Beat ünnep
E címmel nyílt tárlat a Műcsarnokban Kőbányai János író, fotográfus képeiből, aki több mint másfél évtizeden át dokumentálta a magyar beat- és rockzenei koncerteket, a zenészeket és a közönséget. Bár a járványhelyzet miatt a múzeum egy ideig nem látogatható, online megtekinthető a megnyitó, ahol Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró előadása mellett a képekből is gazdag ízelítőt kapunk.
A Műcsarnok kiállítása Kőbányai János hetvenes–nyolcvanas években készült fotóiból válogat. Legendás helyszínek és arcok bukkannak fel, például a tabáni domboldal az LGT-vel és a Minivel, a Kistext-pálya a Beatrice zenekarral vagy a Rottens punkegyüttes az Erzsébetvárosi Művelődési Házban rendezett akcióival. Egy-két képkockán feltűnnek az underground bandák, az URH, a Bizottság figurái, ahogyan a Fölöspéldány, az 1970-es évek legvégén alakult művészcsoport működésének pillanatai is. Kőbányai ott volt a fényképezőgépével minden izgalmas történés közepén, Allen Ginsbergnek, a beatkorszak költőjének 1980-as magyarországi látogatásán, Somló Tamás otthonában, Török Ádám és a Mini, valamint az Illés koncertje előtt a zenészekkel a backstage-ben vagy a Szörnyek évadja 1986-os forgatásának szünetében, Cseh Tamás és Csengey Dénes beszélgetésénél. És nem kívülállóként: a zenészek személyes ismerősként fogadták, enélkül nem épülhetett volna ki az a fajta bizalom közte és az alanyok közt, ami minden fényképéről sugárzik.
A személyes pillanatok, a koncertek történései mellett Kőbányai szociológusi érdeklődését sem szorította háttérbe. Egyetemista évei óta publikált, legnagyobb feltűnést keltő esszéi az ifjúsági ellenkultúra, a punk- és a csövesjelenség értelmezéseiről szóltak. Nem csoda hát, ha a fellépők mellett a koncertek másik fontos szereplőjét, a közönséget is különös kíváncsisággal fotózta. Így a Kádár-korszak művelődési házaiban, vidéki koncerttermeiben rajzolódik fel a másik Magyarország, a hetvenes–nyolcvanas évek szubkultúráinak világa. Dokumentálva többek között azt is, amit ma már a történelemkönyvekből ismerünk: beépített civil ruhás nyomozókat és persze nyíltan, uniformisban a hangulat robbanását figyelő rendőröket is felfedezhetünk egy-egy pillanatképen. A késő Kádár-kor hivatalos kultúrpolitikája előtt a beat, majd később a rock világának szereplői finoman szólva sem voltak mindig szalonképesek, a nyolcvanas évek punkjait és csöveseit pedig egyenesen tűrhetetlennek tartották. Ma már tudjuk, e szubkultúráknak megvoltak a maguk nyugati előzményei, hazánkban mégis némi magyaros jelleget öltöttek: az idősebb generációval szembeni lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájának kritikája keveredett. Nem véletlen, hogy a rock- és a punkvilág jelentős része szinte azonnal belecsusszant a tűrt és tiltott kategóriába.
– A tárlaton látható kétszáz fotó a Kőbányai János által oly kedvelt beatünnep és a beatünnep vége fogalompárra fókuszál. A május elsején tartott tabáni rockkoncertek, a szeretet és a felszabadultság érzésével nagy tömegeket megmozgató magyar Woodstock örömünnepétől a csövesek, punkok, alternatív zenét játszó együttesek jóval kiábrándultabb, lázadó világáig ível a dokumentált időszak – mondja Rockenbauer Zoltán, a Beat ünnep tárlat kurátora. A virágkort és az azt lezáró időszakot bemutató képeket a Műcsarnok két termében állították ki, ily módon is jelezve, hogy két külön korszakról van szó, amelyek azért lazán kapcsolódtak egymáshoz. A megnyitón elhangzott, a kiállításra tízezer fotóból válogattak, Kőbányai János e hatalmas anyagot szűkítette ötszázra, végül kétszáz fénykép került a falakra.
