Az idő törmelékei

Gyémánt László és Ardey Edina közös története az 1990-es években kezdődött az Óbudai Festőiskolában. Abban a San Marco utcai egykori úttörőházban, ahol 1986-ban Gyémánt László létrehozta a saját iskoláját mintegy kárpótlásul azért, mert politikailag nem volt elég megbízható ahhoz, hogy a Képzőművészeti Főiskolán katedrát kapjon. Ellenfőiskolája nyolc éven át sikeresen működött, mestere volt többek között Zoltai Beának, Adorján Attilának, no és persze Ardey Edinának. Bár a festőiskola 1994-ben bezárta kapuit, és a növendékek szétszéledtek, az itt kötött barátságok megmaradtak. 1998-ban Edina Münchenbe költözött, és férjhez ment, ám a levelek jöttek-mentek. Ebbe a levelezésbe Gyémánt László imádott felesége, Krisztina is bekapcsolódott, merthogy Edinával időközben ők is jó barátok lettek. Olyannyira, hogy amikor a Gyémánt-házaspár hónapokra az Egyesült Államokba utazott, műtermüket Edinára bízták, aki szabadon festhetett, és mindent használhatott, amire szüksége volt. 2011 februárjában azonban Krisztina gyógyíthatatlan betegségben meghalt. A festőművész ekkor úgy érezte, vége, nincs tovább…

Vonzás és taszítás

Az, hogy mégiscsak lett folytatás, és az, hogy Gyémánt László közel a 90. életévéhez ma is alkot, tulajdonképpen Ardey Edinának köszönhető. Akinek életét ekkoriban szintén egy súlyos tragédia árnyékolta be, hiszen ő is elveszítette párját. Így mindkettőjük számára talán a lehető legjobbkor érkezett a meghívás az Óbudai Festőiskola emlékkiállítására. Edina 2014-ben ezért hazautazott Münchenből, és mestere műtermében festette meg azt a képet, amellyel szerepelni akart ezen a tárlaton.

– Aznap este, amikor Edina befejezte a munkát, éppen színházjegyem volt, így nem voltam otthon – emlékszik vissza Gyémánt László arra a tíz évvel ezelőtti napra, amely mindkettőjük életében fordulópontot jelentett. – Amikor hazaértem, Edina már visszament a bérelt lakásába. Ott hagyta viszont az elkészült festményét, a Lady Halloween-t, amitől egész éjszaka nem tudtam aludni, mert a legbonyolultabb emberi érzéseket ébresztette fel bennem. Miközben technikailag hibátlan volt és vonzott a szépségével, valamiért taszított is egyben. Ezzel a képpel kezdődött el a közös történetünk, mert úgy éreztem, hogy Edinával együtt, egymást inspirálva mégiscsak folytatni tudnám azt az életet, amelyről ekkor már jó néhány éve lemondtam. Tíz éve vagyunk házasok, pontosan negyven év köztünk a korkülönbség. A boldogság azonban nem ezen múlik.

Edina és László azóta túl vannak jó néhány közös kiállításon. Az Art Salon Társalgó Galériában nyílt tárlat azonban mégis különleges. „A mi történetünk” ugyanis róluk szól, az együtt eltöltött évekről mesél, felvillantva annak meghatározó magánéleti- és művészszakmai pillanatait. 

Amikor azonban az 1995-ben alapított Art Salon Társalgó Galéria vezetője, Borsos Mihály felkereste Gyémánt Lászlót a kiállítás ötletével, a festőművész mégis hezitált.

– Normál körülmények között harcoltunk a lehetőségért, hogy kiállíthassunk. Most pedig nagyon nehezen tudtam rávenni magam, mert ami néhány éve még örömet okozott, ma már egyáltalán nem. A világ nagyot fordult. Aztán tele szkepticizmussal, végül mégis elvállaltam – mondja Gyémánt László, aki feleségével, Ardey Edinával sokat beszélgetett arról, hogy mit is állítsanak ki.

– Félek attól, hogy ez a kiállítás nekem már a hattyúdalom, így bele szerettem volna tenni azokat a legfontosabb részleteket, amelyek ezen a pályán velem történtek. Az idő törmelékeit. Éppen ezért a kiállításra elhoztam több, Krisztináról készített képemet is, de a legnagyobb sikert talán anyám portréja aratta. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem voltunk jóban, és bár telefonon a haláláig tartottuk a kapcsolatot, egy világ épült közénk. Nagyon összetett jellem, egy rendkívül intelligens, okos, olvasott ember volt. Ám, míg ő párttitkárként a világ hermetikusan elzárt oldalán érezte otthon magát, én ugyanott bezárt rab voltam. Amikor élete végén kórházba került, felhívtak, hogy látni szeretne. A találkozás annyira megrázott, hogy akkor festettem ezt a képet. Utólag is arra gondolok, hogy ennek miért kellett így lennie? De ez a kérdés érvényes akár az egész életemre. Míg én búcsúzom a pályától, Edinának ez a tárlat sokkal fontosabb. Egy belépő ahhoz, hogy ismertté váljon, megszeresse a közönség. Azt hiszem, nála jobban nem vizsgázott senki: rövid idő alatt, számos problémával és gonddal szembenézve komplett anyagot tett le az asztalra. Büszke vagyok arra, hogy támogathatom.

