Bartók megszólal

Nemcsak arról van szó, hogy Bartók Bélát újra a magyar kultúra centrumába kellene állítani, de szükséges az is, hogy minél alaposabban megismerjék őt és munkásságát a mai fiatalok. E célok jegyében született meg még 2005-ben a Rákoshegyi Bartók Zeneház, amelynek gondozásában nemrég egy különleges lemez jelent meg a valaha élt egyik legzseniálisabb zeneszerzőről.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Mindig valamilyen különös atmoszféra öleli körül a kúriákat, ezeket a régi, nemesi épületeket. A házak érdekes, kecses, egyszerre mégis szerény és mértéktartó formái, díszítései, a többnyire tágas, rendezett kertek és az azokban lakó csend okozza mindezt: a múlt, a hagyomány, az emlékezés világa ez, amely mégis alig várja, hogy újra élénkké tegyék.

A rákoshegyi kúriában

Bartók Béla 1912 és 1920 között élt egy ilyen grófi kúriában Rákoshegyen. Az akkor még önálló településről naponta vonattal járt be a fővárosba. Hosszú utat kellett megtennie a háztól a vasútállomásig. Reggel, Pest felé menet még csak hagyján, de ha késő este tért haza, joggal tarthatott attól, hogy a vasútállomástól vezető úton megtámadják. Jó, ha negyvenöt kilót nyomott, csekély súlya, törékeny fizikuma miatt nyilvánította „untauglichnak”, azaz szolgálatra alkalmatlannak a hadsereg. A rákoshegyi zeneházban, de a hangoskönyvben is látható az a hivatalos irat, amelyben a zeneszerző, talán éppen egy ilyen esti támadástól tartva, fegyvertartási engedélyért folyamodott a hatóságokhoz – egyébként eredményesen.

Sok más hasonló személyes történetet őriz ez a kis múzeumszerű intézmény, amely hosszú évek méltatlan pusztulása után 2005-ben nyerte el mai, összetett funkcióját. A helyi önkormányzat ebben az évben kérte fel a közelben lakó Bokor Jutta operaénekest, hogy művészeti vezetőként varázsoljon „élő” zeneházat az épületből. A művésznő többféle anyagi forrásra, mindenekelőtt az önkormányzat támogatására számíthatott, emellett operagálát is szervezett a Zeneakadé­mián, hogy az induláshoz pénzt gyűjtsön. Az akkor regnáló szocialista kormány kezdetben ugyan idegenkedett a felújítás ötletétől, ám valahogy mégis jutott hatvanmillió forint a felújításra. Az ebből újjávarázsolt ház berendezése eleinte nyolcvan székből, öt csillárból és öt tükörből állt. Mivel a teljes Bartók-hagyaték a budai, Csalán utcai Bartók Béla-emlékházba került – 1932-től ebben a Bauhaus-stílusú villában élt a zeneszerző –, Bokor Jutta igyekezett az ott látható bútorokhoz hasonlókat beszerezni Rákoshegyre is: itt minden berendezési tárgy, hála a különböző hagyatékok tulajdonosainak és a közönség önzetlen adományainak, a mai napig, ha nem is közvetlenül Bartóktól, de az ő korából származik.

Bogaras zeneszerző

A Rákoshegyi Bartók Zeneház azonban sokkal több, mint egy szépen berendezett kiállítóhely. Az intézmény igazi centruma az a kisebbfajta terem, ahol Bokor Jutta különböző programokat, koncerteket és versenyeket szervez. A helyiség mindenekelőtt Bartók tisztelőinek közösségformáló tere, de rendszeresen fogad iskolásokat, gyerekeket is, színes, izgalmas vetélkedőkkel, ismeretterjesztő előadásokkal. Utóbbiak figyelmének elnyerése különösen nehéz feladat, a Magyar Állami Operaház hivatalos operanagyköveteként a már régóta az országot járó Bokor Jutta azonban ért a diákok nyelvén. Színes történetei nemcsak Bartókot, a nagy zeneszerzőt, hanem Bartókot mint magánembert is megidézik a szerelmein vagy a híres bogárgyűjteményén keresztül. A központi helyszínül szolgáló teremnek egyébként kivételesen jó az akusztikája, nem csoda, hogy jazz­muzsikusok, így a szaxofonos Borbély Mihály is, készítettek már itt CD-t.

A nemrég megjelent, Bartók megszólal / 1911–1920 című hangoskönyvben most azok a darabok csendülnek fel, amelyeket a zeneszerző dokumentálhatóan ebben az épületben komponált: Op. 14. szvit, Op. 15. dalciklus, Nyolc magyar népdal, Három burleszk, Allegro barbaro, és még hosszan sorolhatnánk. A rákoshegyi kúriában született Bartók színpadi trilógiája is, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin, ezek azonban technikai és jogvédelmi okok miatt sajnos nem kerülhettek fel a mostani lemezre. A Nemzeti Kulturális Alap, Rákosmente Önkormányzata, Rákosmente Lengyel Kisebbségi Önkormányzata és Schmitt Pál alapítványa is támogatta az albumot, amelynek valamennyi felvétele a zeneházban készült 2018 júniusa és szeptembere között Berczelly István, Bokor Jutta, Borbély László, Dallos Erika, Gonda Katalin, Hegedűs Endre, Kovácsházi István, Mohai Gábor és Sümegi Eszter közreműködésével. A meghitt, bensőséges zenei világot gazdag narráció kíséri, ehhez csatlakoznak a korabeli dokumentumok, fotók, karikatúrák és Nagy László Bartók című verse, az összekötő szövegeket Bokor Jutta írta hosszas és alapos levéltári kutatómunkára támaszkodva.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Nyughatatlan idegember

Mindezzel azt szeretné elérni, hogy Bartók Béla minél közelebb kerüljön a mai generációkhoz. Mert ki is volt ő a zsenialitásán túl? Egy magába zárkózó, nyughatatlan „idegember”. Gyenge fizikuma ellenére óriási szellemi energiákat mozgósított alkotás közben, szinte belebetegedett munkáiba. Sohasem volt saját tulajdonú otthona, és sohasem lakott tovább nyolc évnél egyetlen helyen. Római katolikusból lett unitárius, mert vonzotta az igazságosság, az egyenlőség és a népi­ség gondolata. Személyiségének érdekes, nyughatatlanságával ellentétes pszichológiai lenyomata, hogy kézírása, kottaképe épp olyan nemes vonalú és szép, mint amilyen talán csak Mozarté volt a zenetörténetben.

Bartókot mindazonáltal nem az élet kezdete, hanem az elvágyódás, a befejezés, a halál misztériuma érdekelte. Alkotásaiban egyszerre van jelen a hagyomány és a modernitás, a múlt és a jelen, zenei érdeklődésének meghatározója a ritmus. Összetett, sokfelé ágazó, rejtélyes és nagy hatású életműve követendő példa az utókor – nem csak – zenésztársadalma számára. Nem véletlen, hogy Bokor Jutta furcsa árat szabott az egyébként valamennyi levéltár, könyvtár, iskola, illetve oktatási intézmény által ingyenesen igényelhető új kiadványnak. Azt, hogy vetítésenként legalább 50-100, Bartók zenéjét ismerő vagy megismerni akaró fiatal lássa.