József Attila kommunista szélhámosok és tanulatlan lélekgyógyászok karmai között

Hazaértek Szárszóra. A kis házban Attilának nem juthatott fűthető szoba. Föl se kelt az ágyból, dunnát raktak rá, de gyulladásos szeme bedagadt a rettenetes hidegtől és a sok sírástól. Nem mert enni… Kint zuhogott az eső, benn a házban két rémült, félőrült, a hidegtől és a félelemtől reszkető asszony és két kisgyerek társaságában dunnák alatt zokogott a költő.

„Sötét társaságokban forgott velem együtt” – írja egyik önvallomásában Kodolányi János, majd így folytatja: „Kávéházakban, amelyekben szocialista mozgalmak örökké világforradalomban utazó ügynökei trónoltak. Vadásztak a tehetséges költőkre, írókra. József Attila tudott örülni, ha egy-egy tökfilkó, aki kivonatokból biflázott marxizmusát hatalmas pápaszemmel tette súlyosabbá, valamelyik versére bólogatva kimondta a kánoni véleményt. »Vonalbeli vers, jól van, Attila!«

Az egyik sötéttársasági okostojás a ma is élő és Párizsból üzengető Fejtő Ferenc volt, akinek egy cikke miatt a költő ott akarta hagyni a Szép Szót. Később már tördelni sem engedték. Kényszerű távozása után íróasztalát azonnal a barát Fejtő foglalta el. »A lap egyik munkatársa azt mondotta, azért mert F(ejtő) F(erenc) jobban értett hozzá. Tehát ő kapott 120 pengő fizetést.«” (József Jolán: József Attila élete. Bp., 1940. 288. Cserépfalvi kiad.) Ez a Fejtő – írja a költő élettársa, Szántó Judit – elvesztette minden emberi hitelét előttem.„

Az említett sötéttársasági kompániában előkelő helyet foglalt el Mácza János, ki a Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színház segédrendezője volt, 1923-tól pedig Moszkvában dolgozott a Közoktatásügyi Népbiztosságon. A sorban Barta Sándor költő, a Galilei-kör oszlopos tagja következik, aki elvtársai jóvoltából a kommün bukása után hullamosó lett. Munkahelyén, a Szvetenai utcai hullaházban húzta meg magát, napokig a tetemek között feküdt, amíg egy koporsóban kicsempészték. Kahána Mózes szépíróba pedig egy szökési kísérlete során az elvbarátai által szándékosan fellármázott fegyőrök annyi golyót eresztettek, hogy egész életére roncs maradt. 1929 és 1965 között a Szovjetunióban élt, majd hazajött.

Ilyen ”nehézfiúk„, ilyen költők, írók erőszakoskodtak a Múzsával. ”Mi volt a szépségideáljuk? A szemem közé nevetnek, ha megkérdezem„ – írja Németh Andor, a költő egyik életrajzírója.

”Szívesen tartoznék én is közétek, de nem tudok (…) nem lehet„ – szólta el magát egyszer József Attila Kodolányinak. (Magyar Élet. 1938. szept. 10-12.)

A költő zaklatott helyzetén nem segített, mikor orvosok kezében került. Szántó Judit visszaemlékezése szerint a nyomorgó, állásnélküli költő egy nap a 6-os villamoson összetalálkozott szegedi orvosismerősével, dr. Rapaport Samuval. Az orvos kérte, keresse fel, mert munkát tud számára. Ez megtörtént, és megállapodtak abban, hogy Rapaport Ideges gyomor és bélbajok keletkezése és gyógyítása című könyvét József Attila át fogja stilizálni. Elvállalta, és a freudista alapon feltárt gyomorbetegségek során mintegy véletlenül ”felfedezte magában„ a tünetek tömegét. A munkáért járó pénzt azonban nem fogadta el, mondván, analízisre szorul, és dolgozzák le az összeget. S az analízis lassan kihúzta a lába alól a talajt. Szántó Judit leírása szerint József Attila halála után dr. Rapaport elárulta neki, hogy József Attilát nem lett volna szabad analizálni. Az orvosi kézirattal való foglalkozás súlyosbította a beteg hypochondriáját, erről az időszakról írja a már emlegetett Németh Andor: ”Két ember fegyelmezi és buzdítja. Judit és Rapaport. Judit azt kívánja, hogy nagy költő legyen, Rapaport arra, hogy tartsa el magát. Szegény iparkodott…„

A második hosszabb terápiás kapcsolata Gyömrői Edittel volt, a ”kezelést„ 1934 végére vagy 1935 elejére tehetjük – a Rapaport-féle kúra 1931-ben kezdődött. A költő Gyömrői keze alá Lesznai Annán keresztül Hatvany Lajos közvetítésével került.