Időtlen szépség

Ardey Edina festőművészi pályáját egy komoly egészségügyi probléma nehezítette. Közelre ugyanis olyannyira nem látott jól, hogy kilenc dioptriás szemüveget kellett viselnie. Azt, hogy ma szemüveg nélkül festhet, egy felkérésnek köszönheti. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikája ugyanis megkereste Gyémánt Lászlót, hogy készítsen egy portrét a magyar szemészet atyjának is nevezett Fabini János Teofilról. A festmény elkészült, közben megismerkedtek a klinika igazgatójával, Nagy Zoltán Zsolttal, aki egy alapos vizsgálatot követően vállalta, hogy megműti Edina szemét. 

– Az első operációm után fél szemmel, de már szemüveg nélkül kezdtem el festeni a Timeless Beauty című képemet, először arc nélkül. Csak, amikor egy hónappal később a másik szememet is megműtötték, akkor fejeztem be – mutat a kiállításon is látható, a számára nagyon fontos képre Edina, aki, miután teljesen visszanyerte látását Tisztelet a szemészet tudományának címmel megrajzolta huszonkét híres magyar szemészprofesszor portréját is.

– Lacival való közös történetünkhöz tartozik a Melyiket válasszam? című képem is. Mindig nagyon sok ecsettel festettem, Laci ezért rám is szólt, hogy próbáljam meg a számukat egy kicsit redukálni. Megpróbáltam, de nem igazán sikerült. Egyszer, amikor a festés hevében szünetet tartottam, lefényképezett. A kép ezt a pillanatot ábrázolja.

A közösen átélt élményekről mesél Edina Unatkozó lányok sorozata is, melynek első darabjait amerikai utazásuk ihlette. 

– Amikor az Empire State Building lábánál várakoztunk a bejutásra, három földön ülő, unatkozó lányt vettem észre. Mivel nagyon éles volt a kontraszt New York pezsgő élete és a lányok között, tudtam, hogy hazaérve ez lesz az első kép, amit megfestek – meséli. Az Unatkozó lányokat aztán több, hasonló tematikájú kép is követte, köztük a Pihenők vagy A csend hangja, mely utóbbira Edina önmagát is ráfestette.

Amerikát Gyémánt László sokáig a valódi szabadság hazájának tekintette, egy olyan országnak, ahol mindenki büszke volt arra, hogy oda született. Mára ugyan csalódott és kiábrándult belőle, ám azt, hogy egykor milyen hatással volt rá és művészetére, jól mutatják a kiállításra is elhozott festményei. Különösen is a Mount Rushmore Nemzeti Emlékhelyről készített képei, ahová hatodik amerikai útja során látogatott el.

Rétegződések

Gyémánt László 1964-ben az Ernst Múzeumban állította ki először Cosmopolis című festményét, amely ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. A képen, mely egy olaszországi utazása hatására született, a Colosseumot láthatjuk, falába építve mindazt, amit a művész ott, a nyugati világban látott és tapasztalt, és amitől itthon hermetikusan el volt zárva. Az Art Salon Társalgó Galéria központi festménye most egy ehhez hasonló összegzés. Csak éppen sokkal személyesebb, hiszen Gyémánt László ráfestette élete legfontosabb szereplőit. A triptichon középpontjában természetesen Edinát láthatjuk. 

– Rajta van apám, aki szintén festő volt és a Julienen végzett, de ugyanígy nagyszüleim és Krisztina is. A főalak persze Edina, de arról, hogy mi kerüljön a közepére, sokat gondolkodtam – emlékszik vissza Gyémánt László. – Először egy virágcsokrot tettem oda, de nem illett a kompozícióba, majd vörösbort poharakkal. De elégedetlen voltam, így hiába volt tulajdonképpen kész a kép, valahogy semmi sem stimmelt oda. 2017-ben aztán meghívást kaptam a Magyar Festészet Napjára, melynek központi témája a „hal” volt, természetesen bibliai értelemben. Ekkor fogtam magam, és erre, az addig megoldatlan munkámra egyszerűen belefestettem egy halat. Az életem töredékeit ábrázoló képnek eredetileg ugyan a Hal címet adtam, de a kiállítás kurátora a Rétegződések-et jobbnak találta. Lehet, hogy igaza van.