Az év blöffje

Nem gyakori, hogy horrorok Oscar-díjat nyernének. Kivétel ez alól Jordan Peele, aki elnyerte a szobrot az első filmjének, a Tűnj elnek a forgatókönyvéért, majd a második munkája, a Mi is hasonló szakmai és közösségsikert aratott. Nem véletlenül, hiszen az ijesztgetés mellett mindkét alkotását maró fekete humor jellemzi, miközben komoly társadalmi problémákat is megfogalmaz. Azonban, ha egy rendező ilyen fiatalon és gyorsan sztárrá válik, hamar fejébe szállhat a dicsőség, főleg, ha külső kontroll nélkül sokszor akkora költségvetésből gazdálkodhat, mint korábban. Önmagában jól érzékelteti a Nem kompromisszummentességét, hogy a hollywoodi trendekkel szemben az első egy órában be sem indul a cselekmény, azt követően pedig furábbnál furább, elszállt ötletek követik egymást. A történet szimpla műfaji sci-fit ígér, hiszen egy kisvárosban földönkívüli jelenségek keltenek egyre nagyobb aggodalmat, de a lassú tempó, a szétdarabolt narratíva és az abszurd pillanatok igencsak megosztják a közönséget. Sokan máris mesterműnek kiáltották ki, részünkről inkább az év legnagyobb blöffjének tűnik.