A veszprémi vár sziklafalának tövében, a Ruttner kereskedőcsalád Jókai utcai lakóházának udvarán állunk. Innen indul az a panorámalift, amely az egykori várbörtön mínusz harmadik szintjére, az Ember a rács mögött című új, állandó kiállítás helyszínére visz bennünket. A hosszú folyosóról nyíló aprócska cellákat ugyan 2003-ban az utolsó lakó is elhagyta, ám a hangulat még most, több mint húsz év elteltével is nyomasztó. Szürkére festett falak, mesterséges fények és különös zajok veszik a körül a látogatót, aki miután alkalmazkodik a bezártsághoz, és végigjárja az egyes börtöncellákat, másképp tekint majd saját szabadságára. Vajon igaza volt-e Dosztojevszkijnek, amikor úgy vélte, hogy „egy társadalmat nem az alapján kell megítélni, hogy hogyan kezeli a kiemelkedő polgárait, hanem az alapján, hogy hogyan bánik a bűnözőivel”?

Hirdetés

A teljes cikket az április 10-i Demokratában olvashatják el!

Korábban írtuk