Hirdetés

Ki ne hallott volna az erdélyi magyarok Trianon utáni keserű sorsáról? A Délvidék tragédiáját is többen megénekelték már, leghitelesebben a Szenttamáson született magyar író, Gion Nándor. A Felvidékét pedig a Megyek túlra; Mécses a ködben címűekkel, valamint a trilógia mostani befejező darabjával, az Éjfélre kialszanak a lángokkal Jezsó Ákos. Az író ezúttal a korábbiaktól eltérő elbeszéléstechnikát választott: egy ma élő szereplő, egy oknyomozást folytató író álmain és fantáziáin keresztül mutatja be a múltat, benne azokat a magyarokat, akik minden elnyomás, megaláztatás ellenére hűek maradtak nemzetükhöz, magyarságukhoz. Akadnak közöttük megkeseredtek, az örökös harcban, elnyomatásban megfáradtak, de olyanok is, akik soha nem felejtették el Tompa Mihály intő sorait: „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Hol van a kincs? – kérdezhetik Máté evangélista szavaival a földjüket, házukat, sokszor nyelvüket, nevüket elvesztő magyarok. A kincs ott van a felvidéki magyarok szívében, és nem veheti ki, nem törölheti ki onnan senki.

Kapcsolódó cikkünk