Az Emmi saját halottjának tekinti Kányádi Sándort

Saját halottjának tekinti az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az életének 90. évében szerdán elhunyt Kányádi Sándor, Kossuth-díjas költő, író, műfordítót – közölte a kultúráért felelős államtitkárság csütörtökön az MTI-vel.  

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt

Kányádi Sándor nemcsak a XX. és a XXI. század, hanem az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Költészetének legfőbb üzenete a szülőföld szeretete, a táj, a kultúra és az ember egysége, az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors. Költészetében a közösség élete, léte, hétköznapjai egyetemes, időn és téren felüli érvényt kap – áll a közleményben. 

1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván. Iskolái elvégzése után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát, de a tanári pálya helyett életét az irodalomnak szentelte. Felfedezője és első mestere Páskándi Géza volt, első versét is ő közölte a bukaresti Ifjúmunkás című lapban, 1950-ben. Ezt követően versek, kötetek, erdélyi, magyarországi és nemzetközi turnék sokasága következett – idézi fel a közlemény.

„Költészete töretlenül hiteles: megformáltságban, nyelvében, versszerkesztésében sohasem haladta vagy előzte meg azt a szintet, melyet érzelmileg, gondolatilag birtokolt, idegen vagy félidegen felségvizekre sohasem hajózott, mindenkor az általa teljességgel birtokba vett világról írt, arról, amelyikben teljességgel otthon volt” – idézi a közlemény életműve kutatóját és monográfusát, Pécsi Györgyit, aki szerint Kányádi Sándor a 20. század második felének legjelentősebb erdélyi magyar költői életművét és az egyetemes magyar irodalom kimagasló értékét hozta létre. 

Kányádi Sándor emberi habitusában, erkölcsében, tartásában, humanizmusában, hazaszeretetében és kiemelkedő költői-írói tehetségében felül tudott emelkedni a mindennapi csatározásokon, alakja és költői életműve így tudott szinte mindenki számára adni: akár jelentést, akár erőt, akár szavakat a sorshoz és az élethez. 

Művészetéért számos rangos elismerést, többek között 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség, 2005-ben Hazám, 2008-ban Táncsics-, 2011-ben Aphelandra-, 2014-ben Széll Kálmán- és Budapestért, 2017-ben Prima Primissima díjat kapott. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották, 2014-ben a Nemzet Művésze lett, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt – áll az Emmi közleményében.