Bob Dylané az irodalmi Nobel-díj

A modern amerikai líra nem érthető meg Bob Dylan nélkül, elismerése ugyanakkor azt is jelenti, hogy a rock műfaja ma már a kultúra szerves része – mondta Bródy János az MTI-nek annak kapcsán, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat az amerikai dalszerző, előadónak ítélték.

„Dylan Nobel-díja hatalmas dolog számomra is, hiszen már fél évszázada hiszek abban, hogy a rock képes megközelíteni a klasszikus formák értékeit” – mondta a Kossuth-díjas dalszerző, szövegíró.

Bródy János emlékeztetett arra, hogy Bob Dylan szövegei megjelentek önálló kötetben és a szakma költőként is számon tartja.

Mint kifejtette, Bob Dylan dalait és szövegeit már az Illés-együttes indulásakor jól ismerte és szerette, zenélni is nagy mértékben miatta kezdett el a hatvanas évek elején. A közgazdász édesapja által egy amerikai útról hozott lemezek között Dylan két albuma is ott volt, és ezeket rengeteget hallgatta.

„Nagyon azt éreztem, hogy olyan minőséget képvisel, ami zenei formában jelenik meg, de nem kizárólag zenei. Abban az időben vonzódtam az akkoriban induló zenei mozgalmakhoz, Dylan egyfajta biztatást adott nekem arra, hogy ami ebben a műfajban igazán fontos, az nem a zeneiskolában tanulható meg” – fogalmazott Bródy János.

Megemlítette, hogy a legenda szerint Dylan a hatvanas évek elején ellátogatott példaképéhez, Woody Guthrie folkénekeshez, akinek a gitárjára az volt felírva: This machine kills fascists (Ez a szerkezet megöli a fasisztákat), vagyis a gitározás közéleti tevékenység.

„A hatvanas években erősen kötődött az akkori társadalmi mozgalmakhoz, bár később tiltakozott, amikor politikai szövegírónak aposztrofálták. A Blowin’ in the Wind című dala a hippimozgalom egyik himnusza lett, akárcsak később a The Times They Are A-Changin’” – fejtette ki Bródy János.

Kitért arra, hogy Dylan Nashville Skyline című lemezét szereti a legjobban, talán azért, mert azon a country zenével kereste a kapcsolatot (néhány évvel később a Fonográf együttes is country stílusú számokat játszott). Ugyancsak kiemelkedőnek tartja egyik legkorábbi munkáját, az 1963-as The Freewheelin’ Bob Dylant, amely az első volt, amelyen saját szerzeményeit énekelte.

„Elsősorban mindig is dalszerző volt, sokak számára előadói stílusa nem feltétlenül rokonszenves, dalai közül jó néhány nem is az ő előadásában vált igazán népszerűvé, hanem például Jimi Hendrixtől, Pete Seegertől, a Peter, Paul & Marytől. Fontos korszaka volt, amikor a hetvenes években összeállt a Band nevű együttessel” – mondta Bródy János.

Bob Dylan irodalmi Nobel-díja fordulatot jelenthet az elismerés történetében – fogalmazott az MTI-nek Barna Imre, az amerikai dalszerző, költő és énekes verseinek magyar fordítója a Svéd Akadémia csütörtöki bejelentése után.

„Bob Dylan nem annak ellenére kapta a díjat, hogy rocksztár, hanem bizonyos értelemben pontosan azért” – fűzte hozzá a műfordító, aki felidézte: az amerikai dalszerzőt pályafutása kezdete óta a rock Rimbaud-jaként is emlegették.

„El kell fogadni azt a naponta tapasztalható tényt, hogy ma a költészetet nagyon sokan ebben a formában is fogyasztják. Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, hogy mára nem ez-e a költészet legjellegzetesebb formája. Ha pedig valaki azt mondja, rockköltészet, mindenkinek Bob Dylan az első, aki eszébe jut” – hangsúlyozta. Emlékeztetett arra is: noha sokan nem túl komoly tippnek gondolhatták, a Ladbrokes fogadóiroda már több éve az esélyesek között emlegette Bon Dylant.

Barna Imre 1986-ban jelentetett meg egy életrajzi regényt Bob Dylanről, majd 1989-ben Mit fúj a szél címmel adta közre Bob Dylan-versfordításait, utóbbi kötet 2005-ben kibővített formában is megjelent. A műfordító úgy véli, a díj hatására megindulhat annak a feltárása is, hogy miként illeszkedik Bob Dylan pályafutása az előzmények, például a beatköltészet kontextusába.

„Nagyon nehéz Bob Dylanre úgy gondolni rá, úgy olvasni vagy akár fordítani a szövegeit, hogy az embernek közben nem megy a fülében a zene” – mondta el, kiemelve: bár sok a szabadvers-szerű szövege, sőt a korai években felolvasásra szánt szerzeményeket is írt, a Bob Dylan-dalokra az énekelhetőség miatt leginkább a kötött versformák jellemzőek. Költészetében megmaradt a korai évek népdalba hajló balladisztikus hangja, ehhez társult később a megfoghatatlanság, a sokak által elemzett titkok, sejtelmes utalások, szürrealisztikus képek és látomások.

„Olyan jellegzetes, könnyen felismerhető lírai ént, lírai szerepet teremtett magának, ami elválaszthatatlanná vált rockzenei karrierjétől” – mutatott rá Barna Imre, aki szerint a hetvenedik éve felett is rendszeresen koncertező Bob Dylan ennek ellenére sosem tetszelgett a költői szerepben.

A Svéd Akadémia indoklása szerint a világhírű zenész az amerikai dalkincs új költői kifejezésekkel való gazdagításáért kapta a 8 millió svéd koronával (257 millió forintos összeggel) járó elismerést.

MTI