Az aranykor gyermeke

Natalie Wood a negyvenes–ötvenes évek ikonikus amerikai csillaga volt, és ahogyan a hasonlóan nagy sztár Marilyn Monroe vagy Elvis Presley esetében, az ő halálával kapcsolatban is számtalan pletyka kering a mai napig. Ami bizonyos, hogy szintén színész férjével, Robert Wagnerrel és a családi barát Christopher Walkennel a Csendes-óceánon vitorlázott, amikor negyvenhárom évesen, 1981. november 29-én a vízbe esett, és megfulladt. A rendőrség sokáig balesetként kezelte az ügyet, ám idővel szárnyra kaptak az idegenkezűséget gyanító híresztelések. Az HBO dokumentumfilmjének producere Wood és Wagner közös lánya, aki mindent megtesz, hogy bizonyítsa apja ártatlanságát, olyannyira, hogy az azt gyilkossággal vádoló személyek megszólalási lehetőséget sem kaptak. Ez az egyoldalú állásfoglalás nem is érdemelne különösebb figyelmet, de szerencsére a film nem kizárólag a végzetes éjszakán történteket taglalja, inkább egy különleges ember különleges portréját festi meg. Az orosz és ukrán emigránsok gyerekeként született Natalie Wood édesanyja a lánya lelki terrorizálásától sem riadt vissza a siker érdekében, aminek eredményeként Wood végül mindössze nyolcéves volt, amikor A holnapért élni kell című drámában bemutatkozott, a forgatáson Orson Wellest is lenyűgözve a tehetségével. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, sorra érkeztek a gyermekszerepek, majd tinédzserkorában a Haragban a világgal című mozi, illetve később a West Side Story révén nemzetközi szupersztárrá vált. A színésznő rendkívül tudatosan építette fel a saját arculatát, értve ezalatt az elvállalt szerepeket és a bulvársajtónak magáról mutatott képet egyaránt. A családtagok visszaemlékezései személyes légkört teremtenek a róla szóló filmben, és túl sok új információval ugyan nem gazdagodunk, Hollywood aranykorának különleges, ártatlan hangulata átsugárzik a képernyőn.