Bronzcsiga és perselykő

A Vár Táncsics Mihály utcai épületét elsősorban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei kapcsán őrzi a magyar emlékezet: az utcafrontra néző, 1820 körül épült József lovassági laktanyában raboskodott a lelkes tömeg által kiszabadított Táncsics Mihály, illetve 1837 és 1840 között ebben az épületegyüttesben ült börtönben a felforgató tevékenységért elítélt Kossuth Lajos is. 1920 után az épület a Pénzügyminisztérium használatába került, majd 1948-ban háborús jóvátételként az Amerikai Egyesült Államok tulajdona lett. Az egykori börtönben az amerikai nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosok állomásoztak, majd háborús veteránokat szállásoltak el itt elsősorban rekreációs céllal, végül 2014-ben került ismét magyar kézbe.

Az ingatlan azonban nemcsak a falakon látható emléktáblák miatt lehet turistacélpont, hanem mert a mögötte elnyúló terület régészeti és kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű. A budai Várhegy megerősítése még IV. Béla király uralkodása alatt kezdődött meg, és minden valószínűség szerint itt építhették fel először a királyi központot: az oklevelekben magna curia regis, antiqua curia regis vagy németül Kammerhof néven szereplő épületegyüttes a falakkal körbevett óriási kert északi részén állt. A királyi udvar csak 1381-ben költözött át a mai Budavári Palota helyére, amikor is az uralkodó az itteni épületeket a Buda feletti Szent Lőrinc pálos kolostornak adományozta, majd a Cillei grófok, később az Országh család birtokolta a házat. Miután 1530-ban I. Ferdinánd hadvezére, Wilhelm von Roggendorf ostroma során az egykori Kammerhof előtti erődítésszakasz jelentősen megrongálódott, Szapolyai János hadmérnökei megerősítették a várfalakat, és egy nagy méretű bástya építésébe kezdtek. A várfal síkjából kiugró, a modernebb ostromtechnika ellen is védelmet nyújtó védmű, az úgynevezett Erdélyi bástya a klasszikus olaszbástya egy kezdetleges formáját valósította meg. Jelentősége azért is kiemelkedő, mert hazánkban itt találkozhatunk az ilyen típusú erősségek egyik legkorábbi megjelenésével.

Zolnay László régész 1962-ben kezdte meg a terület kutatását azzal a céllal, hogy megtalálja a korai királyi rezidencia maradványait. Bár a négyszázötven négyzetméternyi feltárt terület a hatezer négyzetméteres teleknek nyilván csak töredéke volt, az ásatások során mégis fontos leletek bukkantak elő. Zolnay a királyi ház részleteit és későbbi jelentős épületek maradványait is megtalálta, de a török kor szempontjából legizgalmasabbnak ígérkező részen, vagyis az Erdélyi bástyánál alig tudott kutatni az amerikai tengerészgyalogság veteményeskertje miatt. A munka folytatására így egészen 2018 augusztusáig kellett várni, amikor is a Várkapitányság Nonprofit Zrt. megbízásából a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának (BTM) régészei kezdtek kutatást az Erdélyi bástya területén. A feltárt épített emlékek a budai Vár több periódusban kialakított védelmi rendszerének egyik legjelentősebb, legjobb állapotban megmaradt, több méter magas felmenő falakkal rendelkező részletét jelentik. Ekkora tömegben, ilyen magasan álló eredeti erődítési falak a Várban egyedül a királyi palota területén őrződtek meg.

A gazdag leletanyagot most Az első bástya – pop-up kiállítás egy erődítmény rejtett kincseiről című különleges tárlaton mutatják be a látogatóknak, két helyszínen. A Táncsics utca 9. belső kertjében egy régészeti sétányt alakítottak ki, amelyet végigjárva a közönség megtudhatja, milyen különleges szerepet töltött be az Erdélyi bástya a magyarországi várvédelem során. A séta közben testközelből megszemlélhető a bástya területén kelet–nyugati irányban futó középkori várfal tizenhárom méter hosszan feltárt szakasza, amely egykor a mögötte lévő királyi ház épületeit védelmezte. A fal nyugati oldalához épült hozzá egy – a képi és az írásos forrásokból is ismert – nagy méretű, vastag falú, támpillérekkel ellátott középkori torony, amelynek falai részben a lőportár alá is benyúlnak. Az épületrészt az északi oldalon a sziklaszintig sikerült feltárni, így az közel ötméteres magasságban maradt meg az utókor számára. A területen az utolsó építési fázis az 1530-as években megépített Erdélyi bástya volt. Ezt a vastag falú védművet a torony nyugati támpilléréhez építették hozzá, a fal déli szakaszán pedig felvonóhidas gyalogoskapu került elő. A lőportár épületében mindehhez kapcsolódva interaktív kiállítótér várja a látogatókat. Itt megtekinthetők az ásatások során előkerült tárgyi leletek: arany- és ezüstpénzek, mindennapi használati tárgyak, fegyverek, teljesen épségben maradt lakatok, pipák, porcelánok. A legizgalmasabb darab talán a már említett, szinte teljesen ép felvonóhidas kapu, melyet az összes tartozékával – bronzcsiga, kapupántok, reteszek, nagy méretű lakat és perselykő – együtt sikerült megmenteni.

És hogy miért a talányos pop-up jelző a tárlat címében? Egyrészt utal az ideiglenességre, másrészt a különböző számítógépes programokban felugró ablakok elnevezésére, amelyek célja, hogy a felhasználók, ez esetben a látogatók figyelmét irányítsák: egyrészt a főváros egyik legjelentősebb múzeuma, a Budapesti Történeti Múzeum szakmai tevékenységére és programjaira, másrészt a Várban végzett rekonstrukciós és feltárási munkákra.

– Ez a kert sok évtizeden át megközelíthetetlen volt az emberek számára, mostantól október 31-ig viszont bárki bejárhatja és megcsodálhatja. A felhajtható információs táblák szegélyezte sétány, a figyelmet felkeltő, világoskék hatszögű bejárat, a világos, idővonalszerűen bemutatott történeti kitekintő nem titkolt célja, hogy a modern, letisztult arculat becsalogassa a fiatalabb korosztályokat is. A gyerekeket pedig interaktív, a korabeli mindennapok átélését segítő múzeumpedagógiai foglalkozások várják majd a lőportárban – mondta el a megnyitón Fodor Gergely, a Várnegyed területén megvalósuló kormányzati beruházásokkal kapcsolatos egyes feladatokért felelős új kormánybiztos. ν

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 / 20