– Nem mondtam le, és nem is váltottak le, közös megegyezéssel távozom. Felállok a főigazgatói székből, mert a munka folytathatatlanná vált – szögezte le a főigazgató. Szinetár úgy látja, hiába növekednek a dalszínház bevételei, ha közben az állami támogatás folyamatos csökkentése miatt komoly anyagi nehézségei támadnak az intézménynek.

A 2002-ben hatalomra került szoclib kormány rendre menesztett kulturális miniszterei abban feltétlenül egyetértettek, hogy az Operaház túl magas állami támogatásban részesül… Így 2004 elején már csak 6,03 milliárd forint volt a tervezett állami támogatás mértéke, amely augusztus végére 5,8 milliárd forintra csökkent, októberben pedig már csak a 4,5 milliárd forintot érte el. A megszorítások következtében három bemutató maradt el az ötből és 89 dolgozó elbocsátása vált szükségessé az intézmény működésének fenntartása érdekében. Mindez természetesen a minőségi munka rovására megy. 2005 tavaszán az Operaház dolgozói sztrájkot helyeztek kilátásba, és sztrájkbizottságot alakítottak. Hiller István ugyan még decemberben ígéretet tett kiegészítő támogatás nyújtására, amit végül a miniszterelnökön kellett számon kérnie Szinetárnak. Az áprilisi Gyurcsány-Szinetár-megállapodásról a kulturális tárca sajtóközleményt adott ki. Eszerint a minisztérium 1,8 milliárd forintot ad a dalszínháznak a 4,5 milliárdos alaptámogatáson felül, amit azonban feltételekhez köt: repertoárszűkítéshez, racionalizáláshoz, elbocsátásokhoz. A teljes operaházi struktúra átalakításához. A megállapodást követően a kulturális miniszter is megerősítette, hogy a tárca tartja magát a korábbi megállapodáshoz és kiegészíti az Operaház támogatását, ha az intézmény racionalizálja működését.

Megkezdődtek a tárgyalások a sztrájkbizottság vezetőivel. Rotter Oszkár, a dalszínház független szakszervezetének vezetője úgy nyilatkozott, akkor tudnak érdemben véleményt alkotni a leépítési javaslatról, ha ismertté válnak a nevek. Mert eddig még csak a számok ismertek.

Halász János, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának fideszes alelnöke szerint a kormányváltás óta az Operaház szétverésének, az intézmény ellehetetlenítésének vagyunk tanúi.

– A dalszínháznál történtek az állatorvosi ló esetét juttatják eszembe, a szocialisták ugyanis folyamatosan hangsúlyozzák, hogy nem szólnak bele a kultúra ügyeibe – mondja Halász. – Ehhez képest a szocialista-szabad demokrata-kormány első lépéseinek egyike a polgári kormány által kinevezett vezetők menesztése volt. A személycserék közül jó néhány erősen vitatható, hiszen nehéz lenne megmondani, hogy milyen szakmai szempontok vezérelték Szinetár Miklóst abban, amikor Görgey Gábor feleségét felvette a dalszínházba. Közben a megszorítások, költségvetési elvonások révén, egyre nehezebb helyzetet idéztek elő. Olyannyira, hogy mára már a szocialisták által kinevezett Szinetár Miklós sem marad tovább a dalszínház élén. Eközben bemutatók maradnak el, rossz a hangulat, hiszen senki sem szeret bizonytalanságban dolgozni. Az, hogy még egyáltalán működik az intézmény, annak a gárdának az érdeme, akik szeretik az operát és a nehézségek ellenére is folytatják a munkát.

Időközben megjelent a Magyar Állami Operaház új főigazgatói pályázata, amelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a világhálón tett közzé. Az új vezető mandátuma július elsejétől öt évre szól. A leendő főigazgató dolga az intézmény korszerűsítésének végrehajtása. A jelentkezőnek a csökkenő állami támogatás figyelembevételével részletesen ki kell dolgoznia az Operaház korszerűsítési programját. A pályázatokról az általa felkért bizottság véleménye alapján a kulturális miniszter dönt. Bozóki András leszögezte, hogy az Opera nagyon sikeres volt, de a sikereit egy új struktúrában kell megvalósítania, mert az előző 3-4 évre jellemző költségvetés nem tartható tovább.