Buddhák, démonok, kapuőrzők
Hopp Ferenc világutazó és műgyűjtő száz éve hagyta a magyar államra négyezer tételt számláló ázsiai műgyűjteményét és Andrássy úti villáját azzal a kikötéssel, hogy benne múzeum és kutatóintézet jöjjön létre. Ma itt működik a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, ahol a jubileum alkalmából Made in Asia címmel nyílt kiállítás 2020. augusztus 20-áig látogatható.
A tárlat tisztelgés az idén százéves intézmény és a százötven éves hazai Ázsia-kutatás előtt. Az Andrássy úti villa földszintjén Strobl Alajos márvány mellszobra idézi az alapítót: Hopp Ferenc lakása a villa földszintjén volt, az első emeleti termekben féltve őrzött magángyűjteményét állította ki, ami az 1890-es évektől látogatható volt a nagyközönség számára is. Hopp szobra mellett áll az egyes leltári számot viselő tárgy, egy strucctojás; a gyűjtő első világ körüli útján vásárolta, az ádeni bazárban. Jelképesen ebből bomlik ki a kiállítás, amely a több ezer darabos válogatást reprezentálja, amit Hopp Ferenc végrendeletében – villájával együtt – az államra hagyományozott, hogy múzeum és kutatóintézet létesüljön benne. Mindez egy rendkívül nehéz történelmi pillanatban, 1919-ben történt; a szintén a közre hagyott pénzadomány néhány hónap leforgása alatt elértéktelenedett. E nehéz helyzetből indult a múzeum, immár állami intézményként. Ma kollekciója harmincezer műtárgyat számlál, a szakkönyvtárában húszezer dokumentumot, archív fotóanyagot és negyvenezer kötetet őriznek.
Főhajtás a gyűjtők előtt
A kiállítás felütése a múzeum mai arculatát, a hagyományos és kortárs művészetre egyaránt fókuszáló munkáját is megidézi: a csigavonalban kanyarodó lépcsőház falfülkéiben Hopp idejében gyűjtött kínai kerámiafigurák álldogálnak, felettük a falon Gaál József képzőművész 2013-ban, az épületben rendezett önálló tárlatára készített óriási vándorbohócrajzai láthatók.
Az emeleti nyitó enteriőrben azonban már a XIX. században találjuk magunkat. Az akkoriban egyre inkább kitáruló világ magával hozta az érdeklődést a keleti kultúrák iránt, amelyek nem csak Hopp Ferencre voltak nagy hatással. Az első magyar kutató, Xántus János Eötvös József közoktatásügyi miniszter megbízásából indult 1869-ben távol-keleti expedíciójára, feladata szerint állami pénzen tárgyakat kellett vásárolnia. Ezek az Iparművészeti Múzeum, valamint a később önálló múzeummá váló néprajzi gyűjtemény ázsiai részlegébe kerültek. Ekkorra datálható a hazai ázsiai közgyűjtemény megalapításának ideje is – meséli Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója, a kiállítás kurátora.
A tárlat bejáratát egy sziámi Buddha-fej őrzi: a brit hadseregben őrnagyi rangban szolgáló orvos és magyar akadémiai levelező tag, a Kőrösi Csoma Sándor indiai nyomait kutató Duka Tivadar adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Egy másik neves gyűjtőnk, Zichy Jenő saját pénzén szervezett ázsiai expedíciókat, az ott fellelt régészeti anyagok a halála után Budapest székesfővárosra szálltak. Vay Péter katolikus püspök az ázsiai missziók látogatása során pedig Apponyi Albert miniszter megbízásából vásárolt japán tárgyakat. 1919-ben e gyűjtemények mindegyike a Hopp-múzeum égisze alá került. A Taurus nevű hadihajón orvosként szolgáló Bozóky Dezső viszont inkább pillanatokat gyűjtött: a századfordulón készített fotográfiái rendkívül értékes illusztrációját adják a korabeli Oszmán Birodalom és a távol-keleti területek mindennapjainak.
Titokzatos graffiti
Az első terem Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész-orientalistának, a múzeum első igazgatójának idejébe vezet. Itt kiderül, hogyan is gondolkodtak Ázsiáról a hazai gyűjteményalapítás idején, mik voltak a főbb gyűjtési szempontok. Ez a rész, mondhatni, tárlat a tárlatban. Az 1906-ból származó régi múzeumi vitrinek maguk is kiállítási darabokká váltak, a bennük felsorakoztatott kínai, japán, délkelet-ázsiai és indiai műtárgyak pedig nemcsak önmaguk okán érdekesek, hanem mesélnek a gyűjtők egyedi ízléséről, érdeklődéséről is. Például hogy Xántus János főként a XIV–XVI. századból származó kínai bronz rituális tárgyakat gyűjtött, míg Hopp Ferenc optikusként előnyben részesítette a precíz kidolgozásuk miatt különösen szépnek talált jáde- és drágakőfaragványokat. E tárgyakat a XIX. század második felében megnyitott kikötőkben, főként Jokohamában és a kínai tengerparti városokban szerezték be.
