Az elfelejtett aradi vértanú
A császári-királyi hadsereg tagjaként éli a fiatal tisztek bohém életét. Bálokra jár, ott csodaszép lányokkal ismerkedik, szerelembe esik, majd olyannyira eladósodik, hogy tiszti rangját is feladni kényszerül. Amikor aztán 1848 márciusában kitör a forradalom, honvédtisztnek jelentkezik, hogy másfél évvel később hősi halált haljon a nemzetért. A Kazinczy Lajos, a tizenötödik aradi vértanú életét feldolgozó musical 2022. október 7-től újra színpadon a Madách Színházban. A darabot minden középiskolásnak látnia kellene.
A tizenhárom aradi vértanúról mindannyian tanultunk középiskolában. Sokan azonban még csak nem is hallottak azokról a méltatlanul elfeledett hősökről, akiket szintén Aradon, de nem október 6-án végeztek ki. Ilyen volt Kazinczy Lajos, a híres magyar irodalmár és nyelvújító, Kazinczy Ferenc fia. De hogyan lesz egy bátortalan, az apja árnyékából kitörni akaró fiatal fiúból a magyar honvédség ezredese, majd a szabadságharc mártírja? Erről szól Szirtes Tamás rendezésében Derzsi György és Meskó Zsolt A tizenötödik című musicalje, mely Kazinczy Lajos személyiségfejlődésén keresztül újszerű koreográfiával, modern hangzás- és látványvilággal mutatja be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korát.
Egy hős antihős
A tizenötödik aradi vértanú életéről készült darab a Madách Színház tavaly meghirdetett musicalpályázatán 52 induló közül nyerte el az első díjat. Szerzőjét, Meskó Zsolt író, producer, rendezőt azonban már jóval előbb, egészen kisgyermekként megragadta Kazinczy Lajos személye, leginkább annak „antihőssége”, az, hogy miközben érthető módon, alig 29 éves fiatalként ragaszkodott volna az életéhez, végül mégis felvállalta sorsát, és hű maradt nemzetéhez.
– Tizenhárom évesen olvastam először Pásztor Emil A tizenötödik aradi vértanú című könyvét, és rögtön szimpatikussá is vált a főszereplője. Kazinczy Lajos ugyanis olyan volt, mint egy teljesen hétköznapi fiatal: szeretett bálba járni, állandóan szerelmes volt, és elragadó sorokat írt a csókolózásról. Fiatalkori útkeresése után végül az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban kiteljesedett, és meg tudta mutatni igazi zsenialitását – emlékszik vissza Meskó Zsolt kamaszkora egyik meghatározó olvasmányélményére, amelyet egészen hat évvel ezelőttig hordozott magában. Akkor azonban leült, és A tizenötödik címmel megírta Kazinczy Lajos élettörténetét, melyhez Derzsi György zeneszerző írt zenét Zsolt iránymutatása alapján. Merthogy, amint elkezdte írni a szöveget, már érezte, hogy ez a musical nem épülhet a megszokott klasszikus zenei formákra. Azt a forradalmi lelkületet és azt a fajta vagányságot, ami ezt a szabadságharcot jellemezte, talán legjobban a magyar népdalokkal kevert slam poetry, R’n’B és a rap formai jegyei adhatják vissza.
A hagyományok és a modernitás harmonikus összhatása egyébként is jellemző a Szirtes Tamás rendező által színpadra állított darabra. Az élénk színű korabeli kosztümök, a különböző stílusú koreográfiák és a LED-falakra vetített animációk újszerűek, ám mégis a szabadságharc korának atmoszféráját teremtik körénk.
Büszkeség és balítélet
Persze ahhoz, hogy megértsük egy sors kiteljesedését, talán érdemes egy kicsit közelebbről is megismerni a címszereplő Kazinczy Lajost, aki Kazinczy Ferenc és Török Sophie nyolcadik, legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Alig volt tizenegy éves, amikor elveszítette édesapját, ezzel pedig az egész család elszegényedett. Ebben a helyzetben, a nagy Kazinczy legkisebb fiaként talán neki volt legnehezebb megfelelni a nyomásnak, hogy valamiképp méltó legyen édesapjához. Támogatók segítségével bejutott a tullni utásziskolába, majd az itt elért kiváló eredményei után fiatal tisztként egy huszárezredhez került. Tiszti rangjának feladása, a hadsereg elhagyása után azonban élete vákuumba került, amelyből a magyar honvédség felállítását célzó 1848-as felhívás kínált számára mentőövet.
– Rögtön jelentkezett is honvédtisztnek, ahol tehetsége lévén folyamatosan haladt fölfelé a ranglétrán. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában, alezredesi rangban hadosztályparancsnok lett, valamint közreműködött a magyar utászzászlóalj megszervezésében is. 1849 augusztusában Görgeivel kellett volna csapataikat egyesíteniük, de az oroszok megakadályozták őket benne. Így Erdélybe szorult, a világosi fegyverletétel hírére végül 1849. augusztus 25-én Zsibónál ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Az oroszok átadták őket a császáriaknak, így Kazinczy Lajos is az aradi haditörvényszék elé került – vázolja a szabadságharcban betöltött szerepét Hernády Zsolt történész. – Mivel később tette le a fegyvert, pere is később kezdődött. Eleinte önérzetesen, talán túl büszkén válaszolt a hadbíróság kérdéseire, csupán a tizenhárom kivégzésének napján szembesült azzal, hogy az élete forog kockán. Védekezni próbált, de nem akart kibújni az ítélet alól. Amely végül úgy szólt: teljes vagyonelkobzás, lőpor és golyó általi halál.
Hús-vér emberek
A hősi életútból Meskó Zsoltot legjobban az ide vezető út, a jellemfejlődés izgatta. Az, hogy egy nehéz apai örökségből, a fiatalkori útkeresésből hogyan jut el végül valaki 29 évesen oda, hogy felvállalja sorsát a nemzetért. Mivel kizárólag emberi érzelmekből szerette volna felépíteni a darabot, a legnehezebb feladata az volt, hogy ne tételmondatokat adjon a szereplők szájába, hanem hús-vér embereket és valódi sorsokat lássunk a színpadon.
– Kazinczy Lajos alakja azért volt jó választás, mert ő voltaképpen ugyanolyan ember, mint mi, ugyanolyan érzésekkel és tulajdonságokkal, ugyanolyan bűnökkel és erényekkel. Így Meskó Zsolt darabja rávilágít arra is, hogy akár mi is lehetnénk Kazinczy vagy a többi mártírunk helyében – vallja Hernády Zsolt.
Mert amikor a hőseinket piedesztálra emeljük és szobrukat felavatjuk, egyúttal el is távolodunk tőlünk. Ma már az aradi tizenhárom is csak lebeg a levegőben, ezért nehezen tudnak igazi értéket adó útjelzővé válni az életünkben. Ahhoz, hogy valakit megértsünk, meg is kell ismernünk. Kazinczy Lajos életén keresztül pedig meg lehet ismerkedni nemcsak az aradiakkal, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc teljes folyamatával is.
