Beteljesült álmok

Igen erős családi támasz van mögöttem, amire mindig számíthatok, és ezért igen hálás vagyok a Jóistennek – mondja Radics Gigi. A világsztárokat is elvarázsoló énekesnő első önálló, nagyszabású koncertshow-jára november 10-én kerül sor a Papp László Sportarénában.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– Zenei adottsága családi örökség?

– Egész biztosan befolyásolt, hogy édesapám is zenész volt, akit rokoni kapcsolat fűz a néhai gitáros Radics Bélához. Amikor hangszálgondjai miatt nem tudott többé énekelni, fellépéseket kezdett szervezni. Hatéves voltam, amikor hallottam, hogy a másik szobában zongorázik, és elkezdtem hozzáénekelni. Ő lett az első menedzserem, zenekart alapított, és nyolcéves koromtól azzal léptetett fel országszerte sokszor ingyen is, hogy megismerjenek. Magyarország legjelentősebb énekesnőjének, Cserháti Zsuzsának a műsorát tanultam be, ő volt az első példaképem, a férfiak közül pedig Horváth Charlie.

– Máig is felnéz rájuk?

– Igen, de másokkal kiegészülve. Amikor Nelson Mandela AIDS-ellenes koncertet szervezett sok fellépővel, akkor láttam, hallottam Beyoncét, és azonnal megszerettem. Később a keresztpapámtól kaptunk egy laptopot, és az interneten újra rátaláltam az énekesnőre. Azóta minden zenéjét, sőt még a koncertjein mondott kötőszövegeit is megismertem, szinte az énektanárom lett. Nagyon remélem, hogy egyszer majd személyesen is találkozhatok vele, és köszönetet mondhatok neki az „énekórákért”, ugyanis rengeteget tanultam tőle. Időközben bővítettem is a példaképek sorát: Stevie Wonder, Mariah Carey, Whitney Houston. A stílusokban sem vagyok válogatós, a heavy metalon kívül mindent hallgatok a soultól a gospelig.

– 2011-ben, 15 évesen már kislemeze és klipje jelent meg, nagyjából hasonló korban, mint annak idején Amerikában Donny Osmond, Michael Jackson vagy pár évvel ezelőtt Jackie Evancho. Nem tart attól, hogy a hírnevet nem sikerül átvinni az érettebb korba?

– Amikor elindultam a tehetségkutatókon, sosem voltam görcsös, hogy most aztán mindenképp nyernem kell. Közben elindultam a zenei úton külföldön is, de ott sem azért, hogy úristen, világsztárnak kell lennem. Egyszerűen kíváncsi vagyok Amerikára, hogy európaiként miként lehet ott érvényesülni. De ha nem sikerül valami, akkor sem vagyok elkenődve. Az a szerencsém, hogy igen erős családi támasz van mögöttem, amelyre mindig számíthatok, és ezért igen hálás vagyok a Jóistennek. Bár úgy indultam el, hogy csak a zene érdekelt, ha úgy érzem, elegem van, hazamegyek a szülőfalumba, a Nógrád megyei Endrefalván lévő kis stúdiómba, ahol elkezdtem énekelni, és az rendbe tesz.

– 2012-ben a Megasztár győztese lett, ami megváltoztatta az életét. Ennek tükrében mennyire döntheti el önállóan, hogy mit csinál?

– Amikor vége lett a Megasztárnak, hazamentem, és próbáltam kipihenni a fáradalmakat, de otthon már vártak a családtagok, és mindazok, akiket gyerekkorom óta ismertem. Több százan voltak, autogramokat és fényképeket kértek. Akkor kezdtem dolgozni egy menedzserrel, valamint egy kiadóval, és noha a győzelem sok mindent hozott számomra, zeneileg eléggé korlátozott is, például nem feltétlenül azt a stílust csinálhattam, amit szeretek.

– Még ugyanabban az évben első albuma több dalát is angolul vette fel Los Angelesben. Korábban tanulta a nyelvet, vagy egyszerűen ráérzett a kiej­tésre?