– A két világháború közti gyűjteményezés meghatározója a buddhista anyag. Felvinczi úgy vélte, ez fogja össze leginkább az ázsiai kultúrákat. Legfontosabb darabja egy kínai barlangtemplomból származó X. századi Buddha-fej – magyarázza Fajcsák Györgyi. Felhívja a figyelmet egy ugyancsak kiemelkedő régi emlékre, egy ülő démont ábrázoló csempelapra. A VI. századi dinasztiaváltás körüli harcok során elhunyt katonák kiengesztelésére emelt buddhista szentély falára több mint háromezer démonfigurát faragtak a korabeli mesterek. A Hopp-múzeumba került csempelap egyike annak a háromnak, amelyek Európába érkeztek. A dagadó izmokkal, vicsorgó pofával ábrázolt figurák hasonló szerepet töltöttek be a buddhista szentély falán, mint az európai keresztény templomok torz vízköpői: az ártó erőket igyekeztek távol tartani. Az eredetileg kék, vörös, sárga és zöld színekben pompázó plasztika a VI. század óta igencsak megkopott, ám a lap felső szélére festett aprócska „graffiti”, egy férfiarc rajzolata ma is látható. Talán így akart nyomot hagyni az ismeretlen művész, talán más szándék vezette, egy azonban biztos, a titokzatos pingáló úgy vélte, senki sem fedezheti fel titkát, mivel az általa megjelölt lap a szentély falának felső traktusára került.
A délkeleti-ázsiai műtárgyakat Zboray Ernő gyűjtései reprezentálják, köztük található például az emberi jellemeket kissé groteszk módon megragadó jávai vajangbábkészlet, amit egykor rituális előadásokhoz használtak.
Rákosi pajtás és a műtárgyak
Izgalmas ötlet, hogy a következő tematikus egység tárgyait raktárt imitáló enteriőrbe helyezték, e gondolathoz igazodva a kiállított darabokat időről időre cserélik is majd. Az 1948-tól számított korszak már Horváth Tibor régész igazgatóságának ideje. Horváthot a II. világháború Japánban érte, évekre ott rekedt, idejét pedig gyűjteménye gyarapításával töltötte. Ennek kvalitásait jól jelzik a ritkaságszámba menő, aprólékosan megfestett kínai tekercsképek, kecses teáskészletek is. Horváth idejében került az Iparművészeti Múzeum égisze alá a gyűjtemény, amelyet kilenc részre választottak szét. Ekkoriban számos magángyűjtő volt kénytelen – hol enyhébb, hol erőteljesebb nyomásra – megválni műtárgyaitól, például Fettick Ottó vagy Ágai Béla. Különös darabja a múzeumi anyagnak a csepeli fémművek udvaráról származó, bronzból készült együttes. A szocialista ipar által vásárolt, Közel-Keletről érkező bronztárgyak közül a Hopp-múzeum kirendelt munkatársai bogarászták ki az értékes darabokat.
Az ajándékok termében kiderül, mennyire árulkodó, hogy egy adott ország a nemzetközi diplomáciai életben milyen ajándékokkal reprezentálja magát. Az ötvenes évek Kínája a kommunista világ új embertípusát igyekezett megmutatni, azaz tradicionális értékeit nem tartotta reprezentációra alkalmasnak – meséli Fajcsák Györgyi. Ennek megfelelően az akkoriban a baráti magyar állam számára küldött tárgyak közt találunk szőtt Mao Ce-tung-portrét, ifjúmunkást ábrázoló kisplasztikát, kávés- és dohányzókészletet, annak ellenére, hogy utóbbiak a kínai kultúrában egyáltalán nem számítanak hagyományosnak. Észak-Korea viszont éppen ellenkezőleg, kultúrája ősiségét akarta bizonyítani. 1958-ban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) ajándékaként kilencven tétel műtárgy került a koreai gyűjteménybe, ezek jórészt lefedik a mindennapi életet reprezentáló hagyományos tárgycsoportokat. Bútorok, viseletek, ezüst, korall és jáde ékszerek, használati tárgyak, keretezett selyemhímzések, illetve történelmi időszakok jellemző tárgyainak – például XII–XIII. századi, Korjo- (Goryeo) kori szeladonmázas kerámiáknak – a XX. században készült replikái kerültek a múzeumba.
A kiállítás utolsó egysége a buddhista művészetet állítja középpontba, mint Ázsia közös szellemi kincsét. Az évtizedeken át mellőzött szakrális anyag feldolgozása az 1988-ban a múzeum élére került Ferenczy Mária sinológus igazgatósága alatt kezdődött meg. A teremben láthatók a buddhizmus mindhárom ágának jellegzetes szakrális szimbólumai: a mahájána szövegek értékes könyvborítóitól, a japán házi szentélyektől vagy a kínai buddhista tanítványok ábrázolásaitól kezdve az igen ritka, nagy méretű thai buddhista tekercsképeken és uralkodói pompával ábrázolt alakokon túl megjelennek a tibeti buddhista hitvilág főbb istenségeinek képi és plasztikai ábrázolásai is.
