Az emberiség első szárnypróbálgatása: így született meg a hőlégballon
Már a mitológiai Ikarosz is szárnyalni próbált – az ember repülés utáni vágya ősi és határtalan. A XVIII. század végén végre eljött a pillanat, amikor ez az álom valóra vált: 1783. szeptember 19-én két francia testvér, Joseph és Étienne Montgolfier találmánya, a hőlégballon először juttatott élő utasokat – egy bárányt, egy kacsát és egy kakast – a levegőbe.
Az első kvázi hőlégballonokat Kínában kezdték el készíteni a kora középkorban, ezek voltak az úgynevezett Kongming lámpások, azaz kisméretű, belsejükben mécsest hordozó lámpások, amelyeket katonai jelzések leadására használtak. Ám az első közlekedési eszközként használható ballon feltalálását egy francia testvérpár jegyzi.
A Montgolfier fivérek papírgyárosként dolgoztak, és kísérleteiket is a papír inspirálta. Joseph-Michel megfigyelte, hogy a forró levegő felhajtóereje egy könnyű zsákot képes megemelni. 1782-ben megépítették első kis léggömbjüket papírból és vászonból, melyet tűz felett melegítve a magasba röptettek. Gyorsan rájöttek, hogy a ballon csak folyamatos hővel tartható a levegőben – ha a levegő kihűl, a szerkezet leereszkedik.
1783. június 4-én aztán Annonay városában bemutatták egy nagyobb, mintegy tizenkét méter átmérőjű léggömb nyilvános felbocsátását. A ballon – csodák csodája, a magasba emelkedett, és mintegy 10 percen át lebegett a levegőben, mielőtt földet ért. A látvány lenyűgözte a közönséget – a Montgolfier testvérek híre futótűzként terjedt.
A siker hatására a francia királyi udvar meghívta a testvéreket Versailles-ba egy újabb bemutatóra. A következő ballon már égésgátló timsós bevonatot kapott, és kék-arany mintákkal – rajta az ikonikus Nap-szimbólumokkal – Lajos király jelképével – díszítették, hogy méltó legyen a király jelenlétéhez.
1783. szeptember 19-én a versailles-i kastély parkjában, XVI. Lajos király és udvara szeme láttára a Montgolfier fivérek felbocsátották a gyönyörűen kifestett 13 méter átmérőjű hőlégballont. A bemutató attól volt igazán különleges, hogy a nem mindennapi repülőeszköznek ezúttal már utasai is voltak, ám óvatosságból nem embert, hanem három állatot – egy bárányt, egy kacsát és egy kakast – szállított a ballon kosara. A forró levegővel töltött léggömb nagyjából 600 méteres magasságig jutott, és nyolc percig repült, eközben 3 kilométeres távolságot teljesített két- és négylábú utasaival a fedélzeten.
Alig két hónappal később, 1783. november 21-én sor került az első emberes küldetésre is. Noha az volt az eredeti terv, hogy elítélteket tessékelnek be a kor embere számára minden bizonnyal rendkívül ijesztőnek tűnő ballonkosárba, ám végül Jean-François Pilâtre de Rozier és François Laurent d’Arlandes márki vállalkoztak rá, hogy a Montgolfier-féle ballon fedélzetén felemelkedjenek. Párizs mellett szálltak fel kora délután, és a korabeli beszámolók szerint hatalmas tömeg figyelte lélegzetvisszafojtva a jelenetet – az addig elképzelhetetlen megtörtént: ember először repült szabadon!
A hőlégballon-sikerek szenzációja az egész világon visszhangot keltett. Franciaországban és Európa-szerte kitört a „ballonláz” – mindenki látni akarta a csodás léggömböket. Mindenütt a levegő új trónkövetelője lett a téma: báli frizurákat, ruhákat és porcelánedényeket is léggömb-motívumokkal díszítettek – a repülés csodája a kor divatjának részévé vált. A Montgolfier testvérek világhírűvé váltak, nemesi címet és jutalmakat kaptak. Hamarosan mások is a levegőbe emelkedtek: Jacques Charles már 1783 végén egy hidrogénnel töltött ballon segítségével hajtott végre repülést Párizsban. Kiderült, hogy a gázzal töltött léghajók még magasabbra és messzebbre juthatnak, így a következő évtizedekben ezek fejlődtek gyorsabban. Noha a klasszikus hőlégballon emiatt egy időre háttérbe szorult, az úttörő repülések nélkülözhetetlen alapot adtak a későbbi léghajók megalkotásához.
