Bach mindenkinek, mindenkor

– Bár rendhagyó módon, de idén is számos koncerttel ünnepli Johann Sebastian Bach születésnapját a Bach Mindenkinek Fesztivál. A március 16-án online indult rendezvény a tervek szerint nyáron szabadtéri, ősztől beltéri programmal folytatódik. Mit kell tudnunk erről az először 2015-ben megrendezett programsorozatról?

– A fesztivál hat évvel ezelőtt egy mindössze félnapos szabadtéri rendezvénnyel kezdődött Budapest belvárosában. Akkor a cél az volt, hogy piacokhoz vagy az aluljárókhoz hasonló forgalmas helyszíneken, Bach dallamai segítségével ismertessük meg zenei kultúránk sokszínűségét és szépségét az utca emberével. Mindezt olyan érdeklődés és siker kísérte, hogy a nap végére nyilvánvalóvá vált a folytatás.

– A kezdetek óhatatlanul felidézik a Dale Henderson csellista által 2010-ben alapított, New York-i Bach in the Subways elnevezésű programot, aminek keretében a művészek néhány napig klasszikus zenét játszanak a metró aluljáróiban.

– Ez nagyon jó kezdeményezés, de a miénk már egészen más minőség. Valódi hungarikum, hiszen az önkéntesség és az összefogás révén már 2019-re Közép-Európa legnagyobb klasszikus zenei fesztiválja lettünk. 2020-ra 125 településen közel 600 programot készítettünk elő, amelyek nagy részét, átcsoportosítva ugyan, a vírus ellenére is meg tudtuk tartani. Minden programunk ingyenes, és felléphet rajta bárki, aki az általunk elvárt magas szinten képes Bachot játszani, legyen akár zeneiskolás vagy konzervatóriumi növendék. De nekik is tudniuk kell, hogy olyan neves együttesekkel és szólistákkal fognak fellépni, mint a Nemzeti Filharmonikusok, a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Debreceni Kodály Filharmónia vagy Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, Miklósa Erika énekművész, Kelemen Barnabás hegedűművész, Pitti Katalin operaénekes és Bábel Klára hárfaművész. Két-háromezer fellépőnk van egy évben, és nagyon színes a programstruktúra is, a rendezvényeinken nyitunk a jazz-, a latin- és a népzene, sőt a pop-rock kultúra felé is. Irodalmi, szín- és táncművészeti programjaink szintén vannak, de rendeztünk már Bach zenéjére karatebemutatót és sakkbajnokságot is. Vagyis a fesztivál azt a zsenialitást akarja mindenki számára érzékeltetni, amely a mai zenei kultúránk origója. Legyen szó bármilyen zenéről, az Bach munkásságából indul ki, és ezt ugyanúgy elismerte Beethoven, mint a mai legnagyobb jazzművészek.

– De hogyan lehet Bach barokk zenéjét a mai, XXI. századi átlagember számára is fogyaszthatóvá tenni?

– Ismerjük azt a sztereotip gondolkodást, miszerint a klasszikus zene poros, távol áll a fiataloktól. Ez így, ebben a formában nem igaz. Mert a zene mindenben ott van, része az életünknek, és a minden lélekre ható zenének az alapjai éppen a klasszikusok. Gondoljunk csak a filmekre, például a Titanicra! Biztos vagyok benne, hogy ha zene nélkül, csak a főszereplők diskurzusát hallgatva kellett volna végignéznünk, most egyetlen Oscar-díja sem lenne. Vagyis az embereknek nem magával a klasszikus zenével szemben van ellenérzésük, hanem a tömegek számára valóban porosnak és formálisnak tűnő környezetével. Sokaknak nem tetszik, hogy egy klasszikus zenei koncertre ki kell öltözni, egy helyben kell ülni, ráadásul a telefont sem lehet nyomogatni. Azoknak, akik nincsenek erre szocializálva, mégiscsak meg kell mutatni valahogy, hogy Bach minden korban és stílusban értéket képvisel. Ezért ha kell, lebontjuk a koncerttermek falait, és kimegyünk hozzájuk az aluljárókba vagy akár a pubokba is.

– Vagyis nem a korhűség az elsődleges, a lényeg, hogy mindenki megtalálja a maga számára leginkább emészthető Bach-adaptációt?

