Poussin Bacchanáliája a Szépművészeti Múzeumban

Egy legenda szerint Dionysos (a rómaiaknál Bacchus) nem volt más, mint a legügyesebb borügynök, aki megmentette az ókori termelőket a teljes csődtől. Mégpedig úgy, hogy asszonyok segítségével sikerült eladnia a bort Thébában, ott, ahol a törvények halállal büntették a szeszesital fogyasztását. Miután azonban a bor eljutott a király feleségéhez és lányaihoz, nem tudták elfelejteni az általa okozott mámort, s rávették Théba uralkodóját a szigorú törvény megváltoztatására. Az új piac nyitása pedig ünneppé tette azt a napot, amelyen Dionysos-Bacchus először jelent meg az országban. Bacchus kultusza a rómaiaknál terjedt el szélesebb körben, s a tiszteletére rendezett féktelen orgiákat nevezték bacchanáliáknak. A téma a képzőművészet számos alkotóját megihlette, közülük is az egyik legismertebb Nicolas Poussin, akinek több festménye is megörökíti ezeket a tivornyákat. A Szépművészeti Múzeum nemrégiben nyílt kiállításának középpontjában is az ő, Kis bacchanália című alkotása áll.

A bacchanália szertartás misztikuma tömegével vonzotta a férfiakat és nőket egyaránt, s idővel minden olyan ember részt vett rajtuk, aki nem szeretett volna kimaradni semmilyen tiltott dologból. Titus Livius történetíró viszonylag részletesen számol be ezekről az orgiákról, s nem mulasztja el megjegyezni azt sem, hogy a résztvevők között szép számban akadtak tolvajok, végrendelet-hamisítók, méregkeverők, sőt bérgyilkosok is. Talán ez utóbbi magyarázza azt, hogy egy-egy ilyen összejövetel után egyeseknek örökre nyoma veszett. Bacchus isten titkos társaságai egy ideig zavartalanul működhettek, ám a római hatóságok Kr. e. 200 táján felfigyeltek a bacchanáliák elfajulására, s ráébredtek, hogy azok leple alatt a helyi erkölcsöket megszégyenítő dolgok történnek. A vad orgiákról szóló hírek alapja a beavatási szertartás egyik rituális részlete lehetett, amelynek során lekerült a fátyol arról a megszentelt kosárról, mely az istenség szimbólumát, vagyis a falloszt tartalmazta. Ennek a rítusnak egyébként a mitológiai alapja az volt, hogy Bacchus, a neki segítő nőket egy-egy öleléssel jutalmazta. Arról, hogy a beavatás azután hogyan folytatódott, számos legenda kering. A lényeg azonban az, hogy Kr. e. 186-ban óriási botrány robbant ki, amelynek következtében az összejöveteleket betiltották, s egy szenátusi vizsgálat hétezer embert marasztalt el.

A bacchanáliák mozgalmassága, különféle szereplőinek ábrázolása kitűnő alapot jelentett a klasszikus témák iránt érdeklődő képzőművészek számára, akik közül most jó néhányat megismerhetünk a Szépművészeti Múzeum május végéig nyitva tartó Poussin: Bacchanália című kiállításán. A Géniuszok és remekművek című centenáriumi kiállítássorozatnak ez a harmadik tárlata, amelynek középpontjában Nicolas Poussin Bacchus gyermeksége, vagy ismertebb nevén, a Kis bacchanália című alkotása áll. A Louvre festménye egyébként immár második alkalommal látható a Szépművészeti Múzeumban, először 1985-ben, többedmagával érkezett hazánkba. A normandiai származású, de életének nagy részét Rómában töltő Poussin szívesen tanulmányozta az antikvitás művészeti emlékeit, de nagy hatással voltak rá a késő reneszánsz mitológiai témái is, különösen Tiziano alkotásai varázsolták el. Olyannyira, hogy a Kis bacchanália nyíltan a reneszánsz mester hatásáról árulkodik, mivel a képen az alvó, nyilván ittas bacchánsnő kompozíciója egyértelműen Tiziano Aldobrandini bacchanáliáinak mintájára készült, csakúgy, mint a táj ábrázolása és az esti fény alkalmazása is. A kép témája egyébként a gyermek Bacchus táplálása, vagyis azt a pillanatot ragadja meg, amikor a kisfiút két szatír itatja a szőlőfürtből kézzel sajtolt gyümölcslével. A tárlaton Poussintól még egy kép látható, A Szent Család pihenése az Egyiptomba menekülés közben címmel, amelynek külön érdekessége, hogy a művésznek ez az egyetlen Magyarországon található alkotása. A szintén Tiziano által ihletett, derűs, rózsás színekkel megfestett mű kompozíciójának csaknem felét az almát szedő, pufók angyalkák foglalják el. Az alma egyértelműen a bűnbeesésre utal, de a képen megtalálható a bűnbeesés büntetése és a kereszt is, melyet a kis Keresztelő János nyújt át a kis Jézusnak.

A Louvre remekműve köré felépített tárlaton Poussin alkotásain kívül csaknem húsz, kevéssé ismert művésztől láthatunk képeket. Ezeket jórészt a Szépművészeti Múzeum saját anyagából válogatta, mégpedig úgy, hogy mindegyikük témája és hangulata rokonítható legyen egymással. A francia, olasz és németalföldi műalkotások azt mutatják be, hogy a 17-18. század művészei miként vélekedtek a görög-római mitológia egyes jól ismert alakjairól, hogyan képzelték el a menádokat (bacchánsnőket), a szatírokat, hogyan látták a bor isteneként tisztelt Bacchust, Apollót vagy éppen az érzéki Vénuszt. Vagyis az egykorvolt aranykor tökéletes harmóniáját.

(B)