Önmagunk és a szerelem keresésének komédiája Tatabányán
Bogarttal vagy nélküle csajozzunk?
Milyen esélyei vannak egy jelentéktelen külsejű, depresszióra hajlamos fiatalembernek, hogy válás után ismét párt találjon? Ront vagy javít a helyzetén, hogy kedvenc filmsztárja, Humphrey Bogart ad neki tippeket az ismerkedéshez? Akik ismerik Woody Allen munkásságát és kedvelik a humorát, azoknak mindenképpen érdemes ellátogatniuk a Játszd újra, Sam! előadására a tatabányai Jászai Mari Színházba. A darab ugyanakkor a negyvenes-ötvenes évek amerikai filmjei rajongóinak és a frivol szerelmi komédiák kedvelőinek is kellemes perceket szerezhet.
Olvasóink egy része bizonyára jól tudja, hogy az 1972-es Játszd újra, Sam! olyan Woody Allen-film, amelynek ő írta a forgatókönyvét, ő játssza a főszerepét, de nem ő rendezte. Az talán kevésbé van benne a köztudatban, hogy e mozgóképes adaptáció Allen azonos című színművén alapul, amely 1969-ben debütált a New York-i Broadwayn.
A komédia magyar bemutatójára 1983-ig kellett várni – akik annak idején eljutottak a budapesti Vígszínház előadására, bizonyára mind a mai napig emlékeznek rá –, ám azóta több hazai teátrum is műsorára tűzte. Legújabb változata a tatabányai Jászai Mari Színházban látható, Crespo Rodrigo rendezésében.
A darab központi alakja a filmkritikusként dolgozó Allan Felix, akinek magánélete romokban hever. Exneje, Nancy olyannyira unalmasnak találta a házasságukat, hogy a közelmúltban véget vetett neki, és a fiatalember a válást követően nem kezdett újra ismerkedni. És nem azért, mert nem vágyik újabb kapcsolatra, sokkal inkább azért, mert jelentéktelen külseje, önbizalomhiánya és depresszióra való hajlama miatt nem túl sikeres a nőknél.
Legjobb barátai, Dick és felesége, Linda azonban nem hagyják annyiban a dolgot, így Felix belemegy, hogy vakrandikat szervezzenek neki. E találkozók azonban általában kisebb katasztrófával – kudarccal, csúfos felsüléssel, megszégyenüléssel – végződnek.
Felix ugyanakkor olyan gyakran találkozik Lindával, hogy fel kell tennie magának a kérdést: lehetséges, hogy akit keres, mindvégig ott volt a szemei előtt? De mit gondol erről a nő, és hogyan reagálna egymásra találásuk hírére Dick?
A darab cselekménye tehát nem túl bonyolult, ám ebből nem következik, hogy unalmas volna: Woody Allen szórakoztató szerelmi komédiát kerekít e banális, akár sablonosnak is mondható alaphelyzetből. A Játszd újra, Sam! hatóerejének egyik titka az eltéveszthetetlenül önironikus alapállás: nem nehéz rájönni, hogy a szerző önmagáról mintázta a főszereplőt, így amikor Felix ügyetlenségén mulat, tulajdonképpen önmagán derül.
A következő lényegi elem: a mozi iránt érzett, már-már áhítatos tisztelet. Felix ugyanis Humphrey Bogart talán legnagyobb rajongója. A Casablanca a kedvenc opusa tőle – nem véletlen, hogy a darab e film zárójelenetének felidézésével kezdődik. Ez a Kertész Mihály által rendezett, három Oscar-díjjal kitüntetett alkotás – amely nem csupán szerelmesfilm, de háborúellenes dráma is – mindmáig érezhető hatást gyakorolt a popkultúrára. Olyan jellegzetes, szállóigévé vált mondatok hangoznak el benne, mint például a „nekünk mindig megmarad Párizs” vagy a manapság inkább Emir Kusturica Macska-jaj (1998) című filmjéből ismert „ez egy gyönyörű barátság kezdete”. Bogart karaktere, Rick Blaine pedig azt mondja a Casablancában található kávéháza zongoristájának: „Játszd el, Sam! Játszd az As Time Goes Byt”, mire Sam bele is kezd a dalba.
E rajongás magyarázza hát, hogy Bogart nemcsak a filmjei megtekintése közben van Felixszel, de akkor is, ha a fiatalember úgy érzi: buzdításra, támogatásra, útmutatásra van szüksége a vetítőtermen kívüli világban. A csak Felix – és persze a nézők – által látott és hallott karakter ilyenkor felbukkan a színen, hogy hódítási tanácsokkal lássa el, a megfelelőnek tartott viselkedésre vegye rá, vagy cselekvésre sarkallja. Ez a képzelt, zárt, intim világ ad neki biztonságot és energiát, hogy feltöltődjön a világ következő megmérettetéseire…
De Woody Allen azt is nyilvánvalóvá teszi: a Bogart által adott tanácsok nem sokat érnek. A negyvenes-ötvenes évek film noirjainak macsó hozzáállását tükrözik, amelyek már a hatvanas évek Amerikájában is nyersnek bizonyulhattak, míg napjainkban egyértelműen otrombának és tiszteletlennek mondhatók – viszont komikumforrásként kitűnően működnek. Csakhogy mindennek eredményeként bálványa nemhogy nem segíti, de végső soron akadályozza Felixet, és ennek felismeréséből fakad a darab üzenete, tanulsága: ha ismerkedésről és a szerelem kereséséről van szó, felesleges mást utánozni, a leghelyesebb, ha önmagunkat adjuk.
A legnagyobb hatású összetevő Woody Allen gyakran elemzett, sajátságos humora, olyan megállapításokkal, mint „a házasság nem habos torta. Inkább egy odaégett muffin” és olyan párbeszédekkel, mint „mit csinálsz szombaton? Megölöm magam! És pénteken? Téged!”.
Figeczky Bence látszólag különösebb erőfeszítés nélkül kelti életre a társra vágyó, ám sokáig nem találó fiatalember alakját. A néző egyfelől nevet azon, ahogyan csetlik-botlik, másfelől elismeréssel adózik neki, amiért oly sok fiaskó után sem adja fel – és ebben alighanem annak is része van, hogy a fiatalember balsikerei láttán óhatatlanul felidéződik benne, hogy neki magának hogyan sikerült vagy nem sikerült társra találnia.
A bátortalan, esetlen, gyakran hezitáló és ábrándozó Felixet hatásosan ellenpontozza Bogart, a sikeres filmsztár és domináns férfi mindig higgadt, magabiztos, töprengés helyett a cselekvést előnyben részesítő alakja. A filmsztárt a szinkronszerepekből ismert Király Attila kelti életre, mély hangjával téve markánsabbá színpadi jelenlétét.
Az empatikus, segítőkész – saját kapcsolatával nem ok nélkül elégedetlen – Lindát megformáló Bartos Ági láttán a cselekményt nem ismerők is egykettőre sejteni kezdik, ki lesz Felix vágyainak csak kezdetben titokzatos tárgya…
A Játszd újra, Sam! tatabányai változata tehát újabb bizonyíték arra, hogy egy klasszikussá érett és bemutatója óta számos alkalommal bizonyító darab manapság is képes megtölteni a nézőteret.
