai királyi könyvtár megalapításával – szögezi le Zsupán Edina filológus, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, aki a XV. századi magyar humanizmus kutatásával és ennek kiindulópontjaként a Corvina könyvtár kutatásával is foglalkozik.

– A XV. század végén, Mátyás uralkodásának utolsó éveiben induló könyvtárfejlesztés nagy energiákat mozgatott meg. A humanista tudósok itthon és Itáliában is gyűjteni kezdték a tematika és kül­alak szempontjából a reneszánsz uralkodó könyvtárához méltó műveket. Budán könyvkészítő műhely alakult, ahol szintén készültek kódexek, illetőleg Mátyás címerét festették a korábbi tulajdonosoktól beszerzett kötetek címlapjára, miközben firenzei mestereket bíztak meg remekművek másolásával Mátyás könyvtára számára – magyarázza Zsupán Edina. E folyamatban vett részt Taddeo Ugoleto parmai humanista, aki itáliai kapcsolatai révén a kódexek felderítői háló­zatát hozta létre, és megszervezte a másoltatásukat is.

– Taddeót szokás Mátyás könyvtárosaként emlegetni, persze nem a mai értelemben vett könyvtárosként kell rá gondolnunk. Firenzében ismerte meg a humanista Naldo Naldit, akit ugyancsak bevont a királyi könyvtár gyarapításába. Naldi megbízást kapott arra, vagy maga ajánlkozott, hogy írjon a könyvtár létrejöttével párhuzamosan egy dicsőítő művet, így született meg a szóban forgó kódex – mondja a szakértő. Naldi a korabeli humanistáktól kicsit sem szokatlan módon dicséri a könyvtárat, szerénytelenül a delphoi Apollón szentélyéhez hasonlítja, hiszen úgy érkezik ide a könyvekben őrzött tudás, ahogyan a delphoi Püthia papnő fejébe az isteni jóslatok. Felsorolja a szerzőket, akik tökéletesen illeszkednek a kortárs humanista kánonba: elsősorban antik és görög auktorokat, valamint egyházatyák műveit. Különleges adalék, hogy a firenzei humanista kizárólag Taddeo elbeszéléséből ismerhette a születőben lévő könyvtárat – mivel sosem járt Budán.

– E corvina mégsem katalógus, sokkal inkább programadó mű, amelynek azonban valóságtartalma sem csekély: egyszerre írja le az eszményi humanista könyvtárat, azt a vágyott gyűjteményt, amelyet Budán létre kívántak hozni, és sorol fel Mátyás gyűjteményében valóban létező munkákat – teszi hozzá Zsupán Edina. A szakértő szerint a kódex jelentőségét éppen ez adja: Mátyás könyvtárának ugyanis nem maradt fenn katalógusa. A világon mintegy kétszázhúsz eredeti corvina létezik, és Naldié az egyetlen olyan kortárs, a könyvtár születésével egykorú mű, amelynek alapján valamiféle képet lehet alkotni a reneszánsz uralkodó könyvtárának jellegéről. Ráadásul ez a rendkívüli fontosságú forrás kizárólag ebben a kódexben maradt fenn.

A Naldi-corvina utóélete talány, nem tudni, hogyan került Lengyelországba, csupán annyit, hogy Rezik János, az eperjesi kollégium híres tanára 1684-ben már Toruńban látta. Érdekesség, hogy már 1882-ben is járt hazánkban a kódex, az Iparművészeti Múzeumban rendezett könyvkiállításon, legutóbb pedig 2002-ben, a nemzeti könyvtár Uralkodók és corvinák című kiállításán tekinthette meg a magyar közönség. A lengyelek mindig készségesen kölcsönözték Magyarországnak, egyelőre azonban még kérdés, valóban megválnak-e tőle. A szándék mindenesetre komolynak tűnik.