A 19. században és a 20. század elején a tehetősebbek, sőt gyakran a szerényebben élők is a szekrény számára béreltek lakást, képeket aggattak köréje, szőnyeget terítettek elé, szinte kis parkkal vették körül, mint egy közéleti nagyság szobrát. A régi, nagydarab bútoros szobák sorához mindig ruhát kellett váltani, ahogy az ember belépett valamelyik helyiségbe. Itt a bútorok, szobák határozták meg az emberek szokásait. A papagájnevű idős hölgyek (Pollik, Micik, Fifik) és főhercegek, akik talán bárók, de ez sem biztos, valamint a dzsentrik nem kaptak ugyan az új stílusirányzatok felé, azonban az arisztokrácia, a nemesség és a középosztály polgáriasabb fele – valamit megtartott ugyan ebből az általános eklektikából, s a magyaros ízű modernitást keverte a Nyugat új irányzataival – mégis megújhodott. Az új divattal új szokások léptek érvénybe. A szobák, bútorok, használati tárgyak praktikusságukkal, méretükkel végre kiszolgálták az embert.

Az úri emberek, írók, tisztviselők munka után betértek megszokott kávézójukba, majd egy megújult otthonba térhettek haza, ahol elfogyasztották megszokott ebédjüket. A tágas, megfiatalodott lakásba modern vonalvezetésű ruhákban léptek be a férfiak és a hitveseik, ahol az asszonyok boldogan rendeztek esti, táncos összejöveteleket, és még dohányozhattak is (!). Piktorok tarka festménytervei kerültek kárpitra, gobelinre, ezek borították a falakat. Az ember nagyságú kandallók helyett elterjedtek a társasházi központi fűtések, valamint az angol wc is egyre több lakásban vált használatossá. Az étkezőben továbbra is megfért a tálaló, de a társalgórész is (ezt ma inkább nappalinak mondjuk), ahol a dohányzóasztal körül kanapékon és fotelekben nyújtózhattak el az emberek, s a hatalmas, az egész helyiséget betöltő csillárok helyett formás lámpák lógtak. Ezek a bútorok kényelmesek, vidám színűek és igen változatos formavilágúak voltak. A hálók otthonossá váltak, így vidáman perdülhettek benne a lakók újszabású selyemköntöseikben, ahol a polcokon megjelenhettek a kedvelt csecsebecsék – játékos formájú szobrok, órák, tükrök, kölnisüvegek, szivartálcák stb. Az art deco időmérők közt készültek festettzománc számlapú utazóórák, jellegzetes lépcsős talapzattal, ugyanakkor geometrikusabb szelleműek is feltűntek az éjjeliszekrényeken, fazettált peremű színes tömörüveg tokkal. A fő változást azonban e tekintetben a karóra előmenetele jelentette, hiszen nagy számban ekkor terjedt el.

Ma, ha teljes egészében át szeretnénk venni egy art deco stílusú lakás, étterem, szálloda hangulatát, nehéz dolgunk van. De ha megnézzük a tévében az Agatha Christie Poirot-könyveiből készült sorozatot, amelyben David Suchet játszik, akkor tökéletes képet kaphatunk, hiszen ott a díszlettervező a legapróbb részletekig odafigyelt arra, hogy a 20-as, 30-as éveket idéző képsorokon minden korhű legyen.