Átmeneti megoldás
A koronavírus-járvány okozta kényszerszünet a leglátogatottabb budapesti teátrumokat is megviseli. De még nehezebb a helyzetük a kisebb vidéki vagy éppen határon túli társulatoknak. A nagyváradi Szigligeti Színház e vészterhes időkben is különösen fontosnak tartja a nézőkkel való kapcsolattartást, ezért online megosztott előadásokkal szolgálják tovább a közönséget.
Már közel tizenötezren tekintették meg a Facebookon Csiky Gergely Buborékok című darabját a nagyváradi Szigligeti Színház tolmácsolásában, ahogy az intézmény névadójának klasszikusára, a Liliomfira, illetve a teátrum korábbi tánc- és bábelőadásaira is tömegek voltak kíváncsiak. Bár a felvételek nyilván sosem pótolhatják az élő produkciók varázsát, a színházbarátok számára átmeneti megoldást nyújthatnak.
Az idén megalapításának százhuszadik évfordulóját ünneplő Szigligeti Színháznak nem először kell megküzdenie a létét fenyegető veszélyekkel. Az ötvenes évek államosításai óta több névváltáson is átestek, az épület falai között pedig az aktuális politikai akaratnak megfelelően különböző társulatok váltották egymást. A teátrum csak 2011-ben három, addig vegyes, román és magyar struktúrában működő magyar előadó-művészeti együttes (Szigligeti színtársulat, Nagyvárad Táncegyüttes, Lilliput bábtársulat) összevonásával nyerte vissza eredeti funkcióját, és vette fel újra a nagyváradi születésű drámaíró és színházszervező Szigligeti Ede nevét.
Czvikker Katalin igazgatónő fennmaradásuk és sikerük kulcsát abban látja, hogy az egymással szimbiózisban élő társulatok külön-külön is megőrizhették az autonómiájukat, és megvan a kellő infrastrukturális, anyagi és szakmai hátterük a magas színvonalú művészi munkához. A művészeti vezetők mindegyike maga dönt a repertoárról, egy közös cél mégis van: igyekeznek minél több fiatal alkotónak bemutatkozási lehetőséget nyújtani a nagy- és a stúdiószínpadon egyaránt. És ugyan a kortárs szerzők sem hiányoznak a Szigligeti kínálatából, az elmúlt években a fő csapásirányt a nagy klasszikusok jelentették: mások mellett Csiky Gergely, Bertolt Brecht, William Shakespeare vagy Heltai Jenő darabjait vitték színre. A színház vezetősége az elmúlt években komoly partneri kapcsolatokat alakított ki határon belül és kívül, évek óta előadás- és bérletcseréket bonyolítanak le Debrecen, Szatmárnémeti és Eger teátrumaival, emellett rendszeresen vendégeskednek a budapesti Thália és József Attila Színházban, és többször ellátogattak már Székesfehérvárra, Miskolcra, Békéscsabára, Dunaújvárosba és Tiszaújvárosba is.
A koronavírus-járvány miatti teljes leállás okozta károkat egyelőre felbecsülni sem tudják, április elejéig két bemutatójukat és több mint ötven előadásukat kellett lemondaniuk, és elmaradt a népszerű HolnapUtán Fesztivál is, ahol három ország nyolc társulatának kilenc előadását láthatta volna a közönség.
– Szerencsére fenntartónk, a Bihar Megyei Tanács teljes vállszélességgel mellénk állt, és bár április 16-ától kényszerszabadságra kellett küldenünk tagjaink kilencven százalékát, művészeink és a háttérszemélyzet mégsem marad bér nélkül. Ebben a helyzetben még jobban felértékelődni látszik az a rendkívüli segítség is, amelyet a magyar kormány folyósított az utóbbi időben az erdélyi színházaknak. Enélkül már a járvány előtt is sokkal szegényebb lett volna a Kárpát-medence kulturális palettája, hiszen a támogatott intézmények szellemi örökségünk és magyar identitásunk egyik alappillérét, nemzeti színházművészetünket őrzik – magyarázza Czvikker Katalin.
Az igazgatónő hasonló optimizmussal tekint a jövőbe is, aminek része, hogy a Szigligeti Színház online, ingyenesen megtekinthető előadásai folyamatosan gyarapodnak, egyfajta közszolgálati jelleggel. És hogy nem hiába, bizonyítja az a sok pozitív visszajelzés, amelyet a világ minden részéről, messzire szakadt nagyváradiaktól, magyarországi követőiktől és a hazai színházbarátoktól kapnak. Az igazgatónő szerint ez egyben a közelmúlt rengeteg munkájának eredménye is, amit kifejezetten azzal a céllal végeztek, hogy a Szigligeti Színház mind a magyar, mind a hazai román kulturális életben szélesebb körben ismertebbé váljon. Ebben az arculatépítési folyamatban nagy szerepe van az anyaországi szaksajtónak és a közmédiának, amely rendszeresen beszámol tevékenységükről, illetve a járványtól függetlenül is fokozottabb, naprakészebb online jelenlétüknek.
