Koszta József festménykiállítás nyílt Szarvason
Az iparosból lett festőművész
„Mert a jó kép születik” címmel, december 8-áig látogatható az a különleges, több mint harminc darabból álló festménykiállítás, amely a Munkácsy-tradíciót folytató, úgynevezett alföldi irányzat egyik legjelentősebb képviselőjének, Koszta József nemzetközi hírű, Kossuth-díjas festőművésznek állít emléket a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban.
Koszta József 1861-ben született Brassóban. Húszéves kora körüI a festő-mázoló és a fényképész mesterség kitanulása után fotográfiák színezésébőI és arcfestésbőI élt. Rendszeres művészeti tanulmányait 23 évesen kezdte el a budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Lotz Károly és Székely Bertalan irányításával. Kisebb kitérőkkel és különböző külföldi ösztöndíjak elnyerésével egészen 1900-ig folytatta tanulmányait, amelyeket a Benczúr Gyula által vezetett mesteriskolában fejezett be 39 évesen.
Bár a következő években folyamatosan szerepelt a hazai tárlatokon és a magyar művészetet külföldön népszerűsítő nemzetközi és világkiállításokon, átütő erejű sikert csak 1917-ben, a budapesti Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása aratott. Lényegében ettőI az évtől számít a magyar festészet legkimagaslóbb művészi kvalitásokat felmutató alkotói közé.
A kiállítás címében megfogalmazott gondolat Koszta Józseftől származik
– tájékoztat Roszik Zoltán muzeológus, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum igazgatója.
Példaképéhez, Munkácsyhoz hasonlóan Koszta is mélyről indult, csakúgy, mint idősebb kortársa, ő is iparosként kezdte a pályáját, de a nemzetközi hírnevet szerzett művészek további életútjában is fellelhetők azonos mozzanatok. Mindketten hatalmas utat jártak be a kárpátaljai, illetve erdélyi tanonckodástól az európai művészvilág nagyra becsülésének kivívásáig.
A világszerte ismert Munkácsy csaknem két évtizeddel korábban született, mint fiatalabb pályatársa, és bár személyesen is ismerték egymást, kapcsolatuk a gyakorlatban nem volt klasszikus mester-tanítvány viszony. Munkácsyhoz hasonlóképpen, Koszta is világlátott ember volt, Németország mellett Hollandiában, Franciaországban és Olaszországban is tanulmányutakat tett, de mivel a rivaldafény, a zajos élet nem vonzotta, végleg hazatelepült és jóformán önként vállalt vidéki elszigeteltségben élt.
Talán ez lehet a legfőbb oka annak, hogy bár az európai és hazai művészkörökben jól ismerték, mégis szerényebb karriert futott be, mint Munkácsy, akit ráadásul a felesége fölöttébb sikeresen menedzselt.
–Tessedik Sámuel Múzeum fotói–
Koszta festett Nagybányán és Szolnokon is, de visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Az 1920-as évektől közel három évtizeden át egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, ami a témaválasztásait is meghatározta. Munkásságának gerincét a paraszti életformát, a földeken dolgozó emberek mindennapjait, illetve az alföldi tájat feldolgozó portréi, életképei, csendéletei, valamint tájképei alkotják, amelyeken erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, intenzív árnyalatú színeket. A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest azonban visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos kifejezésmódja.
Az igen termékeny alkotó festményei ma is rendszeresen jelen vannak a nemzetközi aukciókon, képeinek jelentős részét hazánkban a Magyar Nemzeti Galéria, a szentesi Koszta József Múzeum és más vidéki intézmények őrzik, de magántulajdonban is számos alkotása megtalálható.
A szarvasi kiállítás anyagát Szabó Antal szegedi műgyűjtő saját magánkollekciójának darabjaiból válogatta a tárlatra, emellett kurátorként és rendezőként is ő jegyzi a bemutatót.
Az időszaki kiállítás alatt a múzeum munkatársai kísérő programokkal várják az érdeklődőket. A szubjektív tárlatvezetések mellett a látogatók megtekinthetik azt a kisfilmet is, amelyet Vitray Tamás készített a Koszta József, Leány bokállyal című festményének alanyával és inspirálójával, aki még gyermekként ült modellt a híres mesternek.
