Bazilika 800

Bármely irányból érkezzünk is Pannonhalmára, már kilométerekkel távolabbról jól látszik a Pannonhalmi Főapátság épületegyüttese, melyet a X. század végén építettek „Pannónia szent hegyére” az Itáliából, Cseh- és Bajorországból hazánkba érkező bencés szerzetesek. A Tours-i Szent Márton tiszteletére 996-ban alapított monostorban gyakori vendég volt István király, aki a létesítményt 1001-ben királyi apátság rangjára emelte. A Pannonhalmi Főapátság kisebb történelmi megszakításokkal ugyan, de azóta is folyamatosan működik.

„Ora et labora!”

A bencés rendet 529-ben alapító Nursiai Szent Benedek Regulája hetvenhárom fejezetben foglalja össze, pontosan hogyan és miként kell élnie egy elhivatott bencés szerzetesnek. Jelmondatuk, az „Ora et labora!”, azaz „Imádkozzál és dolgozzál!” szellemében mindennapjaik ritmusát a közös imádság, a Szentírás imádságos olvasása és az elvégzett munka adja. Ez utóbbiba a ház körül teendők éppúgy beletartoznak, mint az iskolai oktató-nevelő munka, az apátsághoz tartozó plébániák lelkipásztori irányítása vagy épp az apátság működtetéséhez nélkülözhetetlen gazdasági, turisztikai és kulturális tevékenységek. A monostornak ugyanis van vendégháza, étterme és cukrászdája, de pincészete, sörfőzdéje, ásványvízüzeme, arborétuma és gyógynövénykertje is.

A kulturális programok szempontjából az idei év különösen gazdag, hiszen a bencés közösség most ünnepli a pannonhalmi bazilika újjáépítésének és felszentelésének 800. évfordulóját. A 2023. november 11. és 2024. november 11. között zajló Bazilika800 rendezvénysorozat fókuszában Ferenc pápa azon mondata áll, melyet Pannonhalma monostoráról tavaly, második magyarországi látogatása alkalmával mondott: „Lélekben és a szívemben a pannonhalmi apátság, az ország egyik nagy lelki emlékműve felé fordulok, az imádság helye és a testvériség hídja felé.”

Kelet–Nyugat hídja

Pannonhalma hídszerepe már a monostor alapításakor is megfogalmazódott, hiszen azt Géza fejedelem Európa keleti hídfőjének szánta. Rajta keresztül már a középkorban is intenzív kulturális és szellemi kapcsolat zajlott a kereszténység nyugati és keleti központjai, azaz Róma, Tours, Nola, illetve Betlehem, Jeruzsálem és Alexandria között.

A lelki, imádságbeli összefonódás középpontja pedig már akkor is az az 1002-ben felszentelt Szent Márton-bazilika volt, mely jelenlegi, kora gótikus formáját 1224-ben nyerte el. Arról, hogy a templom eredetileg hogyan is nézhetett ki, pontos dokumentumaink nincsenek. Az 1994-ben végzett régészeti feltárás során a jelenlegi torony alatt ugyanakkor megtalálták az egykori nyugati szentély alapjait, amiből arra következtethetünk, hogy az István király támogatásával Asztrik apát által felépített templom falai és méretei azonosak lehettek a jelenlegivel.

– A templomot először egy tűzvészt követően, 1137-ben kellett újjáépíteni. Azt azonban, hogy ez milyen mértékű átalakítás volt, nem tudjuk pontosan. Valószínűleg egy újabb tűzeset lehetett az oka annak, hogy az 1200-as évek elején, azaz Uros apát idején ismét szükségessé vált egy nagyszabású felújítás. Az egyik legfontosabb szempont ekkor az volt, hogy megtartsák a templom XI. századi, Szent István királyunkhoz visszavezethető struktúráját még annak ellenére is, hogy az akkoriban építészetileg már archaikusnak számított – mondja Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a főapátság kulturális főigazgatója.

Uros apát és műve

Az 1224-ben, éppen nyolcszáz évvel ezelőtt elkészült és II. András király jelenlétében felszentelt templom négy építőműhely keze nyomát viseli, amelyek tagjai a XIII. század elején bizonyíthatóan Franciaországból érkeztek Pannonhalmára. Arról, hogy ki is volt az az Uros apát, aki a XIII. század elején nemcsak a teljes monostorépületet és a bazilikát építtette újjá, hanem ezzel együtt megreformálta az időszerűtlen gazdálkodást, sőt a szerzetesi életformát is, számos korabeli oklevél és dokumentum tanúskodik.

– Pannonhalma tizennyolcadik apátja rendkívül tudatos életét élt, így rendszeres időközönként számot vetett, vagyis nagyjából öt-tíz évente összefoglalókat készített életéről. Ezek a fennmaradt dokumentumok jól tagolják a rendkívül hosszú, több mint harmincéves pannonhalmi apáti idejét – meséli Szovák Kornél történész, az Uros apát és műve című, a főapátságban látható időszaki kiállítás egyik kurátora. – Pályája Tihanyban indult, majd Pannonhalmára került, ahol az ősi monostort mind lelki-szellemi, mind pedig fizikai értelemben siralmas állapotban találta. Első lépésként a korszerűtlen gazdálkodást kellett rendbe tennie, így birtokrehabilitációba kezdett. Egyrészt a korábban elbitorolt ősi apátsági birtokokat szerezte vissza, másrészt új birtokokkal gazdagította az apátságot. Mindehhez rengeteget utazott, hiszen jól tudta, ahhoz, hogy befolyását érvényesíteni tudja, elkerülhetetlen a személyes jelenlét. Munkálkodása rendkívüli eredményeket hozott, neki köszönhető, hogy egyfajta szellemi-lelki reneszánsz kezdődött Pannonhalmán, és az is, hogy felépült az apátság harmadik temploma, amely ma a magyar középkor egyik legépebb állapotban megőrzött építészeti emléke.

A pannonhalmi szerzetesközösség a bazilika a felszentelésének 800. évfordulójára az Ünnep évével emlékezik. A több mint nyolcvan jubileumi rendezvény programja között az Uros apát alakját és munkásságát bemutató kiállítás mellett fotó- és roll up tárlat, konferenciák, épülettörténeti séták, koncertek és közös imádságok is szerepelnek. A templom felszentelésére 2024. augusztus 27-én ünnepi szentmisével emlékeznek, melyen az 1224-es felszentelést végző váci, nyitrai és zenggi püspökök utódai is részt vesznek.