– Ha csak a saját hangszeremet, a tubát nézem, tudjuk, hogy azt Bach nem ismerhette, hiszen 1750-ben meghalt, a tuba pedig csak az 1830-as években jelent meg. Mivel Bachnak fogalma sem lehetett arról, hogy milyenek lesznek a hangszerek száz-százötven év múlva, még csak ötletszerűen sem írhatott darabot sem tubára, sem mondjuk ukulelére. Így ezeken biztosan nem lehet úgy előadni a zenéjét, ahogyan ő a XVIII. században elképzelte. A fesztiválunk ezért éppúgy helyet ad a klasszikus-romantikus környezet szabályai szerint lejátszott műveknek, mint a feldolgozásoknak és műfaji variációknak. És természetesen a korhű megszólaltatásnak is, hiszen legjobban az mutatja be Bach korát. Vagyis nálunk mindenki megtalálja az érdeklődésének leginkább megfelelő koncertet.

– A fesztivál éppen olyan sokrétű, mint amilyen ön, hiszen amellett hogy rendszeresen vesz részt különféle versenyeken és koncertezik számos duójával, valamint a tizennégy éves korában, 1988-ban alapított Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttesével, Csepelen az Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium igazgatója is. De hogyan került kapcsolatba éppen az egzotikusnak tűnő tubával?

– A szüleim református lelkészek, így a klasszikus zene a mindennapjaink része volt. Zeneóvodásként már hangszert kellett választanom, és bár a család a zongorát szánta nekem, a hegedűt választottam. Később számos más hangszert is kipróbáltam, köztük a furulyát, a citerát, a harsonát, a tenorkürtöt, a dobot és az orgonát is, kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán 1997-ben találkoztam a tubával, ami szerelem volt első látásra, lenyűgözött az ereje, a hangja és a karaktere. Összepasszolunk. Olyannyira, hogy a tuba tehet egy másik nagy rendezvényem létrejöttéről is; ez a hagyományosan nyár végén megtartott Nemzetközi Fúvósnapok Fesztivál, ami kifejezetten a magas szintű magyar fúvószenére koncentrál.

– A tubának köszönhetően hihetetlen sikereket is elért, bejárta szinte az egész világot, zenélt többek között Németországban, Olaszországban és Kínában is. Miért hagyta végül mégis abba a zenekarozást?

– A tubásnak sokszor rendkívül funkcio­nális dolga van egy zenekarban: beül, kivárja a szüneteket, és az egyórás műben alig három-négy percet játszik. Persze fontos ez a néhány hang, de nekem nem volt elég. Mivel időközben tíz különböző nemzetközi versenyen is helyezett lettem, a sikerek is a szólózás, illetve a saját zenei ízlés megtalálása felé tereltek. Amikor Kínából hazajöttem, le is zártam életem nagyzenekari szakaszát. Rájöttem, ha zenészként letérek a kitaposott ösvényről, számos új dolog nyílik meg előttem. Kisebb formációkkal kezdtem el zenélni, belevágtam a koncertek szervezésébe, melyek idővel fesztiválokká nőttek. Végül megtaláltam önmagamat: bár klasszikus zenész vagyok, mégis a színes változatosság éltet, amelyet a közönségnek is meg szeretnék mutatni.

– A Bach Mindenkinek Fesztivált hogyan formálta át a járvány, mennyire tudják ezt a változatosságot online térben is megjeleníteni?

– 2020-ban az indulás előtt öt nappal jöttek a járványügyi intézkedések. Ezért az előkoncertek kivételével nem is tudtuk elindítani a rendezvényt, halasztanunk kellett, és újratervezni a programokat. Mindezek ellenére az előző év a várakozásunkon felüli nézőszámot produkált, vagyis bebizonyosodott, hogy a fesztivált nem önmagáért, hanem az emberekért kell megrendezni. Akkor, amikor ők az egészségükben, egzisztenciájukban, családi kapcsolataikban komoly sérüléseket szenvednek, különösen fontos a zenével való lélekgyógyítás. Az idei online indulás után éppen ezért egy egész éves programsorozatot tervezünk, így a 2021-es Bach Mindenkinek Fesztivál remélhetőleg Bach Mindenkinek, Mindenkor Fesztivállá szélesedik.