Borkirálynők
Mi a közös a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészetben, a bodrogkeresztúri Nobilis Pincészetben és a fertőrákosi Luka Pincészetben? Természetesen az országos hírnév és a kiváló borok, ezen kívül pedig hogy ezeket a pincéket nők vezetik, nem is akárhogy. Megkérdeztük őket, hogyan sikerült érvényesülniük ebben a férfiasnak tartott szakmában, és hogyan küzdenek meg a hétköznapok kihívásaival.
A borászat férfiszakma, tartják sokan. De nagyot néznének, ha a Kunsági borvidékre vezetne útjuk, és betérnek a szigetcsépi Gál Pincészetbe. Itt ugyanis nem más a borász, mint a rozék királynője, aki a szebbik nem képviselőjeként először nyerte el az Év Bortermelője címet 2013-ban.
– Akkor már 22 éve létezett ez a díj, azóta már egy kedves borász barátnőmnek, Nyúlné. dr. Pühra Beátának, a Nyakas pince főborászának is sikerült elnyernie – kezdi a beszélgetést Gálné Dignisz Éva, akinek nagyon sűrű a programja.
A napokban vett részt egy kifejezetten női borászok által tartott borbemutatón húsz résztvevővel, de már készül is a következő hasonló rendezvényre.
– Eredetileg orvosi vagy tanári pályára készültem, a gimnáziumban biológia–kémia szakra jártam, de végzősként mégis a kertészeti egyetemre jelentkeztem. Először a szőlész szakra, de innen, ma már azt mondom, szerencsére, átirányítottak a borászokhoz – eleveníti fel a díjnyertes borász, aki azóta sem bánta meg döntését.
A 80-as években nem lehetett egyszerű nőként és egyben pályakezdőként elhelyezkedni ebben a világban, de Gálné Dignisz Éva azt mondja, soha nem találkozott ellenszenvvel az akkoriban csakugyan férfiak által uralt közegben.
– Megadtam az illő tiszteletet az idősebb kollégáknak, a gyakorlati dologban nagyon sokat tudtak nekem segíteni, cserébe ők elfogadták azt az elméleti tudást, amit én az egyetemen tanultam – mondja a borász, aki a budafoki pincegazdaságban, majd az egyetemi tangazdaságban eltöltött évek után végül szőlész férjével együtt alapított családi pincészetet. Boraik a kezdetektől fogva szép eredményeket érnek el a világversenyeken.
– A franciaországi rozévilágversenyen több ízben is aranyérmet szereztünk az elmúlt 15 évben, kezdetben a szakma is erről ismert meg minket, de azóta a rozék mellett a fehérboraink is számos díjban részesültek, amire nagyon büszkék vagyunk – meséli Gálné Dignisz Éva, akit a Magyar Bor Akadémia is elnökségébe választott.
Bárdos Sarolta szülei, sőt nagyszülei is abban a dűlőben művelték a szőlőt, ahol most a Tokaj Nobilis borait adó tőkék teremnek. A családi hagyományokat új szintre emelő borászról azt tartják, hogy a természet erejét és légiességét egyszerre ragadja meg, amikor bort készít.
– Eleinte egy nagy cégnél voltam főborász, aztán jött a saját pincészet. Én mindig a munkámra koncentráltam, nem foglalkoztam vele, ki mit gondol róla, hogy nőként bort készítek – emlékezik vissza az indulásra Bárdos Sarolta, hozzátéve, mindig arra törekedett, hogy az adott évjáratból a legjobb minőséget készítse el, amit a fogyasztók is meghálálnak. Az ő pozitív visszajelzéseik mutatják, hogy jó az irány.
– Elegáns, finom borok készítése a célom, nem a felesleges koncentráció hajhászása alkohol- vagy cukortartalom terén; egyetlen paraméter se ugorjon ki a többi közül, legyen meg az egyensúly – sorolja munkája alapszabályait a borász, aki már nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet.
Családi tragédia indította el pályán Luka Enikőt. Neves borász édesapja halála után megörökölte a borászatot, ahol gyerekként sokszor besegített ugyan a munkába, de egyik napról a másikra a vezetést kellett átvennie.
– Sok jó ember vesz körül, akik segítettek nekem ebből a tragédiából feleszmélni és beletanulni a szakmába – eleveníti fel Luka Enikő az indulást. – Elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, megnéztem, más borászatok hogy működnek, így szedegettem össze a szükséges tudást – meséli a borász, aki a munkában a régi tradicionális borkészítés alapszabályait követi.
A fertőrákosi birtokon a szőlőt hosszan érlelik, a kézi szüretelés hívei, így tudják a szép, érett fürtöket kiválogatni. A gyömöszölés, préselés is kézzel történik. A kiváló vörösborok fahordóban érlelődnek, akárcsak egy évszázaddal ezelőtt. Luka Enikő ugyanakkor azt sem rejti véka alá, hogy a borászok világában nőként érvényesülni korántsem volt egyszerű.
– Nagyon sok buktatója volt, sokszor szembesültem irigységgel, megkaptam, hogy egy nőnek milyen könnyű dolga van, csak mosolyog és máris eladja a borát. Ezeket egyvalamivel lehetett kiküszöbölni, kétszer olyan jó bort kellett készíteni, ez meghozta az elismerést – mondja Luka Enikő. A Demokratának azt is elárulja, a pincészetet egy kolléganőjével vezeti, és bár vannak a borászatnak fizikailag is nehéz folyamatai, ilyenkor számíthat párja segítségére, mert családon belül át tudják hidalni a nehézségeket.
A magyar bor visszatért című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.
