Hirdetés

Van, hogy valaki nehéz utat választ a zenében, de nem bánja meg. Így tett a harmincnégy éves Vas Bence is, aki Hammond-orgonán játszik. A hangszernek a jazzben komoly tradíciója van, elég a legnagyobb mesterek, így Jimmy Smith vagy Joey DeFrancesco nevét említeni. A Hammondot legszívesebben trió formációban, például orgona, gitár, dob felállásban használják a muzsikusok, és általában így tesz Vas Bence is.

Ezért is lehet meglepő, hogy ezúttal egy nagyzenekari CD-vel jelentkezett, a kísérőzenészek javarészt a Modern Art Orchestra művészei. A fiatal muzsikus igyekszik áthajolni a jazzt és a kortárs zenét elválasztó korláton. Öt, gondosan megírt, alaposan kimunkált darabot sorakoztat fel, ezeket ritmusváltások, egymásba kapcsolódó, szvitszerű részletek jellemzik; csak az orgonista maga, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos Bacsó Kristóf bonyolódik nagyobb ívű improvizációba. Sajátos hangzásbeli élmény a zongora és a Hammond közös, összecsengő játéka. Az egész lemez hangulata komoly, de nem drámai, Vas Bence elmondása szerint az egyes darabok szerkesztésénél az aranymetszés szabályait és Bartók komponálási elveit igyekezett alkalmazni. A borító esetében szintén, amit ő tervezett és festett.

A CD megjelenését a Wacław Felczak Intézet támogatta. Ez a magyarországi Felczak-alapítvány lengyel tükörszervezete, feladatuk a két nép kulturális kapcsolatainak erősítése. A magyarázat minderre, hogy a magyar orgonista ideje jó részét egy Varsó melletti kisvárosban tölti. Hogy milyen módon épült be a lengyel jazz világába, az is jól mutatja, hogy az overture et al. megjelenését a Lengyelországban kiadott, de nemzetközileg is igen rangos szaklap, a Jazz Forum, valamint a Jazzpress magazin is segítette.

Korábban írtuk