Az ördög sose nyerhet?

Cirifischio (ejtsd: Csírifiszkio), Leonetta, Fülöp atya – mely alkotás főszereplői ők? Hát a Legyetek jók, ha tudtok című olasz film központi karakterei, vágja rá a legalább negyvenes korosztály. Az 1983-ban készült mozgóképes alkotást 1989-ben mutatta be először a Magyar Televízió, és hamar népszerűvé vált idehaza, nem utolsósorban Angelo Branduardi emlékezetes kísérőzenéje és betétdalai miatt. A Napoleon Boulevard 1990-es albumának címadó tétele szintén Legyetek jók, ha tudtok lett, ami zenéjében megfelel a film főcímdalaként azonosítható számnak, szövegét tekintve viszont nincs sok köze hozzá.

Luigi Magni komikus elemekben bővelkedő drámájának központi alakja valós személy, Filippo Neri, vagyis Néri Fülöp (1515–1595). A pap azzal keltett figyelmet – és némi értetlenséget –, hogy összegyűjtötte a Rómában csapatostul csellengő utcagyerekeket, ételt és szállást szerzett nekik, és megpróbálta elemi képzésben részesíteni őket. A katolikus egyház halála után húsz évvel szentté avatta. Fellépésének erejét, működésének hatását mutatja, hogy az 1934-ben szintén a szentek sorába emelt – és azóta az ifjúság védelmezőjeként tisztelt – Don Bosco őt tartotta példaképének.

A filmből már a kilencvenes évek végén magyar nyelvű prózai színpadi adaptáció készült. Vajda Katalin átirata utóbb zenés játékként folytatta pályafutását. A Magyar Színház 2019-ben mutatta be először, Nagy Viktor rendezésében, és az idei szezon végén ismét műsorára tűzte.

A darab cselekménye a lényegi mozzanatokat illetően pontosan követi a filmét: egy Cirifischio nevű utcakölyök éppen abba a templomba menekül, ahol Fülöp atya rendezkedett be a maga köré gyűjtött bóklászókkal, és csatlakozik e csoporthoz.

Kisvártatva újabb fővel bővül a gyereksereg: Leonettával. A bakfist egy bíboros rendszerint fiúruhában szerepelteti a külvilág előtt, hogy az avatatlanok ne jöjjenek rá kapcsolatuk valódi természetére: a lány valójában a férfi ágyasa. Leonetta azonban megszökik a „gazdájától”, és szerelembe esik Cirifischióval.

Néhány évvel később már az esküvőjüket tervezik, így a fiatalembernek pénzre van szüksége. Kapóra jön hát a közelben lakó mór nő ajánlata, aki arra kéri: látogassa meg, munkája volna a számára. Cirifischio fel is keresi, ám akkor még nem tudja, hogy az a bizonyos bíboros lesz a hölgy következő látogatója. A váratlan – vagy nagyon is várható, hiszen alaposan előkészített? – találkozásnak meg is lesz a maga véres következménye.

A megüresedett bíborosi poszt betöltésére V. Sixtus pápa magához kéreti Fülöpöt, hogy személyében méltó ember kerülhessen e magas egyházi tisztségbe. Az atya nem fogadja kitörő lelkesedéssel az ötletet, ám tisztában van vele: nem sokáig dacolhat elöljárója akaratával…

A hasonlóságok mellett persze eltérések is megfigyelhetők a film és a darab között. Ez utóbbi elején Cirifischio az Úr színe előtt találja magát, ahol számot kell vetnie az életével és fel kell idéznie az idáig vezető út fontosabb állomásait. Ennek következtében kezd peregni a néző előtt a cselekmény – a darab túlnyomó része tehát megszakítás nélküli flashback.