– Kiejtést már tanultam, és bár beszélni még nem tudtam, nem volt gond, ha angolul kellett énekelnem. Azóta már beszélem is a nyelvet, amiben nagyon sokat segített, hogy nyelvtanfolyamra jártam, ráadásul amerikaiakkal kezdtem stúdiózni, akikkel csak így tudtuk megérteni egymást. Mivel egy Amerikában élő magyar srác, Kelemen Huba szerezte a Megasztár utáni debütáló dalomat, arra gondoltunk, hogy ezt Los Angelesben vesszük fel az ő segítségével. Gyermekkoromtól álmom volt az ottaniak zenei stílusa, ők ráadásul másképp tudják értékelni azokat a művészeket, akik tehetségesek. Amikor mondtam a helyi zenekaroknak, hogy szeretnék velük zenélni, csak azt kérdezték, hogy mit játsszanak? Aretha Franklint, vágtam rá, ők pedig csak beszámoltak, és már nyomták is egyik ismert dalát.

– Hogyan került kapcsolatba Quincy Jonesszal, aki nyáron a Budapest Sport­arénában koncertezett, és nemcsak hogy vendégül hívta erre az eseményre, de azt is nyilatkozta, hogy „Radics Gigi egy sztár, és mindig is az volt”?

– Egy külföldön élő magyar hölgy küldte el neki személyesen a megasztáros felvételeimet, mivel ő valamilyen módon kapcsolatban állt Quincyvel, ő pedig ezután keresett fel, még az akkori menedzsmentemen keresztül. Azóta háromszor voltunk Los Angelesben a családdal nyelvet tanulni, egyúttal felmérni a zenei igényeket, legutóbb pedig Quincy Jones születésnapi partijára is meghívtak. Azok a hírességek, akikre kislány korom óta felnézek, hirtelen ott álltak előttem. Amikor megérkeztünk a kísérőmmel, épp Stevie Wonder lépett be, az ünnepelt pedig már ott ült a társaság közepén. Amikor meglátott, örömmel üdvözölt, és odaszólt Stevie-nek, hogy jöjjön oda, hadd mutasson be neki! Én meg csak bámultam, hogy ez tényleg valóság? Aztán a Quincy Jones Production egyik menedzserét kérdeztem, hogy miért szerepel az énekes nyolcvanötödik születésnapi nagykoncertje miatt Budapest is a tervükben, és erre én is megkaptam a részvételi meghívást. Sejtelmesen mosolyogva csak annyit válaszolt: mit gondolsz? Nagyon jólesett, és végül fantasztikusan sikerült a budapesti koncert, rengeteg magyar zenész gratulált utána.

– De még jóval előtte, 2012-ben a Montreaux-i Jazz Fesztiválra is meghívta, ami részéről a rendkívüli elismerés jele.

– Apukámmal először el sem akartuk hinni, de az akkori menedzsmentem kiderítette, hogy tényleg tőle jött az invitálás. Quincy maga hívta fel a Montreaux-i Jazz Fesztivál fő szervezőjét, hogy ott szeretne látni énekelni, emiatt teljesen átalakították az egyébként már összeállt műsort. Mivel már repülőjegyet sem tudtunk venni, autóval utaztunk tizenhat órát, de még a helyszíni próbán is álomnak tűnt az egész. Amikor rám került a sor, Quincy besétált, és csak annyit kérdezett: „Are you ready?, azaz Készen állsz? Ezután történt, hogy az amerikai utazásaim során Quincy többször meghívott a családommal együtt a hollywoodi otthonába.

– Itthon is folyamatosan dolgozik, a koncertek mellett október 6-án elindult az X-Faktor televíziós tehetségkutató műsor újabb szériája, aminek ismét a mentora. Hogyan történt a felkérés erre a munkára?

– Nagyon megtisztelő volt, hogy a tévécsatorna gondol rám ebben a szerepkörben, hiszen az X-Faktor világszerte jelentős műsor. Éppen ezért tartottam is attól, hogy sokan majd azt kérdezik, mit keres a mentori pult mögött egy ilyen fiatal nő? Néhány kommentelő szóvá is tette ezt, de úgy érzem, hogy a tavalyi szériában joggal kiharcoltam a helyemet. Pláne mert e műsor kapcsán az embereket inkább az foglalkoztatja, hogy milyen tehetségek mutatkoznak be, a mentoroknak a tudásukkal kell támogatni őket a döntőig. Mivel szeretem a tehetséges embereket, saját tapasztalataim alapján tényleg igyekszem segíteni őket. Lehet, hogy fiatal vagyok, de hatéves korom óta állok színpadon. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő évek során még tovább fejlődhetek zeneileg, mert ennek a folyamatnak soha nincs vége.