A jeles polihisztor (író, nemzetközileg elismert gasztronómiai szakértő) történelmi sorozatának immár kilencedik kötete a Székely Hadosztálynak maradandó emléket állító előző mű folytatása, egyben a szerző szabadság-trilógiájának harmadik része. Az Atatürk magyarjai – visszavágás Trianonért című regény (mely elődeihez hasonlóan a Püski Kiadó gondozásában jelent meg) kontinentális léptékben láttatja a korabeli európai hatalmi-geopolitikai viszonyokat, és ezzel rálátást ad a Párizs környéki „békék” összefüggéseire.

1918 novemberében megdöbbentő hasonlóságokat mutatott a Károlyi Mihályt maguk előtt toló szabadkőműves puccsisták által elveszejtett Magyarország és az egykori Ottomán Birodalom romjain széthullás által fenyegetett Törökország: a hadsereget lefegyverezték és szélnek eresztették, az ország jelentős részét idegen hadseregek szállták meg. Minderre a pecsétet az 1920. augusztus 10-én Sévres-ben aláírt diktátum ütötte rá. Azazhogy ütötte volna. Törökországban ugyanis akadt egy tettrekész hazafi, akinek hívó szavára az egész török nemzet elutasította a megalázó, gyilkos „békét”, és fegyvert fogott az antant ellen. Musztafa Kemál vezetésével a gyengén fölszerelt török hadsereg bátran szembeszállt az angol-francia-görög túlerővel, és győzött, hiszen az eredetileg elgondolt határokat az antant nem tudta Törökországra kényszeríteni.

Hirdetés

Cey-Bert Róbert regényében megelevenednek az első világháború török vonatkozású eseményei Gallipolitól Palesztinán és Szírián át Szuezig, és az olvasó elé lépnek azok a magyarok, akik az 1919-es itthoni vörösterror által hátba támadott és így harcképtelenné tett honvédő Székely Hadosztály kötelékéből sereglettek Atatürk zászlaja alá, hogy a hazájukat megcsonkító és megalázó antant ellen harcoljanak. A kötet hangsúlyozottan regény, ennek megfelelően szabadon szárnyal az írói képzelet, ám a mű alapját és kereteit dokumentált történelmi tények adják, miként a szerző által leírt események során rendre felbukkanó Nádaskay István őrnagy is valós személy volt.

Cey-Bert Róbert ezúttal sem igyekezett távoli szférákból fintorogva alátekintő úgynevezett független szerzőnek látszani, helyette vállaltan elfogult. 1956-os szabadságharcos múltja kötelezi is erre: magyar nézőpontból, magyar szemmel lát, magyar szívvel ír. Aki ezen megütközik, jól teszi, ha magába néz. Magyar író ugyanis nem bújhat el, nem menekülhet el a magyar sorskérdések elől. Magyar író nincs, nem lehet magyar életszemlélet nélkül. Máskülönben nem magyar, hanem színtelenül és csereszabatosan globális.

„Öntudatot, öntudatot, öntudatot a magyarságnak! Öntudatot mindenekelőtt! Ez ma égetőbb szükség a kenyérnél, hiszen ez a magyar kenyér feltétele. Ez ma sürgetőbb feltétel a levegőnél: hiszen ez a magyar tüdő egészsége, az egész magyar szervezet alapszüksége. Ez az öntudat lesz az egyetlen alkotó rend, az egyetlen védő összefogás, mely biztonságot és jövőt jelent a magyarság számára. Az egyetlen lehetséges termő egység: a magyar öntudat.”

Szabó Dezső 1938-ban írt A magyar Miniszterelnökhöz című nyílt levele mit sem vesztett időszerűségéből. Igen, ma, amikor soha nem tapasztalt erők mozdulnak meg a nemzeti, a vallási, a személyes nemi önazonosságok elpusztítására, az önvédelem alapja az öntudat. Ezt rősítik, ennek építőkövei Cey-Bert Róbert történelmi regényei.

Korábban írtuk