Szőke József Lélekkövei a Várkert Bazárban
Az Univerzum üzenete
Nemcsak a helyszín, de maga a kiállítás is különleges. A szabad ég alatt, a Várkert Bazár Neoreneszánsz kertjében láthatjuk először Szőke József szobrászművész több mint félszáz, többségében carrarai márványból készült szobrát. Egy olyan életmű került most reflektorfénybe, amelynek minden egyes alkotásához, lélekkövéhez elengedhetetlen a fény, hiszen annak játéka segít felszínre hozni a belé faragott gondolatot.
A szászrégeni születésű Szőke József a Kolozsvári Művészeti Egyetemen végezte tanulmányait, de élt Magyarországon, az Egyesült Királyságban és Olaszországban is. Míg Angliában jobbára mészkőből faragott, addig Olaszországban rátalált valódi anyagára, a carrarai márványra, amivel azóta is dolgozik. És úgy beszél erről a Michelangelo által is kedvelt, finom szemcsés, kristályos szerkezetű kőzetről, mint a legféltettebb kincséről:
– A carrarai márvány szigorú, ugyanakkor engedelmes anyag. Ha más márványokkal, így például az indiaival, a portugállal vagy a göröggel kellene összehasonlítanom, azt mondhatom, míg azok a kristálycukor, addig a carrarai porcukor. Mindegyik cukor ugyan, de az utóbbi sokkal simább, krémesebb. Olyan dolgozni vele, mintha a legfinomabb vajat kenném a kenyérre. Élmény, összhang és muzsika egyszerre. A legtöbb szobromnál azt használom ki, amit a természet ad. Ránézek a kőre, beszélgetni kezdünk, és vele együtt születik a szobor, együtt bontjuk ki azt, ami valójában már kezdettől fogva benne van. Ha az optimális pillanatban abba tudom hagyni, akkor lesz gyönyörű a munka! Akkor pedig ha abban, aki ránéz és körbejárja, elindul egy gondolkodási folyamat, mindannyiunknak nyert ügye van: a szemlélőnek, nekem és a szobornak egyaránt.
És bár Szőke József minden egyes alkotásának van címe, így az általuk sugallt gondolat egyértelmű, az értelmezés mégis a befogadó dolga. Mert mi vagyunk azok, akik ha körbejárjuk ugyanazt szobrot, az éppen aktuális lelkiállapotunk szerint más és más üzenetet olvashatunk ki belőle. A Piramisok titkáról eszünkbe juthat az ókori Egyiptom, de saját halottunk is, míg a Húsvét töviskoronás tojása éppúgy figyelmeztethet a nagypénteki tragédiára, mint ahogy Krisztus feltámadásán keresztül hirdetheti nekünk a saját jövőnkbe vetett hitet és reménységet.
– Életemben volt egy periódus, amikor kompromisszumokat kellett kössek a megélhetésem érdekében, így rendelésre faragtam figurális műveket – emlékszik vissza Szőke József azokra az időkre, amikor többek között olyan köztéri munkákat faragott, mint Kemény János síremléke a marosvécsi Kemény-várkertben, Teleki Blanka szobra a Teleki Blanka Szakközépiskola és Gimnázium udvarán vagy a Királyok kapuja a békési Erzsébet-ligetben.
– Aztán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor megundorodtam a romló világtól. A véres, rozsdás és szakadt figurák sírni kezdtek és fájt mindenük. Abba kellett hagynom, elvesztettem bennük önmagam. Mert a művészetben én a szépséget és a tisztaságot keresem. Márványszobraim pedig a gyönyörű Kárpát-medence tiszta népének őszinte, egyenes üzenetét hordozzák.
A figurák tehát mentek, de Szőke József tovább dolgozott. Immár saját magának. Mindazt, ami az utóbbi tíz évben felgyűlt benne, megformálta, kifaragta. Volt, hogy belefogott valamibe, aztán abbahagyta, eltette, arrébb ment. Majd eltelt egy év, újra ránézett és felfedezett benne valamit. Valamit, amit még meg kellene csinálni, amin változtatni kellene. Mindeközben a másolás látszatát is kerülte, helyette megkereste a saját útját és azt csinálta, amit előtte senki.
– A szoborfaragás olyan, mint a zeneszerző munkája. Ő megírja ugyan a művet, ám ahhoz, hogy az valóban kész legyen, kell egy karmester, aki összeszedi a zenészeket. Kellenek a hosszú próbák, hogy végül aztán felcsendülhessen a muzsika. A kotta még nem elég, kellenek a hangok. Miként a kész zenemű útja a hangjegyektől a hangversenyteremig tart, úgy a műteremből induló szobornak is meg kell érkeznie valahová, ahol láthatják. Számomra most jött el a pillanat, hogy megmutassam őket a közönségnek. Azért, hogy ezt itt a Várkert Bazár Neoreneszánsz kertjében tehetem meg, különösen is hálás vagyok! Mert a szobroknak nagyon fontos a fény. A műteremben is folyamatosan viszem tovább a lámpát, hiszen az íves forma nagyon igényes. Lehet, hogy szemből jól mutat, de, ha elmegy a súrlófény, a hibák előjönnek. Itt, a szabad ég alatt, ahogyan a Nap halad az égen, a szobrok mindig más és más megvilágításba kerülnek.
Abban, hogy Szőke József a lélek és az univerzum témáját boncolgató tárlata létrejöhetett, a Várkert Bazár mellett kiemelt szerepe volt Pap Lajosnak, a Pap Kőfaragó, Kőszobrász Műhely vezetőjének és családjának. Ők voltak azok, akik szentendrei műhelyükben nemcsak helyet biztosítottak a művésznek, de anyagválasztással és szállítással is hozzájárultak ahhoz, hogy a szeptember közepéig látogatható Lélek kövek című kiállítás létrejöhessen.