A színműben nagyobb a jelentősége, hogy Fülöp atya végül rábólint-e arra, hogy bíboros legyen, vagy sem. Ha ugyanis a Leonettával elfogadhatatlan dolgokat művelő egyházi ember kikerült a képből, helyénvalónak tűnik, hogy utána egy arra valóban méltó személy töltse be ezt a tisztséget. Ez így olyan, mintha magasabb akarat irányította volna a történéseket, vagyis: az égi igazságszolgáltatás lépett volna működésbe. De csakugyan a bíborosi kalap feltétele volna a helyes döntés az atya részéről? Vagy ez kísértés, a rang és a hatalom kísértése, amelynek ellen kell szegülnie?

Vajda Katalin verziója talán a Luigi Magniénál is szemléletesebben ábrázolja az erkölcsi döntéseket szükségessé tevő helyzetek élességét, a választás nehézségeit. Hogy Fülöp atya a jóra törekszik, ám az őt közelről figyelő gonosz folytonos manipulációjával, ármánykodásával nehezíti a dolgát, az a filmből is kitűnik. A színdarab azonban hangsúlyozza: az embernek szabad akarata van, végső soron tehát rajta múlik, hogyan cselekszik, mi mellett kötelezi el magát. Ezért nem mindegy, képes-e jónak lenni – jónak maradni –, ahogy arra Fülöp atya oly gyakran biztatja a védenceit. Hiszen ahogy a műben elhangzik: „Mindannyian a gondviselés eszközei vagyunk – és néha az ördögéi is.”

A Magyar Színház előadásának Jasenko Conka által tervezett díszletei egyszerre érzékeltetik az egyházi építészet magasztosságát és személytelenségét. Vagyis azt, hogy egy romos templom is menedék lehet, és hogy egy épületet a benne tartózkodók töltenek meg élettel.

A főszerepet játszó Eperjes Károly remekül érzékelteti, hogy a központi alak első ránézésre kissé különösnek – szórakozottnak?, bolondosnak? – tűnő viselkedése mögött lelki éberség és éleslátás húzódik meg.

Berta Panna Róza öntudatos és jobb sorsra vágyó teremtésként ábrázolja a gyerek Leonettát. A felnőtt karaktert alakító Trokán Anna egyértelművé teszi: bár a lány érzelmileg kissé zárt, eltávolodott testi megaláztatásainak emlékétől, és kész túllépni a múltját meghatározó traumán. Rátkay Ábel vagány, ugyanakkor sodródó karakterként ábrázolja a kissrác Cirifischiót, Fülöp Kristóf játékából pedig egyértelművé válik: a felserdült fiatalembert nem jellemzi az elköteleződés, mint a szerelmét és az éleslátás, mint a pártfogóját és mentorát.

Az előadás élvezeti értékét növeli, hogy az elhangzó dalok nem átköltések vagy szabad asszociáción alapuló magyar verziók, hanem mind szövegükben, mind zenéjükben tartják magukat a Branduardi-féle eredetikhez. A főcímdal – Vanita di vanita (Hiúságok hiúsága) – azzal kezdődik, hogy „Keresek titkot, kutatok titkot…”, központi megállapítása pedig az: „Ha véget ér a rohanás, / hiúság marad, nem más!” A háromszor is felcsendülő Capitan Gesú (Jézus kapitány) pedig így szól: „Jézus kapitány nem a mennyben vár, / zászlóval a kezében köztünk jár. / A földi sereg élére így áll, / az én kapitányom Jézus már! // Követik őt a szentek, / sok ember, s minden gyermek. / Az ördög sose nyerhet, / mert Jézus vezet minket!”

Vagyis: a Legyetek jók, ha tudtok magyar színpadi változata legalább annyira kedves és humoros, elgondolkodtató és szerethető, mint az alapjául szolgáló film. Egyszerre fogható fel a jó keresésére serkentő buzdításként, valamint szeretet és a szentség személyiségkiteljesítő hatásáról szóló példázatként.

Záró mondata pedig akár a hitre való rátalálásra, a hit újbóli felfedezésére is elvezetheti a befogadót: „Isten maga az élet”.