– Gyömrői nem volt pszichiáter, még csak nem is orvos – írja Illyés Gyuláné könyvében. – Hogy mi volt az alapképzése, hol, kitől tanulta meg a pszichoanalízist? Milyen gyakorlata lehetett a lélekelemzésben? Tudomásom szerint Rapaport Samutól nyilván kaphatott valami szakmai alapot. Évtizedek múlva, mikor külföldről hazalátogatott, élt benne a lelkifurdalás J. A. miatt, szavahihető helyről hallottam.

Másoknál is felmerült képzetlenségének és komolytalanságának problémája (Vértes György írása. Kritika, 1972. 7/7.), és köztudott tény, hogy Gyömrőinek fel kellett függesztenie áldásos tevékenységét 1936 őszén, a költő állapotának súlyosbodása miatt. Noha saját közlése szerint már a második héten felismerte páciense gyógyíthatatlanságát. A nagybeteg költő kezelését Bak Róbert vette át Gyömrőitől 1936 telén, utóbbi nagybátyja, dr. Hollós István pszichoanalitikus és Hatvany közreműködésével. Bak doktor kevéssel korábban szerezte meg analitikus kiképzését. Döbbenetünket fokozza Látó Anna írása, mely a kolozsvári Utunkban jelent meg 1962 novemberében. Az emlékezés tanúsága szerint 1937 februárjában a költőóriás megint Gyömrői kezei közé került, aki szalonjában rajongóinak mint vásári majmot mutogatta: ”Bent a kályha körül már négyen ültek, álltak, hallgattak. Vártak. Halkan megnyílt az ajtó (…) Gy. E. bevezette József Attilát. Kézen fogva vezette, mint anya a gyermekét. Gy. E. asszony ugyanolyan halkan és ünnepélyesen, mint jött, elhagyta a szobát. József Attila mint magára hagyott gyermek, elveszetten állt a szoba közepén… Igyekeztünk természetesen viselkedni. De lehetetlen volt. Amikor az ajtó ismét kinyílt, és Gy. E. asszony ismét templomi kenettel celebrálta a távozás szertartását„.

Bak doktor pszichoterápiás kezelése folyamán következett be József Attila második idegösszeroppanása, ekkor a Siesta szanatóriumban helyezték el. 1937. november 2-án Ignotus Pál közölte József Jolánnal, hogy Attilát elbocsátják a szanatóriumból. A kezelést egyelőre befejezettnek tekintik, mondotta, majd rábeszélte a rettenetes anyagi gondokkal küszködő nővért, hogy vigye le a költőt Szárszóra, úgymond pihenni. ”Csak azt láttam, hogy Attila makacskodik. Nem akart elutazni. Végül Bak dr. betuszkolta egy taxiba„ – írja nővére. Hazaértek Szárszóra. A költő szobájának padlóján bokáig ért a jeges víz. Nem mert enni, félt hogy nővére gyermekei elől eszi el az ennivalót.

Bak Róbertről, íme egyik utolsó információnk. Karinthy Ferenc írta le, hogy New Yorkban 1968 októberében egy szállóban találkoztak véletlenül: ”dr. Bakba ütközöm a liftben. Kövér, szakállas, grandiózus figura. Becipel magához. Whiskyvel itat, és hajnalig József Attila-verseket olvas fel„.

Milotay István, az egyik legnagyobb magyar újságíró írta 1926-ban: Magyar nagyságnak lenni mindig gyötrő, elviselhetetlen tragikumot jelentett. Azt mondják, a kis nemzeteknek is nagy hőseik lehetnek, s a legalacsonyabb korok szülik a megváltókat.

Igaz, de milyen áron?